Az ember fürdőnadrágban üldögél az Adria partján, valahol az egykori magyar kikötőváros közelében és kedélyesen olvassa a napi horvátországi koronavírus-híreket.
Párszáz teszt, néhány tucat beteg. Egy kommentelő ironikusan meg is jegyzi: a főszezonban gyatra a vírus. Talán majd ősszel, ha hazamentek a pénzes turisták.
Aztán megnyitjuk a romániai oldalakat és dől ránk a nemzetmentő koronavírus valóság, napi tízezer feletti, őrült iramban végzett teszteléssel, s ebből fakadóan ezerhez közeli, majd pedig feletti betegszámmal.
Szomorú, hogy mi vagy az elsők vagyunk, vagy az utolsók. A második hullámot már meg is lovagolta a „jó Orban” teszetosza kormánya, ami még romániai szinten is ritka ügyefogyott, s elérte, hogy fél Európa ránk csapja az ajtót.
A másik fele majd akkor, ha bevörösödik az ország. Akkor aztán tényleg Nagyrománia foglyai leszünk. Hosszú időre.