Az oroszok mellé. De legalább ezután a mama főztje és a kovi ubi is biztonságos közelben lesz. A tél közeledtével, a második koronavírus hullám magaslatain a SZFE-forradalmárok rádöbbentek, hogy lejárt az ellenzéki „függetlenobjektív” médiától kapott tizenöt perces hírnév és a dk-momentum-jobbik-stb koalíció kitüntető figyelme.
Mert hiába a sok kilométer elhasznált piros-fehér kordonszalag, a nagyméltóságú Kuratórium nem méltóztatott sápadni és reszketni, hanem nemes egyszerűséggel lekapcsolta az internetet. Anélkül pedig manapság még a legelszántabb forradalmár is rövid időn belül összeroskad. És különben is, azt már bizonyos Saul Alinsky is leszögezte a radikálisok 12 pontjában, hogy „az a taktika, amit túl hosszan alkalmazol, teherré válik.” Ma úgy mondaná: uncsi.
Most komolyan: úgy kellett ennek a forradalom-maskarának a járványügyi szigorítások bejelentése, mint egy falat kenyér. Mint egy díszes paraván, ami mögé el lehet bújni, győzelmet mímelő vonulással. Haza, a mamahotel kényelmébe.
Persze a maratoni gólyatábor engedelmes bábként megvezetett résztvevői váltig állítják, ők a blokádot nem adják fel, hanem viszik magukkal. Hogy fognak majd örülni a középosztálybeli szülők, amikor reggel munkába menet hangos puffanással átesnek a beszalagozott bejárati ajtón, mert drága csemetéjük éppen ellenáll.
Új fejezet következik a forradalom életében. Felépülnek a párnabunkerek a konyha, a fotel és a tévé háromszögében. A Kuratórium új, minden eddiginél félelmetesebb kihívással szembesül. Kizárják minden SZFE-otthonból és sírhatnak, könyöröghetnek, hogy tárgyaljanak velük.
Függöny. Az egyfelvonásos forradalomnak leáldozott. A dicsőséges tanácsköztársaság 133 napos rekordja tartja magát.