Bő két hete, augusztus 28-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben a magyar elemisták román oktatását szabályozó cikkely, és az RMDSZ hallgatott. Vagy nem értek rá a még vakációs hangulatban ilyen aprósággal foglalkozni, vagy abban reménykedtek, ha nem szólnak, senki nem veszi észre a változást. Aztán robbant a bomba, a sajtó kiborította a bilit – és az RMDSZ hallgatott.
Néhány nappal később Kelemen Hunor RMDSZ-elnök találkozott Liviu Dragnea SZDP-elnökkel, hogy megalapozzák a további együttműködést, ám a hivatalos nyilatkozatok szerint erről a témáról nem esett szó. Kényes kérdéseket nem szabad feszegetni, mert még a végén semmivé foszlik a nagy barátság? Pedig már egy hét sem volt az új tanév kezdetéig. Néhány képviselő, szenátor nyilatkozgatott az ügyről, ejnyebejnyéztek egy kicsit, hogy nem lesz ez így jó, akadt, aki levélben fordult a miniszterhez, de egységes RMDSZ-es kiállás, nyilatkozat, fellépés nem született.
Érkeztek a szövetségi tájékoztatók, tele sikertörténettel a marosvásárhelyi katolikus iskola újraindulásáról, az RMDSZ parlamenti prioritásairól (ebben egy mondatocskában szerepel, hogy az RMDSZ parlamenti csoportja nem ért egyet az inkriminált sürgősségi kormányrendelettel), no meg arról, hogy Borbély László államtanácsos „a fenntartható fejlődésben bízó szakemberek klubjába” invitálja a szakszervezeti szövetségek vezetőit.
Közben megmozdult az erdélyi magyar társadalom, tiltakozásra buzdítottak a pedagógusok, szülők, ám a tanévnyitóra Hargita megyébe látogató minisztert senki sem tájékoztatta az egyre nagyobb méreteket öltő civil felháborodásról. A magyar oktatási államtitkár mosakszik és panaszkodik, ő próbálta elmagyarázni, mennyire nem jó az új rendelkezés, de süket fülekre talált. Erőteljesebb fellépés, például egy lemondás eszébe sem jutott, s az őt magas tisztségbe juttatók sem fontolgatják visszahívását. Miért is tennék, hisz ugyanazt csinálja, mint ők: döbbenten szembesül a valósággal. Utólag.
Kelemen Hunor először most hétfőn nyilatkozott, vázolta, miképpen igyekeznek érvényteleníteni majd a parlamentben a rendelkezést. Bizakodónak próbál látszani, ám legjobb esetben is másfél hónap az eljárás, és ki tudhatja a végeredményt... Dragneával is tárgyal majd legközelebb a kérdésről – ígéri. Ráérősen, lassan, megfontoltan, alárendelt szerepből.
Nem tudott sok eredményt felmutatni az RMDSZ az elmúlt két évben, és pechjük van, mert még a pillanatnyi sikereket is – lásd az erős magyarországi hátszéllel kiharcolt katolikus iskola ügye – beárnyékolják a kudarcok. Mert az, ami az elmúlt hetekben történt, a magyar közösség arculcsapása, diszkrimináció a javából, és teklimeklizéssel, hallgatással nem lehet semmissé tenni.
A román döntéshozók pedig láthatják, a magyar képviselet már felháborodni sem képes. Bármikor érkezhet hát a következő pofon.
Farkas Réka / Háromszék