Háromszékről az erdővidéki Dimény János, nyugalmazott iskolaigazgatót részesítette Ezüstfenyő díjban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség március 3-án, szombaton a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megtartott ünnepségen.

Az RMDSZ által 2002-ben létrehozott elismerésben olyan személyek részesülnek, akik kiemelkedő munkát végeztek szülőföldjükért, a magyarság megmaradásáért, akik értéket teremtettek.

Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke elmondta, Háromszéken eddig 33 személyt illettek Ezüstfenyő díjjal.  „Dimény János évtizedeken át végzett közösségépítő és sokoldalú, közel fél évszázados oktató-nevelő munkája példaértékű. Követendő életműve megerősít bennünket abban, hogy a vállalt feladatunkat kötelességtudóan elvégezzük, hiszen annak nyoma nemcsak a mi, hanem a környezetünk jelenét és jövőjét is meghatározza” – fogalmazott az elnök.

A Baróti Szabó Dávid Középiskola nyugalomba vonult vezetője céltudatos és kitartó, igazi székely legényként vette az élet akadályait, már fiatalon, testnevelő tanár pályája kezdetekor szilárd elképzelése volt jövőjét illetően, amelyben ugyan nem szerepelt az igazgatói feladatkör, de ha már a sors így hozta, legjobb tudása szerint vállalta a feladatot. Életét az oktatásnak szentelte, a fiatalokat a szülőföldjük szeretetére és érték megőrzésre, neves elődeik tiszteletére és erkölcsi példájának követésére nevelte. Kivette a részét az iskola hagyományainak megteremtéséből, igazi tehetséggondozó, ezen kívül értékteremtő és hagyomány-átörökítő pedagógus.

A testnevelő tanárból lett iskolaigazgató nemcsak egy oktatási intézmény vezetését vállalta, hanem annál sokkal többet: egy közösség formálását, és kollégáival együtt generációk életútjának a megalapozását. Mindennek az eredményességét bizonyítja az a számtalan, a baróti iskola padjaiból kikerült tehetséges fiatal, akik megállva helyüket az életbe Erdővidék büszkeségeiként a térség hírnevét öregbítik.

„Örvendek, hogy ezt a munkát végezhettem, s megtiszteltetésnek tartom, hogy Erdővidéket szolgálhattam” – vallja Dimény János. S tette mindezt alázattal, odaadással és hittel, melyet közössége és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elismerés és tisztelet tanúsításával viszonoz.

Az oktatói munka mellett 1996 és 2008 között Kovászna megyei tanácsos, részt vállalt az RMDSZ Nagybaconi, valamint az Erdővidéki Szervezet alapításában, éveken át dolgozott a széki szervezet Állandó Tanácsának tagjaként, munkálkodva azon, hogy Erdővidék fejlődjön és élhetőbb legyen. Mindezért Barót önkormányzata díszpolgári címet adományozott neki 2014-ben.

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, valamint a Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány keretén belül az egykori igazgató továbbra is aktív szerepet vállal az ifjúság és ezáltal az erdélyi magyar közösség formálásában.

az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének sajtóirodája

6 hozzászólás

  1. Tóducz

    Na hát beszéljek egyenesen, s mondjak valóságokat a tisztelt díjazottról. A díjazott édesapja testnevelő és orosz szakos tanárként tért vissza a Szovjetunióból, s itthon is az lett belőle. (Tökéletes tanári evolúció!) Aztán a tisztelt díjazottat nem vették fel a marosvásárhelyi bukfenc főiskolára. Később a nagyváradi bukfenc főiskolára se tudott felvételt nyerni, mert túl “tehetséges” volt. Ezután tanári szakvégzettség nélküli pionér parancsnok lett egy iskolában. A múlt rendszer “sikeres” emberei közül került az 1990-es ” utáni sikeres” emberei közé! Egy szabályos életművész.

    Válasz
    • Névtelen

      Nem szoktam válaszolni és nem is vitatkozom senkivel. Én tudom ,hogy mit tettem és nincs mit szégyelljek.
      Nem szoktam kérkedni , de az igazságtalanságot nem szeretem kedves Tóducz vagy nem tudom, nem is akarom tudni ,hogy ki. 1976-ban végeztem a Bukaresti Testnevelési Főiskolát( IEFS Bucuresti) évfolyam elsőként, Bukarest helyet Nagybaconba jöttem. És végeztem a munkám! Ahogyan engedte a tehetségem. de szívből és a tanítványaim tudják ezt. Édesapám , magyar utásztisztként Budapest ostrománál esett orosz fogságba ,1948 ban került haza Komollóra.
      A fogságban tanult meg oroszul, a sportot művelte és szerette, igy került a tanügybe, Sokkal később szerezte meg a képesítést. Ennyit a kommentárra. Én a magam részéről lezárom a beszélgetést , mert egyet tudok: Ne vitatkozz a rosszindulatúakkal, az agyalágyultakkal , mert lehúznak az Ők szintjükre és aztán megvernek a rutinjukkal

      Válasz
      • Tóducz

        Kedves Névtelen Ezüstfenyődíjas, köszönöm szépen, hogy igazolni tetszett.

        Válasz
    • Névtelen

      A suszternek lyukas a cipője, a pszicháter (sic) meg akkor nyilván elmebeteg. Ha valaki képes így teleszemetelni értelmetlen, általa fontosnak gondolt böfögésekkel a világhálót az már kóros. Részvétem a családnak!

      Válasz
      • Tóducz

        Köszönöm a részvétet a családom nevében is. Igazgató-tornatanár minőségű logika. Bukfenc – ezüstfenyő-díjas.

        Válasz
        • Névtelen

          De sötét. Nyilván aki “névtelen” név alatt ír az mind ugyanaz a személy, maga Anonymus. Tóducz elmeszinten, gondolom ennek így van értelme. Mondjuk elég nehéz lehet megélni, hogy amikor már egy “bukfenc tanárt” is elismernek, egy világhírű psziháter – akinek gondolom oly sok mindent köszönhetnek az emberek – senkit sem érdekel. Együttérzésem Tóducz, de komolyan.

          Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük