Egy hete, július 18-a óta újra „éles” a Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiókért elindított európai polgári kezdeményezését támogató aláírásgyűjtés online felülete, miután az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a határidő visszamenőleges, 2020. november 7-ig terjedő meghosszabbítását. Az új rajt kezdetén Pesty Lászlóval, az Írdalá.hu kampány vezetőjével beszélgettünk az első aláírási kör tapasztalatairól, a folytatás esélyeiről.
– Milyen elhatározás vitte oda 2019 októberében Budapesten a Hősök terén Dabis Attilához, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottjához?
– Mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, miként kerül az ember egy százötven fős székely rendezvényre a Hősök terére. Úgy, hogy székely, de legalábbis félszékely. Valamelyik közösségi oldalról értesültem az eseményről, kimentem, hallgattam Dabis Attilát, amint az SZNT polgári kezdeményezéséről beszél, aztán megkérdeztem valakitől a színfalak mögött: nem kellene valaki, aki gondoskodik a médiafelületek kezeléséről, a politikai és marketingkommunikációról? Sokan csak dokumentumfilm-rendezőként és producerként ismernek, de hát én a rendszerváltás óta mozgok a többi, említett területen is, elsősorban a Fidesz mellett, de voltak nekem szakszervezeti vagy a kulturális szférában mozgó ügyfeleim is. Az SZNT-nél is fogadókészségre találtam.
– Amolyan hirtelen felindulásból származó ajánlkozás volt, vagy már elképzelések is cikáztak a fejében?
– Nem cikázott semmi, miután akkor még semmit sem tudtam a kezdeményezésről – és korántsem voltam ezzel egyedül. Pedig jóval több, mint harminc éve távolról-közelről igyekszem követni az erdélyi magyar közéletet, különböző szintű viszonyokat alakítottam ki a legfontosabb szereplőkkel. Egyszerűen arra gondoltam, valamit biztosan hozzá tudok tenni a dologhoz. Három évtized alatt az ember telefonjában és laptopjában sok telefonszám és e-mail-cím felgyűl, az egyetemen is hasonlókat tanultam, s ha a vér szava szólít, akkor menjünk oda, és tegyük az asztalra, amire képesek vagyunk. A többi ki fog derülni útközben, mindössze ennyi volt akkor a fejemben.
– Hogyan és milyen mértékben árnyalta a gondolkodását a polgári kezdeményezés „bugyraiba” való belelátás?
– Nehezen meghatározható az érzés. Furcsa kettősség alakult ki bennem – ami máig sem nagyon változott. Mindenekelőtt Izsák Balázs, az SZNT elnöke fantasztikus politikai terméket hozott létre. Az ötlet egyszerűen zseniális, miszerint a székelyek megüzenik Brüsszelnek, hogy több mint huszonöt európai kisebbség, a nemzeti régiók külön forrásokat szeretnének saját fejlesztésükre. A politikai és marketingkommunikáció egyik legfontosabb eszköze az üzenetek leegyszerűsítése, és ebből a megközelítésből ez a történet a pénzről szól. Mert ahol nincs pénz, ott nincs gazdaságfejlesztés, nem lehet megakadályozni a fiatalok elvándorlását, pénzzel viszont megelőzhető a demográfiai kataklizma, megvalósítható, hogy a magyarnak magyar orvosa legyen, a baszknak meg baszk. Amikor Izsák Balázs kimondta, hogy jogszabály-módosítással nyúljunk bele az uniós kohéziós alapok elosztásába, Székelyföld, Szilézia és mondjuk Bretagne közvetlen módon, országuk kormányától függetlenül juthasson pénzhez, akkor az utóbbi harminc év egyik legfontosabb gondolatát mondta ki.
– Miben áll az említett kettősség másik fele?
– Első látásra ez a remek politikai, sőt, eszmetörténeti termék sehogy sem akart átmenni a köztudatba. Nem tudom, mi történt korábban, de a jelentkezésem után három hónappal is az volt az érzésem, hogy leginkább semmi, és éreztem annak veszélyét, hogy ez a korszakos dolog elenyészik, ha ez így megy tovább. Miközben Trianon századik évfordulójához közeledve egy székely politikus egész Európának üzeni: olyan ötletünk van, amellyel a német, a breton, az okcitán, a fríz vagy a baszk nép megmaradását segíthetjük elő. Még stílusos is, nem kesergünk, hanem megoldást kínálunk, essetek hát neki, írjátok alá! És mégsem kezdett megvalósulni. Fogalmam sem volt, hogy miért csak a szükséges egymillió aláírás mindössze öt százaléka gyűlt össze tíz hónap alatt.
– Most már nem lőjük le a poént, ha eláruljuk: 2020. május 7-re több mint egymillió aláírás gyűlt össze. Hová helyezi a fordulópontot?
– Idén január közepén leültem beszélgetni egy diplomata barátommal, aki jól ismeri az európai hadszínteret. Azt mondta: ha jól értem, te most azon vacillálsz, hogy beleállj-e ebbe a történetbe. Ha az eddigi görbén halad tovább a dolog, májusra lesz belőle jó esetben nyolcvanezer. Ám ha a székelyek ennyit tesznek le a brüsszeli asztalra, akkor nemcsak a román nacionalista erők röhögnek majd rajtunk, de Európa összes, a kisebbségekért úgy általában nem rajongó szélsőjobboldali mozgalma is; azt fogják mondani, hogy tessék, erre a „termékre” ekkora a kereslet, a legitimitása is éppen ekkora. Ne adjuk meg ezt az örömet nekik. Álljatok neki dolgozni íziben, fellármázni a kommunikációs és politikai szakmát, és bár biztosan nem tudjátok megcsinálni az egymilliót, de hétszázezret talán igen, és akkor nem röhögnek rajtunk Európa különböző fővárosaiban.
– A kudarc csökkentésének reményében álltak neki, vagy azért motoszkált ott több is?
– Épeszű ember valóban nem hihette, hogy ezt meg lehet csinálni. Nekem a matematika a „becsípődésem”, szerintem a politikai kommunikációban minden matek, én méréseket végzek, statisztikákat nézek, Facebook-felhasználókat számolgatok. Ezek alapján nulla esély látszott, mégis belevágtunk. 2020. január 31-én este leültem a gép elé, megírtam egy levelet, benne néhány linkkel – a digitális aláírási felületével is –, elküldtem kilencven címre, köztük politikusoknak, oligarcháknak, papoknak, baloldaliaknak és jobboldaliaknak egyaránt. És vártam az eredményt.
– Melyik szféra vonzotta a legtöbb aláírást?
– A legjobb szándékkal sem tudok ilyen kategóriát megnevezni, de mondanék egy-két példát. Magyarországon az erdélyiekre, a székelyekre való odafigyelés ötven esztendeje jobboldali toposznak számít. A Fidesz-kormányzás legutóbbi tíz esztendeje alatti számos gesztus és valós intézkedés önmagáért beszél, de visszamehetünk Antall József 1990-es kijelentéséhez is, miszerint lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Matekozni kezdtem: a Fidesz két és fél milliós szavazótábora alkalmas egy jobboldali toposz támogatására, ennyiből viszont lehetetlen egymillió szavazatot kihozni. Nyitni kell hát a másik két és fél millió ellenzéki szavazó irányába. Ennek érdekében pedig úgynevezett baloldali ikonokat kell megnyerni az ügynek. Váratlan siker: nem kis munka árán, de elkezdtek vezető Fidesz-politikusok csatlakozni az akcióhoz, elsők között Varga Judit igazságügyi miniszter és Kocsis Máté frakcióvezető. De hasonlóképpen Keresztes Lóránt, az LMP frakcióvezetője, Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere és Fekete-Győr András, a Momentum elnöke is. Általuk egy csapásra több mint ötmilliós célcsoportból lehetett meríteni, és el lehetett kezdeni azt az üzenetet generálni, miszerint összmagyar ügyről van szó. Ennek nyomán raktuk össze az Írdalá.hu akciót.
– A koronavírus-járvány márciusi kitörése után hogyan tervezte újra a kezdeményezést?
– Mindenekelőtt elkönyveltük, hogy több tízmillió forintot vagyunk kénytelenek lehúzni a vécén, de sikerült újrastrukturálnunk magunkat. Az egész kampányt az online térbe kellett átköltöztetnünk, és igazából onnantól kezdve mutatta meg az erejét az Írdalá.hu szlogen, amely a Twittertől a YouTube-ig minden becsatolt felületrendszeren azt szajkózta, hogy írd alá. A tízmilliós Magyarországon hétmillió Facebook-felhasználó van, és mivel ebben a térben eredményesek tudtunk lenni, jöttek a számok.
– Hogyan kezelték azt az akár jelentős pánikra is okot adó helyzetet, miszerint napokkal a határidő lejárta előtt még mindig százezrek hiányoztak?
– Egy ideig napi ezer aláírásunk volt, miután nagypénteken beindítottuk a digitális felületrendszerünket és annak rengeteg leágazását, és ez alig haladta meg a statisztikailag épp érzékelhető szintet. Az aktivista csoportjaimban tevékenykedőknek azonban két és fél hét alatt, május elsejére sikerült feltornászniuk ezt a számot napi 23 ezerre. Másnap már 45 ezernél, vasárnap 74 ezernél tartottunk. A korábban az offline térben dolgozó munkatársaim – újságírók, filmesek – rácsodálkoztak: mi történik itt? Az online-osok viszont nem, ők tudják, hogy itt bármikor előfordulhatnak csodák. Az utolsó huszonnégy órában 190 ezer aláírást generáltunk, és átléptük az egymilliós számot.
– Milyen eszközökkel készül folytatni az akciót, tekintve, hogy a mérkőzés immár idegen pályán zajlik, hiszen a kezdeményezés sikeréhez legalább négy további uniós országban kell megszerezni a szükséges számú aláírást?
– Az első kör sikere nyomán sok partnercég, magánemberek, a közélet különböző szegmenseinek képviselői jelezték, hogy készek támogatni a mozgalmat. És most készen állunk Európa meghódítására. Az ország legjobb szakemberei, szakcégei csatlakoztak a csapatunkhoz, segítségükkel a legmagasabb szintű tudással és alapossággal igyekszünk kiválasztani azokat az uniós országokat, ahol a legnagyobb eséllyel gyűjthetjük össze a szükséges aláírásokat. Tömegesen jelentkeznek az önkéntesek, Európa-szerte szerveződnek az aktivistacsoportok, zajlik a kampány. Szeretném kihasználni egy olyan kis nép, mint a székely életében talán évszázadonként jelentkező alkalmat, hogy megmutassuk magunkat, tudatosítani a létezésünket. Ezért aztán nem hét, hanem tíz uniós ország „bevétele” a cél, egy helyett pedig kétmillió aláírás regisztrálása.
– A marketingszakmában jártasak azt tartják, hogy egy politikai eszme „eladása” semmiben sem különbözik a macskaeledel eladásától. Az aláírás-akció sikere nyomán kapott már hasonló, kereskedelmi célú megrendelést?
– Tömegesen, szakszervezeti megrendeléstől a több országon átívelő gasztroprojektig, kereskedelmi rádió imázsépítésétől épp egy macskakaja piaci bevezetéséig. Mindenkinek azt mondtam, térjünk majd vissza a dologra november 7-e után. Addig egy másik sikerélményből is igyekszem táplálkozni: úgy tűnik, a magyar társadalom harminc éve várt egy hasonló, ideológiai, közéleti árkok betömésére alkalmas, össznemzeti ügyre, az SZNT kezdeményezése pedig képes volt ezt szállítani.
[box] Pesty László
Filmrendező és producer, a Pesty Fekete Doboz vezetője, korábban a Fekete Doboz tagja. A Székely Nemzeti Tanács polgári kezdeményezését segítő Írdalá.hu elnevezésű kampány vezetője. Budapesten született 1964. szeptember 11-én. A gimnázium befejezése után az ELTE jogi karán folytatta a tanulmányait, a jogi kar mellett 1989-ben elvégezte az ELTE Média Szakát is. Időközben csatlakozott a Péterffy András filmpedagógus vezette Vizuális Műhelyhez, aztán az egyetem filozófia-diákkörének vezetője, amelyből másként gondolkodó műhely lett. Ellenzéki gondolkodókat hívtak előadni, és dobozba rakott, tiltott filmeket vetítettek. Ekkor már erősödő kapcsolatot tartott fenn a demokratikus ellenzékkel. A 2006-os önkormányzati választások során Tarlós István kampányigazgatójaként dolgozott. Legismertebb munkái: Megsebzett ünnep (rövidfilm, a 2006-os őszi zavargásokat dolgozza fel); Egy hiteles ember (film Gyurcsány Ferencről). További filmjei: Bodymodification és vámpírok; Kommandósok a dzsungelben; Albert és testvérei; Budapest, végállomás; Honlap; Egy nap; Szekták; Tánczos Gábor. Díjak, kitüntetések: a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2005), Pongrátz Gergely-érdemérem (2017).[/box]
Csinta Samu / Háromszék