Erdély megszerzése

Románia alkotmányban is rögzített nemzeti ünnepe, vagyis december 1-e közeledtével a többségi médiában évről évre felerősödik, majd eluralkodik a magyarellenes hangulat, és felcsapnak az ellenünk szított alantas indulatok.

Sajnos nincs ez másként a 2018-as centenáriumi esztendőben sem, ráadásul fokozódott a ránk nehezedő nyomás. Mindezeket észlelve, illetve elszenvedve, jogosan vetődik fel bennünk a kérdés: a jövőre nézve vajon mire számíthatunk? A helyes választ viszont csak akkor találjuk meg, ha tudatában vagyunk a Gyulafehérváron 1918. december 1-én történteknek, az akkori események hátterével, előzményeivel és következményeivel együtt.

A románok Erdélybe történő betelepítése, illetve betelepedése különböző időszakokban történt. Az első jelentősebb tömeget a 13. században hozta be IV. Béla (1206–1270) magyar király, így akarván pótolni az első tatárjárás (1241–42) okozta, a történészek szerint 50%-osra tehető népességpusztulást. Az 1285-ben bekövetkezett második tatárjárás, majd a Magyarországon 1348–49-ben végigseperő pestisjárvány nyomán fellépő elnéptelenedés újabb betelepítésekhez vezetett. Mint ahogy az oszmán és Habsburg terjeszkedésnek egyaránt ellenálló magyarságot újra és újra megtizedelő háborúk, valamint az ismétlődő tatár betörések (1694, 1717) is. Ugyanakkor a román vajdaságokban (Havasalföld és Moldva) a parasztságra nehezedő súlyos terhek miatt a Kárpátokon való átszivárgás állandó jelleget öltött. Ez 1740–1760 között csúcsosodott, amikor mintegy félmillióan vándoroltak be Erdélybe.

A betolakodókkal harcoló magyarok többször is a kipusztulás szélére jutottak tehát, miközben a katonai szolgálatra sem kötelezett románok száma a felsoroltak, valamint a természetes szaporulat következtében folyamatosan növekedett. Így történhetett meg, hogy 1840-ben Erdély lakosságának zömét már a románok adják, és az 1910-es magyar népszámlálás adatai szerint létszámuk elérte a 2.829.454 főt, ami az össznépesség 53,8%-át jelentette.

A román nemzeti öntudat kialakulása

Míg Nyugat- és Közép-Európában a nemzeti öntudat kialakítója és hordozója a nemesség és a polgárság volt, addig az erdélyi románság esetében a papság és a magyar nemesi ranggal rendelkezők köréből kikerülő értelmiségi rétegre hárult ez a feladat. Ideológiai alapját az 1735-ben politikai színezetet kapott, római eredetet valló történelemszemlélet képezte. Ebből ered a románok egy államban való egyesülésének 1834-ben igénnyé formálódott gondolata, amelyhez döntő lökést a római katolikusokkal egyesült erdélyi román (unitus, később görög katolikusnak nevezett) egyház Habsburgok által is támogatott létrehozása adott. Ennek tényét a román papság az 1698-as és 1700-as zsinaton szentesítette, és Bécs két császári diplomában, az I. és II. Diploma Lepoldinumban (1699 és 1701) szögezte le. Mindennek anyagi vonzata is volt, ami a román népcsoport gazdasági megerősödéséhez, valamint a rendi egyenjogúság megteremtéséhez vezetett.

Érdemes megjegyezni, hogy a román értelmiség kialakulásának helyszínei az erdélyi magyarság által létrehozott felekezeti tanodák voltak. Kezdetben a protestáns, az unió létrejötte után pedig a jezsuita és piarista iskolák játszottak ezen a téren meghatározó szerepet, hiszen bennük tanultak a román nemzettudatot kialakító személyiségek. Általuk az ortodoxia uralma alól kiszabadult erdélyi románság a nemzeti tudat formálódásának útjára lépett.

Ebben a kolozsvári jezsuita akadémiát, majd nagyszombati teológiai fakultást elvégző Inocenţiu Micu-Klein (1692–1768) görögkatolikus püspök a dák-római eredetelmélet magvainak elhintésével főszerepet játszott. Ennek lényege ugyanis a románoknak a magyarokét és szászokét megelőző birtokon belülisége Erdély területén. Ezt az alapgondolatot karolták fel, majd teljesítették ki a később mozgalommá duzzadt román nacionalista törekvések, amelyeket a magyar függetlenedési vágy ellensúlyozásaként a Habsburg-ház is támogatott.

Az összeomlás

Az I. világháborúba az időközben (1881) megalakult Román Királyság 1916-ban lépett be, megtámadván a vele szövetséges Monarchia részét képező Magyarországot. Erre a lépésre az Antanttal – területszerzési szándékkal – megkötött titkos szerződés létrejötte után szánta el magát. A védtelen erdélyi területekre való gyors behatolás után azonban az osztrák–magyar és német haderő kiverte Erdélyből a román csapatokat, és Bukaresttel együtt elfoglalta az ország túlnyomó részét. Így Románia, újabb szövetségeseit is elárulván, a központi hatalmakkal különbékét kötött.

A nagy világégést beszüntető padovai fegyverszüneti egyezmény aláírását (1918. november 3.) megelőző összeomlás Magyarországon a Magyar Nemzeti Tanács megalakulását (1918. október 24.), majd törvényhozó szervvé alakulását, Károlyi Mihály kormányának létrehozását (1918. október 31.) és az őszirózsás forradalom győzelmét (1918. november 1.) eredményezte. Linder Béla, az új hatalom pacifista hadügyminisztere is ezen a napon adta közzé hírhedt kiáltványát, amelyben a harcok azonnali beszűntetésére, hazatérésre és a fegyverek beszolgáltatására szólítja fel a katonákat. Miközben a magyar területekre áhítozó csehek, szerbek és románok mozgósítottak és fegyverkeztek.

Látván a magyar bizonytalanságot, a román csapatok november 12-én ismét megkezdték a bevonulást Erdélybe. Ráadásul az 1918. október 31-én megalakult, Erdély Romániához való csatolását nyíltan követelő Román Nemzeti Tanács román gárdákat szervezett, amelyek felfegyverzését a magyar kormánytól kérte. Ez utóbbi tagjai pedig eleget tettek ezen óhajuknak. Kimondhatjuk tehát, hogy 1918 végén – a népek önrendelkezése wilsoni elvének hangoztatása ellenére – tulajdonképpen a nyers erő döntött a nemzetek sorsa fölött, ami rányomta bélyegét Erdély hovatartozására is.

A nagygyűlés

Ilyen előzmények után került sor 1918. december 1-én a gyulafehérvári román nagygyűlésre, amelyre tízezrek indultak Erdély, Bánság és Partium általuk lakta vidékeiről, valamint a Román Királyságból. A Károlyi-kormány különvonatokat bocsátott ingyen a rendelkezésükre, miközben a román hadsereg nagy erőkkel nyomult előre a Tisza felé, és egyre nagyobb területet szállt meg a történelmi Magyarországból. Erről az érintettek kétségbeesett táviratokban adtak hírt a budapesti kormányzatnak, ahonnan az a válasz érkezett, hogy a benyomuló román csapatok Antant-csapatoknak tekintendők. A helyi közigazgatást arra utasították, gondoskodjon elszállásolásukról, valamint élelmezésükről.

A nagygyűlés küldöttei elfogadták a gyulafehérvári nyilatkozatot, melynek III. pontja többek között a következőket tartalmazza: „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben. Egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság az Állam minden felekezete számára. Teljes sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadság, minden emberi gondolat szabad hirdetése.”

Következmények

Mindezek ellenére 1918. de­cember 24-én, vagyis Kolozsvár elfoglalásának napján a Román Királyság hivatalos közlönyében (Monitorul Oficial) csak két királyi dekrétum jelent meg. Az egyikben törvénybe iktatták Erdély és Románia egyesülését, a másikban viszont (az erdélyi románok keserűségére) lényegesen lecsökkentették Erdély Románián belüli autonómiáját. A gyulafehérvári ígéreteknek éppen az ellenkezője valósult meg tehát, és Európában példátlan nemzeti elnyomás, a magyar földbirtok, valamint vagyon elkobzása, a magyar egyházak és iskolák üldözése és bezárása következett. Ezzel pedig megkezdődött a Románia által megszállt új területek – Erdély, Bukovina és a Bánság – teljes körű, mai napig tartó beolvasztása.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

12 hozzászólás

  1. Pál

    Ha nekuk joguk volt egyesülni akkor a Kárpát-medencei magyar állampolgároknak is.

    Válasz
    • Bendeguz79

      Pal;;
      A kerdes hogy hol es milyen formaban erti az “eggyesules”-t ?

      Eggyesulni a jelen magyarorszagon?

      Vagy szellemi eggyesulest ertelmezett?

      1939-ben, mikor Sztalin elfoglalta Kareliat, a Finnek befogadtak mind a 400 ezer Kareliaikat. S a negy millio Finn, mind feladta jovedelme, tulajdona 10%-t hogy egyenlo let-lehetoseget nyujyhatott minden menukol Karelianak.

      Mikor lenne hajlando a magyar hasonlo tettekre ????????????????????????????????????

      Válasz
      • Tóducz

        Bendeguz79, nagyon gézengúz kérdőjelek!

        Válasz
  2. GERGELY

    ui: jó, hogy ez a cikk megjelent most.

    Válasz
  3. GERGELY

    Felületes elolvastam, igen rövid összefoglaló. Jó, iigy nem is kritikának iirom, inkább a talán bővebb tájékoztatásért.

    A Tatrájárás nem pusztiitotta ki a magyarság felét, hanem szerencsére kevesebbet (kb. 30%). E pusztiitás nagyon egyenetlen volt területileg, iigy voltak helyek, ahol gyakorlatilag 100% volt a mészárlás; illetve voltak helyek, amelyek megúszták érintetlenül, iigy értendő az átlag
    Nem jöttek oláh tömegek IV. Béla királyunk idején, de jöttek. Akkor tűntek föl.

    1740-et ha felemliitjük – és kell, mert ez valóban nagyon tragikus rész népességileg messzeható következményekkel! – akkor emliiteni kell hozzá Mária Teréziát (1740-1780), akihez ez kötődik, vagyis akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Magyarországon a magyarságot mennél jobban háttérbe szoriitsa az “Oszd meg és uralkodj!” jegyében. Idegen tömegeket telepiitett be, a szélrózsa minden irányából, de még messzibbről is el egészen Németország belsőbb területeiig is (svábok, “Donauschwaben”), hogy gyengiitse a magyarságot saját hazájában. (Nincs messze a Rákóczi- szabadságharc.)-. Ez rendkiivül súlyos következményekkel járt, amit ma is nyögünk. Na ekkor aztán özönöltek Magyarhonba az oláhok, rácok, németek, stb.. szervezett betelpiités folyt.

    Maradva Mária Terézia Walburga Amália Krisztina asszonyságnál, “a történelem az élet taniitómestere”: Lehet, hogy a Nyugat – európaiaknak is vigyázó szemüket akár Mária Teréziára kéne vetniük és Magyarországra, ha a tömeges betelpiités “hasznait” akarják szemügyre venni.
    Megfigyelhető az is, hogy az a német nő a saját népére nem hiivott idegeneket, az “csak” nekünk akart ártani… .

    Az “őszirózsás forradalom” kezd végre kitörni abból az igaztalan gettóból, ahova a kommunista irodalom kanonizálta és ami a közelmúltig tartott:
    – Nevezetesen, hogy “őszirózsás forradalom” történt (meg “nagy októberi”). Nos, értékszemlélet nélkül puccs, államcsiiny történt, magyarabb megvilágiitásból lázadás, patkány”forradalom”, patkánylázadás. Szóval, mindenkinek javaslom legalább az államcsiinyt használni.

    Éljen- éljen a Nemzet!

    Tisztelettel.

    Válasz
  4. Gábor

    Sorok-Soros hozzászólásából, az tünik ki, hogy számára “közömbös” a magyar ügy! A lényeg az, hogy ismerjük meg az Igazságot! Ápoljuk a kultúránkat, a nyelvünket és harcoljunk a Magyar Hagyatékok (iskolák, épületek, erdõk,..) visszaserzéséért, mert azok a miénk!

    DE, számunkra NAGYON FONTOS A BÉKE MEGTARTÁSA, MERT MEGTANULTUK AZT, HOGY A HÁBORÚT MÁSOK ERÖLTETIK RÁNK, AZÉRT, HOGY MEGSEMISÍTSENEK!!

    ÉLJÜNK BÉKÉBEN, FOGJUNK ÖSSZE ÉS ÁPOLJUK A KULTURÁNKAT! A DECEMBERI ÜNNEPSÉGET PEDIG TUDOMÁSUL VESSZÜK, DE EZ NEM A MI ÜNNEPÜNK! A ROMÁN ÁLLAM NEM ADTA VISSZA AZ ELKOBZOTTAKAT ÉS NEM TETT MEG SEMMIT AZÉRT, HOGY EGYÜTT ÜNNEPELHESSÜNK VELÜK!

    Válasz
    • Sorok-Soros

      Gabor ur,mielott tovabb kiabalna,hogy mi tunik ki es mi nem a hozzaszolasombo,meg is indokolna tenyekkel hogy miert vagyok en ,,kozombos,,? Mikor,hol irtam azt hogy kozombos vagyok? Es ha itt valakik arrol irnak,hogy kialtsuk ki fuggetlenseget,meg csatoljuk Erdelyt ide vagy oda, vagy csinaljunk Autonomiates en megirom,hogy az nem ugy megy,attol leszek kozombos? Senki sem kotelezi,hogy unnepeljen (hala a demokracianak),mert bizony valamikor nem is olyan regen biza koteleztek. En nem engedem,hogy ,,osszefogjanak,,es a jogaikat/jogainkat vedjuk/ vedjek? Kik azok akik a haborut akarjak magukra eroltetni?? Meg is nevezne,es ala is tamasztana ervekkel? Meg azert gondolkodjon el rajat es masok is,foleg azon,hogy hogyan tovabb,mert az Unneples egy-ket napig tart es utanna elkell menni dolgozni,a jovore kell gondolni,a gyermekekre,unokakra,a nyugdijara,az egezssegre,es arra,hogy a mai rohano vilagban,hogy lehetne helytallni.es a kihivasoknak eleget tenni.

      Válasz
      • Tóducz

        S.S.Dzsóé, Ön nem közömbös, Ön IQ hiányos!

        Válasz
  5. antal m.

    VÉGRE EGY CSOKORBA SZEDETT VALÓS TÖRTÉNELEM!
    Örvendetes az, hogy szólásszabadságként közös-é tenni és érthetővé, hogy egymásra találjanak népeink eszmeiségekben! Derűt ad arra is, hogy együtt meg közösen megvitatni az együtt élések gondjait is nyíltan-emberségesen és demokratikusan! Ki kell küszöbölni minden ellenségességet, háborúskodást kulturáltan!
    Ebből érthető kell legyen, hogy nem azért vagyunk a világon, hogy egyik a másikát elnyomjuk, hanem, hogy egyforma emberi jogokat élvezhessen minden népek emberei, a szülőföldje tájt!! Békességes igazságos megosztást!
    Gratulálok a fenti szerzőnek!

    Válasz
    • Sorok-Soros

      antal m,jol latja a dolgokat. Ideje lenne mar tultenni magukat a mult sirankozasain,hogy kik mit,hogyan kurtak el. Most ez van es ebben a helyzetben,csakis az egymas elfogadasa ,a jobb jovo elerese kell hogy a cel legyen. Mindig jobb egy sovany beke,mint egy kover per. Az egymasellen szitas,semmire sem visz,csak szegenysegre,elmaradottsagra. Kinek jo az ? Egy par melldongetonek mindket oldalon,akik ebbol elnek,ha magasabb pozicioban vannak,mert a kiskaliberu csokosok,csak a hoborgeseikkel maradnak,es semmi hasznuk nincs belole.

      Válasz
      • Tóducz

        S.S.Dzsóé, akkor csak azt tudom ajánlani Önnek, hogy ne hőbörögjön Vegyen visszább a nyikorgásaiból! !

        Válasz
  6. Tóducz

    Furcsány Fegyenc szavával összefoglalva: többször is “elkurtuk” az idők folyamán. Érdekes, hogy a romákokat se a pestis, se a tatár, nem fogta. Őket elkerülte úgy a yersinia (pasteurella) pestis és a ferde szeműek is.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük