Eltűntek az osztálytársaim. Az iskolatársaim. A tanáraim. A srácok a szomszédból. Hol vagy régi padtársam, kedves druszám a negyedik B-ből? Csehországból küldi a lájkolnivalót.

Az osztály eminens tanulói közül az egyik Magyarországról, a másik Hollandiából integet. A rossz tanulók is elmentek. Amerika, London, Párizs… Néha hazajönnek és beülnek a kocsmába, mint régen. Élőben közvetítik. Nézzük, lájkoljuk, koccintunk, kész is a rögtönzött osztálytalálkozó. Lélekben én is ott vagyok velük. Ahogy tizenöt-húsz éve, majd minden este. Szólt a zene, ittuk a sört, viccelődtünk, nem siettünk sehová, kivártuk a zárórát.

És mégis mindenki elment. Először a románok. Nekik volt a legsietősebb vagy csak ők eszméltek legelébb. Az elején még gyakran hazajártak. De aztán vitték a családot is, a gyereket és a nagymamát. Mindenkit. Ha mégis hazatoppannak néha, olaszos már a hangsúly, kissé idegenül mozognak az azóta sokat változott helyen. Minden változott, ők a legtöbbet. Ott kinn. Muszáj volt. Aki maradni akart, megfigyelte, milyen ott az élet és aszerint kelt és feküdt.

A neten mindenki szem előtt van. Amerika, London, Párizs összezsugorodik egy világfaluvá és mi csak nézzük és lájkoljuk egymást. Másra nincs is idő. Vagy csak az idő más, mint régen.

Lali sokat járt hozzánk. Focizni nem volt elég hely, hát pákk-pákkoztunk. Lövöldöztük egymást a lecsupaszított kukoricakóróval, amik csinos puskák lettek a kezünkben. Apám nem szerette ezt a hangos és mindenhova bebújós, mindent felforgatós játékot, ezt a hangos lövöldözést. Laliról azt hittük nagy focista lesz belőle. Nem lett. Pedig felnéztünk rá. Öröm volt nézni, ahogy végigcselezte magát a pályán. Saját szurkolótábora volt. Otthon pedig ő volt az egyke, aki mindent megkapott. Kocsijuk is volt. Ezeregyes dácsia. Titokban irigyeltük. Aztán a szülei szétmentek, elköltöztek a szomszédból és szem elől tévesztettük egymást.

Karcsi volt a mindenttudó. Az első tanuló, a sztárfocista. Az észlény. Az intelligens, kimért és nyugodt. Csak apja nem volt. De erre akkor még nem figyeltünk fel, olyan buzgón irigyeltük. Csak csodálkoztunk, amikor egyszer elvetődtünk hozzájuk, a falu túlsó végébe, hogy egy viskóban lakik az anyjával. Csak hümmögtünk értetlenül. Addig azt hittük a jó tanuló csakis gazdag lehet. Az osztály első tanulója nem lehet csóró, honnan venné máskülönben a tudományát? Nem értettük, de nem foglalkoztunk vele. Azon viszont kiakadtunk, amikor nem ment egyetemre. Nem lett matematikus, fizikus. Senki sem tudta miért. Nem mertük megkérdezni. Pedig sokat jártunk hozzá a bárba biliárdozni. Ahol ő rendezte a színes golyókat és tőle vettük a sört. Aztán egyszer csak ő is elment. Magyarba. Alig ismertem fel. Van két gyereke. De még mindig tele vagyok csalódással, ha rá gondolok. Hogy tehette meg velünk, tisztelőivel, akik felnéztünk rá, akiknek ő volt a Karcsi, az osztály büszkesége, hogy nem ment egyetemre?!

Mi maradtunk. Megmosolyogtuk az elmenőket. Majd valahogy, ez a sírva-nevetős Erdély-fíling lehervasztotta az arcunkról a vigyort. Most ők mosolyognak, mikor integetnek a fekete, spanyol, olasz rendszámú BMW-ből. Az elején büszkén, bátran mondogattuk: mi maradunk. Aztán egyre halkabban, egyre kevesebben, árulkodó szem alatti idegrángással.

Sőt, mostanra gyakran észrevétlenül a hangsúly is változik. Valahogy így: maradunk?

Fábián Tibor

 

7 hozzászólás

  1. Fülöp István

    Ha valaki magyar, miért nem ír magyarul. A fíling az érzés, ha nem tudná a szerzõ.

    Válasz
  2. Sorok-Soros

    Az lesz szep az lesz szep mikor mindenki amerikaiul,londonul,meg mikor parizsul ,meg kinaiul,es indiaiul afganisztaniul,pakisztaniul fog beszelni. No nem Angolul,mert addig befustolnek neki. Menjen el valahova egy nyugati,vagy eszakamerikai,kanadai varosokba,vagy falukba,es hallgassa meg hogy hogy beszelnek,szerte a vilagon,mert mar ezeloot egy par honappal,ottletunk alatt a vendeglokben szallodakban nagyon szepen,helyesen beszeltek a szallodai dolgozok,pincerek es pincernok angolul. Sot orultek,hogy gyakorolhatjak a nyelvet. Nemetorszagi tartozkodasunk alatt is altalaban,aki ad magara az beszel angolul. Egyebkent mindenhola vilagon.

    Válasz
  3. Mikulás

    Pedig Angliából svédországból Belgiumból Németországból és Franciaországból tömegesen fognak Magyarországra menekülni a nyugatiak akik már nem bírják az országukat elárasztó Kelet ázsiai és afrikai muszlim hordákat.
    mulatságos a napokban láttam egy 15 perces videót ahol egy amerikai pasi arról beszél hogyan lehet Amerikából Magyarországra át telepedni Hogyan lehet vízumot lakhatási engedélyt munka engedélyt szerezni. valamikor még arról szólt a történet Hogyan lehet át telepedni Amerikába és hogyan lehet Amerikában zöldkártyát szerezni Most pedig megfordult a dolog azt mondja ez az amerikai, akinek igazolhatóan magyar felmenője van, például magyar nagytata nagymama dédnagytata dédnagymama annak lesz a legkönnyebb Magyarországra telepedni. Szóval változik a világ és lehet hogy már Amerikából is Magyarországra fognak egyesek menekülni . Habár azt még nem igazán értem hogy miért menekülnek Amerikából azokat már sokkal inkább megértem akik például Amerikában nyugdíjba mentek és most az ezer dolláros nyugdíjukból úri módon megélnek Magyarországon sokkal jobban mint Amerikában. Csak idő kérdése hogy mikor fogják Erdélyt felfedezni akkor Erdély iránt is meg fog nőni az érdeklődés ugyanúgy mint Magyarország iránt.

    Válasz
    • szentgyörgyi

      Csak idő kérdése és senki sem fogja megtalálni a helyét e nagy világban ,aki már megtalálta, annak kőbe lészen vésve a neve !

      Válasz
      • Sorok-Soros

        Nem biztos,mert mar az elhamvasztas van divatba es egy kis uvegben tartsak a leszarmazottak. Most jon be divatba a fagyasztas minusz 300C ra es utanna megrazzak es apro darabokra torik a test.

        Válasz
    • Sorok-Soros

      Csak ido kerdese,csak legyen turelme kivarni. Aztan hogy fognak tomegesen odamenekulni,ha mar most sem akarnak senkit befogadni. Ja tudom,akarki mehet csak vigye a dollart. Igaz azt josoltak mar nemegyszer,hogy bedoglik. Addig mar a nemzeti valuta lesz a vezeto a vilagon. Azert nem lesz Eurojuk soha.

      Válasz
  4. Tóducz

    Gyerekkoromban volt szállóige: “Amerika, London, Párizs, maga kérem nem normális.”

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.