Egy időben sokat röhögcséltünk a román sporttévékben, a bukaresti labdarúgóklubok vezetőinek szócséplésein, amelyekben jó balkáni stílusban lehozzák az égről a csillagokat is. Egy idő után azonban unalmas és fárasztó a felkapaszkodott focivezérek és csicskásaik szájszagú agymenése, ami köszönő viszonyban sincs a labdarúgással.
Ebből a balkáni tempóból, a román kupadöntő után a sepsiszentgyörgyi klubvezetés rögtön repetát is kapott. Az európai viselkedéskultúra jegyében az OSK vezetése bocsánatkérésre kérte fel a FCSB-t, szurkolóik és játékosaik magyarellenes ünneplése miatt. Persze valószínűleg ők sem várták, hogy Gigi könnyek között bégeti majd, hogy Iarta-ma. Mintha egy jettit kérnék meg, hogy belépés előtt törölje meg a lábát.
A rendszerváltás utáni új bojárok, bár mindent megvehetnek, akár nagynevű focicsapatokat is, egy dolgot azonban képtelenek felhalmozni, megvásárolni, a buksijukba gyömöszölni. A kulturális beágyazódást, amelynek része az alapvető viselkedési- és illemszabályok elsajátítása.
MM Stoica pontokba szedett műfelháborodásából, balkáni ízű ellentámadásából a miticák világának lábszabú valósága jön velünk szembe. Amin még a maszk sem segít. Mert mi az, hogy ezek a magyarok a fülünk hallatára magyarul beszélnek a Román Kupa döntőjén, Magyarországról pénzelik őket és ezek után egy kis bozgorozástól is fel van háborodva az érzékeny kicsi lelkük? A jó Meme öt pontban győzköd minket az idegengyűlölet felettébb szükséges voltáról, mert anélkül talán még a nap is megállna az égen, Bukuresti felett.
Pá, pá Meme, bolyongjál csak tovább, ott lenn, messze délen, a magyarfóbia mitikus ősködében.