Erdélyi ízek és ételek

Padlizsánkrém / Fotó: mindmegette.hu

Erdély egy igazi ékszerdoboz: gyönyörű, hangulatos, regényekbe illő tájegységek (mint például Székelyföld, Máramaros), rendkívül sokszínű kultúra (pl. magyar, tót, szász), jellegzetes népszokások és népművészet, s gazdag, hagyományos gasztronómiai ízvilág.

Eme varázslatos vidék változatos, házias finomságainak kulináris művészetét megannyi tényező alakította, befolyásolta az idők folyamán.

Ezért a mondás szerint ahány ház, annyiféle a székely kapu és a háziasszony főztje is. Némely tényezőben azonban biztosan megegyeznek az eredeti erdélyi recepttár alapjai, mégpedig a hangsúlyos, tartalmas fűszerezés, az alapanyagok egyedi párosítása, és a kiadós zöldségfelhasználás terén.

Sajátos erdélyi konyhahagyományok

A természetközeliség és a történelmi idők hátteréből adódó, kényszerű leleményesség erősen érződik az erdélyi konyhaművészetben. Ételeik elkészítéséhez szinte minden ehetőt felhasználnak, ami a természetben megtalálható (legkedveltebb zöldségféléik a krumpli, tök, káposzta, paszuly, cékla, hagyma, murok, zeller), az általuk jellegzetesen használt zöldfűszerekkel pedig (borókabogyó, csombor, lestyán, kakukkfű, majoránna, tárkony, kapor, babér, koriander) bőkezűen bánnak. Főztjeikben egyéb népek hatása is felszínre kerül, ilyenek például a savanyú levesek, és a csorbák, vagy a közkedvelt padlizsánkrém, melynek autentikus neve e tájékon a vinette, és a zakuszka, ami egy ízletes zöldségpástétom. Köretként előszeretettel tálalnak párolt idényzöldséget (pl. murok, azaz répa, bab és burgonya, avagy kolompér vagy pityóka) és rizst. S ha tésztafélét emlegetünk, egy erdélyi ember nem a főttekre gondol, hanem a sült tésztákra, ugyanis a főtt tészta Erdélyben a laska elnevezést viseli. A kukoricadarából változatos módon készített puliszkaféléket pedig kifejezetten kedvelik akár köretként paprikások, pörköltek mellé, vagy akár önálló fogásként is tejfölösen, túrósan.

Pazar erdélyi ízek

Padlizsánkrém: Ez a kenyérre kenhető finomság autentikusan parázson sülve készül, hogy enyhe füstös ízt kaphasson, valamint faedény és -evőeszköz segítségével, mivel a húsa a fémtől megfeketedik. A padlizsánkrémhez apróra vágott lilahagyma, padlizsánhús, só, bors, fokhagyma, valamint majonéz (vagy inkább tojássárgája és olaj), majd egy napig hűtőben állás, s kész is a selymes pirítósfeltét.

Csorba: Egyfajta savanyított leves különféle húsokból és zöldségekből készítve, nagyon népszerű és sokféle ismeretes belőle (pl. csülkös csorba, paradicsomos csorba, paraszt csorba, halcsorba stb). A legerdélyibb talán a pacalcsorba, melybe a pacalon kívül általában kerül még velős disznócsont vagy marhahúsleves alaplé, tejföl, répa, paprika, zeller, hagyma, babér, tárkony, lestyán, fokhagyma, tojássárgája, só, bors, petrezselyem vagy zeller zöld, és savanyítóként korpacibere, lestyánecet, citrom vagy savanyú káposztalé.

Tokány: jellegzetes erdélyi ételként tartják számon a tokányokat. Csíkokra szelt marha-, bárány- vagy sertéshúsból készítik, zsíron és hagymán dinsztelve, fűszeresen, de általában paprika nélkül. Szokták dúsítani tejföllel, s gyakorta puliszkával, rizzsel vagy galuskával tálalják.

Ordás rakott eresztett puliszka: A kukoricadarából készített puliszkák közül ez a rétegzett változat ordával készül, amely a tehéntúróhoz hasonlatos, ám lágyabb állagú, tejsavóból másodlagos eljárással, savanyítás után kinyert, kiváló tápértékű sajtféleség. Az orda friss állapotban használandó fel, mivel hamar romlik. Ezt a rakott puliszkát önmagában, de lekvárral is szokás kínálni. Az ordát pedig az erdélyi kapros ordas palacsinta töltelékeként is igen szeretik.

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük