Nem Harras Rudolf, Tell Vilmos, a Kuoni pásztor, Reding Itell, Geszler Hermann, Fürst Walter, Rudenz Ulrich vagy a Stüszi vadász, hanem Rózsa Sándor, Angyal Bandi, Zöld Marci, Bogár Imre, Sobri Jóska, Milfajt Ferkó, Savanyó Jóska, Oroszlán Pali, Vidróczki Marci, Mészáros Pali, Jáger Jóska és Sisa Pista, azaz a leghírhedtebb betyárok elevenednek meg a Vargyas Ildikó által készített magyar kártyákon.
A Magyar örökség – IV. Erdővidéki Honismereti Szabadegyetem és Táborban bemutatott kártyák képeit nem a képzelet szülte: némelyik betyárról készült korabeli kép, mások megrajzolásakor a körözvények részletes szövege jelentett támpontot a művész számára.
A gyergyóalfalvi születésű, Pécsett alkotó képzőművész eredetileg olyan magyar kártyát készített volna, amelyen nem Schiller híres drámája, a Tell Vilmos szereplői elevenednek meg, hanem történelmünk nagyjai. Ezt a tervét a székely kártya megjelenése miatt dobta sutba, majd lemondott arról az ötletéről is, hogy a magyar szenteket örökítse meg a lapokon – a kártyát mégiscsak az ördög bibliájának mondják, nem lenne illő, ha szent életű alakok kerülnének rá –, ezért végül a betyárok mellett döntött.
Lehet, hogy nem minden tekintetben kedvező a megítélésük, de hagyományunk részét képezik, alakjuk vissza-visszaköszön olvasmányainkban, nótáinkban és legendáinkban, némelyek szabadságharcunk küzdelmeiből is kivették a részüket, mások példát mutattak azáltal, hogy bizonyították, a bűn útját feladva lehet tisztességes életet is élni.
Az elhatározást tett követte, néprajzos ismerősei segítségével tanulmányozta a XIX. századi betyárvilág történelmét – ez leginkább az Alföld, a Dunántúl középső és déli részét, valamint a Gömör egy részét is magában foglaló Felvidék déli, az Alfölddel határos területét jelenti –, gondosan utánanézett a paraszti és nemesi kor viseletének, munkája során még népdalaink és népmondáink anyagát is felhasználta.
Fontos volt mindezt megtennie, mert a lehető legapróbb részletig hiteles akart lenni: nem mindegy például, milyen gúnyát ad rájuk – más a viselete a gulyásnak, a csikósnak vagy éppen a betyárrá lett nemesnek –, vagy az ász lapokon miként idézi meg a paraszti világot. A tavasz torockói viseletbe öltözött, bárányt ölelő lány, a nyár alföldi aratási jelenet, az ősz kalotaszegi ruhát viselő, ölében szőlőfürtöket tartó leány, míg a télkártyán pihenő lován üldögélő, pipázó csikós jelenik meg.
A kártya tök színjelű, számozott lapjain pedig az az ismert népdal kel életre, amely Sobri Jóska börtönbéli szerelmi kalandját meséli el, a piros számozott lapokon Rózsa Sándorról és Petőfi Sándorról szóló monda kel életre (a betyársereg, amikor tudomására jut, hogy Arad felől magyar rabokat hajtanak a pandúrok Bécsbe, véget vet a mulatozásnak, s kiszabadítja őket, lakatos láncaikat vasfűvel oldják el; az ily módon szabaddá tett Petőfi Sándor a Rózsa Sándortól kapott tüzes szőrű ajándék lóval megy el).
A kártyákat egyelőre nem sok helyen lehet megvásárolni, legegyszerűbb talán a világhálón megrendelni. Vargyas Ildikó reméli, hamarosan megoldást talál a könnyebb terjesztésre, s a betyárok története ismertebbé válik Székelyföldön is.
Hecser László / Háromszék