Búcsú egy percben

Minden elmúlik egyszer. Minden mulandó. Azok is, akik azt hiszik mindig velük kezdődnek a hírek.
Két tartalmas évet töltöttem az Erdély.ma portálon. És ez most, 2020. december 31-én véget ér.

A barátság marad, ezután is szurkolni fogok ennek a derék oldalnak, amelynek célja, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak jobb legyen a sorsa. Nem holnap, hanem lehetőleg még ma…

Az Erdély.ma támogatásával jelent meg negyedik könyvem. 2020-ban egy percben figyeltem a világ alakulását, a Kárpát-bölcsőben és azon túl.

És most, véget ér az esztendő. A barátság azonban marad. Nem csak egy percben, hanem azon túl is.

Akik keresnek, ezentúl is megtalálnak.

Sok sikert Erma, minden jót Tókos Levi, üdvözlet az olvasónak!

A barátság marad!

———————————————————————–

Szerk. megj.: Az Erdély.ma sivárabb, lelketlenebb lett volna Nélküled, hisz hoztad magaddal és írásaiddal mindazt, ami egyre nagyobb hiánycikk életeinkben: a szeretetet. Köszönöm, hogy mellettem voltál s hiszem, ez itt és most nem ér véget, nem érhet véget. Tókos Levente

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Ha egy napig a Tiszáig tartana Románia...

A decemberi parlamenti választás meglepetéspártja, az AUR a törvényhozás után az elnöki palotába is bejutott. Igaz egyelőre csak egy rövid udvariassági látogatásra. Mintegy jelzésként meg is váratták a szászt, hadd érezze, a haza gyöngyszemeivel, a derék újnacionalistákkal még ő sem packázhat.

A pártvezetők, akik mindeddig lelkes futballhuligánokként fejtették ki áldásos tevékenységüket, míg a nép akarata pajzsra nem emelte őket, alkalomhoz illő ajándékot is vittek. Romániát, XXL-es kivitelben. Nem mintha a mostani kicsike lenne, de az AUR ajándéktérképén a Tisza mossa a nyugati végét.

Elgondoltam, vajon mi történne, ha Fletó kelet-magyarországi híve egyik reggel arra ébredne, hogy otthonában kitört Románia. A téren Dan Tanasa éppen felhelyezi a román feliratokat, a levert magyar nyelvűek helyébe.

A meglepett DK-s kétségbeesetten hívja a pesti rokonokat, de azok kimért hangon lerománozzák és hallani sem akarnak róla. Az utcán rámordulnak az új közigazgatás képviselői, hogy Romániában van, beszéljen románul.

Leül a tévé elé, azt remélve, hogy a szeretett Ferenc testvér mond néhány biztató szót a kitartásról, a kisebbségbe szakadt tiszántúli magyarság jogairól és jó hangosan belekiáltja a képernyőbe, hogy: Mindent vissza!

De csalódnia kell. A jó Fletó hűvösen közli, hogy pártja elsőként ismeri el az új határokat, egykori híveit pedig nyájasan biztatja, hogy legyenek jó románok és ne avatkozzanak bele a maradék Magyarország belügyeibe.

Ezen a ponton a szegény DK-s kimerülten, könnyes, izzadt arccal ébred és kétségbeesetten üti a panel falát, a szomszédok legnagyobb megdöbbenésére: nem akarok román lenni! Nem akarok román lenni!
Ennyi volt az álom, az első kávé előtt.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Bűn és bűnhődés

Hibázott, lemondott, bocsánatot kért. Elismerte, nem magyarázkodott, nem kavarta, nem hárított. Kilépett, vállalta tette következményeit.

Akik most habzó szájjal szájereznek, ereszcsatornáznak és lámkeresztyéneznek, csak néhány percre nézzenek magukba. Ha ott azt találják, hogy ők még soha nem tévedtek, nem hibáztak, nem követtek el más kárára bűnt, akkor emelhetik is az első követ.

Annyira szeretném, ha csak egyetlen balliberális politikust megnevezne valaki, igen, csak egyet, aki emelt fővel vállalta tettei következményét és lemondott, bocsánatot kért, és kilépett. Mondom csak egyet, nem kell végtelen felolvasás.

A közelmúltban a vezető ellenzéki politikusok egyöntetűen odaálltak egy Biró László nevű ember mellé, akinek kedves mosollyal megbocsátották antiszemita gyűlöletbeszédeit. Mert hát ő már a mi fiúnk, az egységes ellenzéké. Spongyát a múltra! Új esélyt kell adni szegénykének. Hol voltak akkor a habzószájú trollok, a függetlenobjektívek, meg a szeretet himnuszát pengető Gyurcsány Ferenc?

A magyar EP-képviselőben volt annyi tartás, karakter, ami százannyi szintén lebukott balliberális politikusban nem és vélhetően ezután sem lesz (ugye Gyurcsány, Bajnai, Gréczy, Gyöngyösi, Biró?!).

Lemondott. Kilépett. Bocsánatot kért.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Orbán Viktorral riogatnak a svédek

Szegény svédek!

Mintha nem lenne épp elég bajuk a migránsaikkal, akik hálából a kosztért és kvártélyért, és a zsíros szociális juttatásokért, néhány év leforgása alatt közel-keleti válságövezetté lakták le az őket befogadó konszolidált és fejlett ország egyes városnegyedeit.

Erre egyik reggel arra ébrednek, most még a Soros-gépezet is a nyakukba szállt, városaikat Orbán-plakátok lepték el, melyeken azzal fenyegetik a derék és béketűrő svédeket, hogy ha nem állnak ki a nyílt társadalom vívmányai mellett, melyet a derék magyar származású dollármilliárdos tálcán, fogyasztásra készen nyújt nekik, akkor a magyar diktatúra még 2034-ben is tombolni fog.

Szegény svédek!

Fel van adva nekik a lecke. Talán még most is azon törik a fejüket, kitől rettegjenek jobban. Az autóikat felgyújtó, lányaikat megerőszakoló békés iszlamista agykutatóktól, netán a tomboló koronavírustól, vagy pedig a Soros-ajánlással ellátott magyar kormányfőtől.

A „függetlenobjektív” média majd a fülükbe súgja a választ.

...........................................................................................................................................................................................

Kedves tolvajok!

A londoni kulturális sokszínűségbe még az is belefér, hogy egy-egy direkt üzenettel, anyanyelvükön szólítják meg a szigetországba vetődő bűnöző elemeket.

A románul beszélő tolvajok mellett azonban a mioritikus nemzeti öntudat is belopakodott a londoni Tescoba, így hamarosan nemzetközi bonyodalommá nőtte ki magát egy plakát, amely ékes román nyelven figyelmeztette a tolvajokat tettük következményeire.

Egy Londonban élő román építész ugyanis csúnyán besértődött a felhívás nyomán, hiába nem ő volt a címzett, hanem egyes honfitársai. Úgy gondolta, itt most csúnyán letolvajozzák a derék, Londonban serénykedő románokat, és ezt ő nem hagyhatja annyiban.

Ezért a hölgy nyílt levelet írt a hipermarketlác vezetőinek, melyben diszkriminatívnak, rasszistának és idegengyűlölőnek minősítette a román nyelvű plakátot.

Hiába na, iszonyú megrázkódtatás lehet, hogy a hanyatló Nyugat nem csupán egyetlen nyelv használatát érti multikulturalizmuson, hanem akár a románét is...

Egy őrült naplója

Először csak a feliratok látványa zavart. Ó, boldog ifjúkor, amikor még észre sem vettem őket. Vajon miért? Szerelmes voltam, fiatal és boldog. Aztán arra lettem figyelmes, bárhova nézek, szembejönnek velem a magyar szavak.

Az orvos enyhe nyugtatót írt fel, kérte, hogy ne idegeskedjek, és főleg ne nézzek Vadim-Funar-Rares Bogdan-beszédeket a videómegosztón. A hazafiak ellenben azt mondták, végre jó útra tértem. Rájuk hallgattam, és most itt vagyok...

Az első sikereim után fellelkesültem. Csak úgy hulltak a nyomomban a KÖZSÉGHÁZA feliratok. Sztár lettem. A nemzet, a többségi nyelv megmentője. Az államnyelv dominanciájának, egyeduralmának fegyverhordozója, pattanás a székelyek orrán. Kézről kézre, stúdióról stúdióra adtak a nemzetmentő médiumok.

Aztán valami eltört bennem. Azt látom, amit ma leperelek, ahelyett hat újat helyeznek el. Melléje székely zászlót is. Csak, hogy dühítsenek. Ma már vásárolni sem tudok anélkül, hogy rám ne nézzen egy revizionista jelképbe bujtatott arc. Tudom, hogy a székely zászlós maszk mögül rajtam nevet. Szétrobbanok! A gonosz lépcsőházi szomszédok mániás depressziósnak tartanak, aki bekattant a magyar ábécétől. Pukkadjanak meg!

Megyek az utcán és nem szabadulok a gondolattól, hogy ezek mind magyarok. És mind „azt” akarják. Ollóval a farzsebükben járnak, hogy egy óvatlan pillanatban, amikor nem figyelek, amikor nem vagyok elég éber, nem strázsálok a pátria védelmében, ők előre megfontolt szándékkal szétszabdalják Trianon szülöttét.

Nehezen alszom el. A marosvásárhelyi választások óta két altatót szedek. Álmomban sincs nyugtom. Egyfolytában magyarok lépnek hozzám, tollal csiklandozzák az állam és közben nagyokat nevetnek. És persze magyarul beszélnek. Az én álmomban! Érti ezt, bíró úr?!

Már a kékszemű barátaim sem tartják velem a lépést. Sőt, mintha kerülnének az utóbbi időben. Azt mondják, az álmaim szereplőit egyelőre nem beperelhetem be, maradjak csak a rideg valóságnál, a feliratoknál, zászlóknál, polgármestereknél.

Azzal hitegetnek, ha jól dolgozom, lehetek még képviselő is. Szerintük ott fenn, a Dambovita-parti mennyországban leszek majd igazán hasznára a nemzetnek, a magyarul beszélő ügynökök elleni harcban.

A feleségem behozta a piros, sárga és kék színű bogyóimat. Azt mondja nyugodtan vegyem be. Jobban leszek tőlük.
A ház előtt most fékezett egy mentő. Végre! Gyorsan ideértek. Én hívtam őket. Elvitetem a szomszédaimat. Őrültek. Magyarul beszélnek. Majd ott bent kiverik belőlük ezt a betegséget.

Kopognak...

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

A forradalom a spájzba költözött

Az oroszok mellé. De legalább ezután a mama főztje és a kovi ubi is biztonságos közelben lesz. A tél közeledtével, a második koronavírus hullám magaslatain a SZFE-forradalmárok rádöbbentek, hogy lejárt az ellenzéki „függetlenobjektív” médiától kapott tizenöt perces hírnév és a dk-momentum-jobbik-stb koalíció kitüntető figyelme.

Mert hiába a sok kilométer elhasznált piros-fehér kordonszalag, a nagyméltóságú Kuratórium nem méltóztatott sápadni és reszketni, hanem nemes egyszerűséggel lekapcsolta az internetet. Anélkül pedig manapság még a legelszántabb forradalmár is rövid időn belül összeroskad. És különben is, azt már bizonyos Saul Alinsky is leszögezte a radikálisok 12 pontjában, hogy „az a taktika, amit túl hosszan alkalmazol, teherré válik.” Ma úgy mondaná: uncsi.

Most komolyan: úgy kellett ennek a forradalom-maskarának a járványügyi szigorítások bejelentése, mint egy falat kenyér. Mint egy díszes paraván, ami mögé el lehet bújni, győzelmet mímelő vonulással. Haza, a mamahotel kényelmébe.

Persze a maratoni gólyatábor engedelmes bábként megvezetett résztvevői váltig állítják, ők a blokádot nem adják fel, hanem viszik magukkal. Hogy fognak majd örülni a középosztálybeli szülők, amikor reggel munkába menet hangos puffanással átesnek a beszalagozott bejárati ajtón, mert drága csemetéjük éppen ellenáll.

Új fejezet következik a forradalom életében. Felépülnek a párnabunkerek a konyha, a fotel és a tévé háromszögében. A Kuratórium új, minden eddiginél félelmetesebb kihívással szembesül. Kizárják minden SZFE-otthonból és sírhatnak, könyöröghetnek, hogy tárgyaljanak velük.

Függöny. Az egyfelvonásos forradalomnak leáldozott. A dicsőséges tanácsköztársaság 133 napos rekordja tartja magát.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Európai előjogait félti az iszlám

Az iszlám válságáról, a franciaországi mecsetek szigorúbb ellenőrzéséről, a külföldi befolyás visszaszorításáról beszélt a francia elnök, a kegyetlenül meggyilkolt történelemtanár búcsúztatóján.

Emmanuel Macron szavait világszerte felháborodás követte az iszlám országokban. Az európai fészekben berendezkedett és az önmagát háborítatlanul felépítő radikális iszlám évtizedekre visszanyúló előjogait félti a francia elnöktől. És nem érti, amit eddig megengedtek, elnéztek neki, az európai multikulti, másságkultusz vagy csak simán a jóléti punnyadás jegyében, azt most miért hányják a szemére?

A radikális iszlám az elmúlt évtizedekben sikeresen létehozta saját föld alatti intézményrendszerét, árnyék köztársaságot, párhuzamos államot hozott létre a kontinens azon országaiban, ahol ezt megtehette. Most végre Macron is kimondta, hogy Franciaországban teljes városnegyedek, tehát no-go zónák vannak, amelyekben a köztársasági jogrend érvényét veszítette, sőt szó szerint köpnek rá az ott élők, de persze a szociális hálóját, vagyis a pénzét elfogadják.

Minden lelőtt, letartóztatott terrorista mögött ezerszámra sorakozik az utánpótlás. Ők már egy más Európát építeni érkeznek a kontinensre. Olyat, amit folyamatosan jeleznek már a híradások: keresztyén jelképek és templom nélküli, szobrok és kultúra nélküli, tehát a saját iszlám kaptafájukra szabott Európát.

Fájdalmas, de az az olcsó együttérzés, amit egy-egy terroesemény után a világ vezetőitől hallani, nem segít. Köztük a Angela Merkelé, akit úgy fogalmazott: a történtek mélyen sokkolták. Közeleg az advent, amihez évek óta hozzátartozik a terrorkészültség. Most még pár nap az áldozatoké, az együttérzésé, utána Európa újra hátradől, a radikális iszlám pedig újra tervez és lecsap.

Hosszú háborúra van kilátás, rossz európai kilátásokkal, a kontinens ugyanis jelenleg csak védekezik, miközben a terror bárhol képes lecsapni és érdekeit érvényesíteni.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Jakab Péter krumplija és pártja megy a levesbe

Hiába ígérte nagy garral Jakab Péter, hogy október 11-én „a nép ítéletet mond”, meg hogy „a Fidesz és a kétharmad megy a levesbe”, úgy látszik most az ő feje fő, hozta is hozzá a zsák krumplit a parlamentbe. Ez a szegény Zsákos Frodó, kitartóan valami miskolci csapszékkel téveszti össze az ország házát.

A Jobbik elnöke hónapok alatt sikeresen beletaposta pártját az 5 százalék alá. Bárhonnan is vizsgáljuk a személyét, a minden valószínűség szerint nem túl hosszú ideig tartó politikai életművét, valamint parlamenti felszólalásoknak álcázott performanszait, teljes hidegvérrel egyet kell értsünk azokkal a megállapításokkal, hogy a Jobbik elnöke valóban egy párját ritkító bunkó.

Arról nem is beszélve, hogy ennél undorítóbb politikai átváltozásra, mint a nemzeti radikálisból gyurcsányistává vedlett Jobbik, nem láttunk még a rendszerváltás óta eltelt három évtized során. Talán még a román politikában sem. Pedig ott aztán tényleg sűrűn akad kabátcsere a parlamenti fogasnál.

Horn Gábor ellenben megmosolyogtatott. Amikor a korábbi SZDSZ-es politikuson a Hír tv-ben számon kérték az antiszemita és rasszista Bíró Lászlót támogató ellenzéki összefogást, lazán annyit felelt: mindenki megváltozhat. Lám, a jó öreg kettős mérce. Mert ugye, mi lett volna az ellenzéki, na és a brüsszeli reakció, ha mondjuk a Fidesz indít egy Bíró Lászlót. Valószínűleg már az atomot is ledobták volna azóta Magyarországra.

Így viszont adva volt egy antiszemita és rasszista képviselőjelölt, aki mögött egyöntetűen, zokszó és szemöldök rándulás nélkül felsorakozott a teljes ellenzék. Személyesen kampányolt neki Borsodban Karácsony Gergő, Fekete-Győr András, Kunhalmi Ágnes, Márki-Zay Péter és persze a barnainges stílusban nyomuló Jakab Péter.

A kávét akkor kértem ki magamnak, amikor az időközi választási vereség után Hadházy Ákos, akire ha másról nem, az MTVA-ban véghezvitt magánforradalma alkalmából viselt, nem túl szimpatikus lyukas zoknijáról biztos emlékezhetünk, szóval amikor a derék anarchista állatorvos már dobta is elvbarátaira az első követ.

Aztán a másodikat.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Székely fortély

Miközben a román államfő az újabb neves német díjat veheti át, a jelenlegi uniós politika iránti feltétel nélküli, csúszó-mászó lojalitásáért, addig a kisebbségi jogok „példaértékű rendezésének” országában Dan Tanasă polgári egyesülete perek tucatjait ontja a székelyföldi szimbólum- és nyelvhasználat ellenében.

Csíkszeredában igazi székely furfanggal, az utcanévtáblák kettévágásával hajtották végre a román nyelv elsőbbségét megszabó bírósági ítéletet. Így, a jogerős határozatnak megfelelően felülre került a román, alája pedig a magyar megnevezés.

A városvezetés eme lépése azt jelzi: okos nemcsak enged, de jólesik szívből nevetni is a magyar nyelv ellen birkózó hapci manókon.

Bárhonnan nézzük, a székely megyékben a prefektusok és Tanasă valóságos munkamegosztásban ténykednek a magyar kisebbség jogainak csorbítása érdekében, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megkeserítsék az ott élők mindennapjait.

Sok embert ismerek, aki menthetetlenül belebetegedett a sokéves bíróságra járásban. Épp ezért felettébb aggódunk a magyar ékezetek, szavak és színek ellen valóságos keresztes háborút vívó, a szélmalmokban nagymagyar összeesküvést vizionáló Don Quijote-k és Sancho Panza-k egészségéért. Hiszen a bennük munkáló görcs és fusztráció előbb-utóbb súlyos testi betegségeket eredményezhet.

A magyar szavak gyógyítanak. Próbáld ki, Tanasă!

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Újabb kesztyűt dobott az erdélyiek arcába a Momentum

A Momentum kétszer is hallatott magáról a szeptemberi romániai önkormányzati választásokkal kapcsolatban. Mindkét esetben kesztyűt vágtak a külhoni magyarok arcába.

A választások előtt Fekete-Győr András, a megboldogult SZDSZ nyomdokaiba lépő párt elnöke román testvérpártjuknak kampányolt, videóüzenetben arra biztatva az erdélyi magyarokat, hogy az USR-Plus pártszövetségre szavazzanak. A nagy felháborodást követően eltüntették a világhálóról az üzenetet, Fekete-Győr pedig azzal védekezett, hogy egy régebbi felvételről van szó és csak ott támogatják a román testvérpártjukat, ahol nincs magyar induló.

Ha mindez még nem lett volna elég, a párt a választások után is sikerült vérig sértse az erdélyi magyarokat és különösképpen is azokat a marosvásárhelyieket, akik húsz évet vártak magyar városvezetőre. Baja momentumos polgármestere és tanácsnoka ugyanis, minden cifrázás és teketória nélkül, nemes egyszerűséggel románul gratulált erdélyi testvérvárosuk, Marosvásárhely új polgármesterének, Soós Zoltánnak.

Közben a 888.hu megszerezte a momentumos politikus által írt román nyelvű gratulálólevelet, melyet Preininger Rozália határon túli és nemzetközi kapcsolatokért felelős tanácsnok e-mail címéről továbbítottak, szeptember 28-án. Majd miután a sajtó megszellőztette a párt legújabb botrányát, az erdélyi Bonchidán született tanácsnok sietve, minden kommentár nélkül feltett a közösségi oldalára egy szeptember 30-i keltezésű levelet, mely immár a román szöveg magyar változatát tartalmazza. Pedig hát a kutyagumi szétkenve is kutyagumi marad.

A kérdés mindkét esetben csak az, hol van a Momentum határon túli magyarokkal szembeni pofátlanságának a határa?!

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Új korszak kezdődik a magyar egészségügyben

Több, mint jelképes, hogy a koronavírus elleni világméretű küzdelem második hullámában döntött a kormány, a magyar orvosok történelmi jelentőségű béremeléséről.

A három lépcsőfokban, a következő három év elején megvalósuló bérrendezés nyomán egy rezidens, gyakorlati időtől függően 7-800 ezer forint körüli alapbért kap majd, az idősebb orvosok pedig akár 2,4 millió forintot is kereshetnek.

Ezzel egyidejűleg a hálapénzt is kivezetik a magyar egészségügyből, mely ellen ezután drákói szigorral lépnek fel. Egy évig terjedő szabadságvesztéssel lesz büntethető ugyanis a hálapénzt felajánló és elfogadó személy.

Meg is szólaltak az első fanyalgók, akik arról persze nem tesznek említést, hogy a baloldali kormányok 2002 és 2010 között gyakorlatilag legyalulták a magyar egészségügyet. Bevezették a vizitdíjat, a kórházi napidíjat, számos kórházat, nővérszállót, nővérképzőt zárattak be. Kivonták a pénzt az egészségügyből, 16 ezer kórházi ágyat szüntettek meg, 6 ezer egészségügyi dolgozót bocsátottak el.

A Népszava hivatásos fanyalgója reszkető kezekkel keresi, mibe lehetne itt belekötni. Szerinte hiába is erőlködik a kormány, úgysem jönnek haza a nyugatra vándorolt orvosok. Meg aztán jön a bérfeszültség a rosszul kereső ápoló és a jól kereső orvos között. És végül az atom: a béremelés a magánegészségügy árait is elszabadítja és akkor megnézheti magát a magyar beteg.

Értjük persze a vergődést. Savanyú a szőlő. A magyar egészségügyben új korszak kezdődik.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Magyar fociünnep lesz a BL-ben

Világsztárok, topcsapatok érkeznek Magyarországra az év végén, a Bajnokok Ligája csoportkör mérkőzéseire, megkoronázva a Ferencváros selejtezős menetelését.

A következő három hónapban igazi magyar, pirosbetűs fociünnep várható a hat BL-fordulóban. A Fradi olyan futballelitbe lépett be, ahová ma egyre nehezebb közép-kelet-európai csapatoknak bejutni és oda folyamatosan visszatérni.

Az elmúlt évek tudatos építkezése idén áttörést és komoly, látványos sikereket eredményezett a tizenegyedik kerületi egyesület részéről.

A BL-csoportkörbe jutás már önmagában siker. A Budapesten fellépő topcsapatok és világsztárok, Messi, Ronaldo jelenléte pedig az ajándék lesz, a hab a tortán.

Mindez további lendületet adhat a Fradinak, és ami nagyon fontos: rajta keresztül az egész magyar labdarúgásnak, az utánpótlástól a válogatottig egyaránt.

És talán a siránkozáshoz szokott, a mindenben csak a rosszat látó magyar néplélek is el tudja majd engedni zsigeri kishitűségét, irigységét és görcseit.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Előkészített akció az egyetemfoglalás

Augusztusi nyári egyetem során képezték ki a Színház- és Színművészeti Egyetem hallgatóit a közel egy hónappal későbbi egyetemfoglalásra és blokádra, állítja az Origo. A négynapos tábor programjában két olyan illusztris figura is szerepelt, mint Gulyás Márton, szélsőbaloldali aktivista és Misetics Bálint, a Párbeszéd alapítója, Karácsony Gergely budapesti főpolgármester fizetett tanácsadója.

Ami a kronológiai sorrendet illeti: augusztus elsején Gyurcsány Szemkilövető Ferenc nemes egyszerűséggel vagyonelkobzással fenyegeti meg Vidnyánszky Attilát, miután aznap nyilvánosságra kerül, hogy ő lesz az SZFE kuratóriumának elnöke. Négy nappal később sietősen nyári egyetemet hirdet meg az egyetem, ahol augusztus 11. és 15. között a zágrábi egyetemfoglalás tanulságait elemzik a színművészetis hallgatóknak, ismert baloldali aktivistaképző trénerek jelenlétében. Szeptember 1-jén pedig a bezárul a kör: az egyetem hallgatói blokád alá vonják az intézményt és kezdődik a jelenben is zajló Free SZFE reality show.

Ennyit hát a szigorúan politikamentes és spontán akcióról.

Van még kérdés, Ildikó?

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Ionopot, Trianon!

A szociál-demokraták nem engednek Trianonból. Pontosabban a június 4-ét ünnepnappá nyilvánító Trianon-törvényből. Miután az államfő tavasszal már bőszen elpuffogtatta magyargyűlöletet szító puskaporát, most a PSD-n a sor, hogy két választás előtt hadba hívja, feltüzelje választóit, egy jól csengő trianonozással.

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez megint jó alkalom lesz arra, hogy a trikolórgyártó cégek meggazdagodjanak, az ország meg egy újabb ünnepnappal bővüljön, miközben lassan már mindenkit ünnepelünk a mioritikus hazában Burebistától és a római anyafarkastól kezdve a himnuszon és a trikolóron át Vitéz Mihályig és Iancuig, nem is beszélve a számos ortodox ünnepről. Szóval törvényszerű és visszatérő a kérdés: ki fog itt dolgozni?

Többeket meglepett, hogy Iohannisban most hirtelen feltámadt az européer államférfi és már kétszer is keresztbe tett Trianonnak. A törvénynek. Előbb az alkotmánybíróságon támadta meg, majd legutóbb visszaküldte a parlamentnek. Pedig a napnál is világosabb: a jó Klausnak most éppen nem érdeke a magyarok ellen uszítani, meg aztán nehogy már a szocdemek arassák le a honi nacionalizmus örökzöld babérjait.

Egyébként, a magyarok felé éppen a jóságosat alakító elnök csak időhúzásra játszhat, hiszen  a törvényt harmadjára is mindenképpen megszavazza a PSD-többségű parlament. Ezért Iohannis, ha már eltüntetni nem tudja a kezdeményezést, várhatóan az élére áll majd valamilyen formában.

Hogy a PNL is jól járjon Trianonnal.

.........................................................................................................................................................................................

Rares Bogdan világa

Jelzésértékű, kijózanító és provokatív, hogy a nemzeti liberálisok marosvásárhelyi kampánygyűlésén a kormánypárt magyarellenességéről hírhedt szélsőségese, Rares Bogdan volt a főszónok. Aki ennek megfelelően azt a nacionalista és magyarellenes üzenetet tárta hallgatói elé, amire mindig van vevő.

Ez azt jelzi, a PNL akkor veszi elő a magyarellenes diskurzust, amikor éppen kedve tartja és szavazatszerzés céljából hasznosnak látja azt. Ez a gyakran megtapasztalt kettős beszéd amúgy is felettébb jellemző a román politikai pártokra. Egyet mondani Bukarestben és mást a szavazótábornak.

Kérdés persze, hogy egy esetleges PNL-RMDSZ kormányzás esetén a liberálisok mit kezdenének saját szélsőségeseikkel, az elnöki pulpitusra emelt, és épp ezért felettébb méltatlan és visszataszító kisebbségellenes gyűlöletbeszéddel?

És hová, melyik sarokba dugnák el Rares Bogdant, aki ma megkerülhetetlen tényezőnek számít a nemzeti liberálisok táborában, ami pedig azt is jelzi: a magyarellenes nacionalista közbeszédre komoly igény van a kormánypártban.

Ez pedig nem fog eltűnni egyetlen csettintésre, december 6., a parlamenti választások után sem.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Öt kilométer, ami Európába viszi a románt

Nyúlfarknyi vagy sem, kifejezetten jól jött a szeptemberi választási kampányban a megtépázott hírű Orban-kabinetnek, a bő 5 kilométeres észak-erdélyi autópályaszakasz múlt heti átadása.

Végre nacionalista fröcsögésen, az ellenzékkel való gyerekes vitatkozáson, a járvány nem túl sikeres kezelésén túl, illetve a román trikolór és himnusz szentté avatásán túl valami érdemlegeset is fel tud mutatni Bukarest. Ami persze semmit sem érne a magyarországi folytatás nélkül, amely Európába viszi a románt.

„A rendszerváltás utáni legdilettánsabb kormány” címre kifejezetten előnyös pozícióból pályázó kormány megnyerte hát Magyarországgal szemben, a még a PSD-s közlekedési miniszter által hirdetett autópálya-építési versenyt. E ponton megkerülhetetlen a klasszikus vicc: az egér és az elefánt együtt siet át az új hídon. Az egér büszkén néz fel az elefántra és azt mondja neki: Dumbó, hallod, hogy dübörgünk?

És, ha már Balkán, arról ne is beszéljünk, hogy informátorunk közlése szerint az autópálya közelében lévő romániai települések vezetőit nemes egyszerűséggel meg sem hívták az átadóra a román szervezők részéről. Ezt a hiányosságot végül a magyar oldal pótolta...

Egyébként a magyar ellenzéki sajtónak kétségtelenül nehéz falat volt a 26,5 kilométeres magyarországi határszakasz átadása, egy újabb magyar siker kommunikálása. Ezért egymást túllihegve, a tőlük jól ismert „függetlenobjektív” stílusban inkább azt hangsúlyozták: Szijjártó Péter külügyminiszter az átadón és nagyváradi találkozóján nem viselt maszkot. Sőt, kezet is fogott politikus kollégájával.

Kézfogással, maszk nélkül? Hogy nem szakadt le a csillár?!

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Csodavárás

Azért, ha belegondolunk, ott folytatjuk, ahol ’86-ban abbahagytuk. Azt megelőzően még bőven a világ elitjéhez tartozott az akkori Mezey-féle válogatott, ma pedig futunk a labda után. Vagy anélkül. Szóval ugyanott folytatjuk, mert minden váratlan siker után az első szakmai, újságírói és szurkolói reakció a csodavárás.

A törökök elleni váratlan siker szinte az egekbe emelte a csapatot. Egy kicsit és egy kis időre megint elhittük, hogy van keresnivalónk a nagyok ellen is. Hogy van esélyünk visszajutni oda, ahonnan balsorsunk és ki tudja még mi minden, a mélybe sodort egy dallamos nevű mexikói városban, bizonyos Irapuato-ban.

Valahol érthető is a csodavárásunk, hiszen ezért szurkolunk, ezért izgulunk, ezért élünk együtt minden válogatott mérkőzéssel, mert azt reméljük, hogy még a mi életünkben megtapasztalunk valamit, abból a rég letűnt és sokat felidézett régi dicsőségből.

A tények azonban könyörtelenek, sok-sok böjtölés után jön csak egy-egy siker vagy sikerecske, de mi ennek is örülünk, mert a szurkoló már csak így van összerakva. Először szitkozódik, csapkodja a térdét, a kanapét és a kézügybe eső dolgokat, de aztán szép lassan lehiggad és újra hinni kezd.

Legközelebb majd abban, hogy október 8-án Bulgáriában újra összehozunk egy picike csodát. Mert reménykedni jó dolog.
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Magyar határzárral indul az ősz

Lezárja határait szeptembertől Magyarország a külföldi állampolgárok előtt. A várható szigorításokat már a miniszterelnök is beígérte az elmúlt hetek során. Az utóbbi napok folyamatosan növekedő esetszáma után pedig már senkit sem lepett meg a határzár pénteki bejelentése.

A szigorú biztonsági szabályok azt jelzik, Budapest a második hullámot megelőzően is időben, az elsők között hoz lépéseket, hogy országos szinten megpróbálja kordában tartani a betegséget.

Hogy Európa-szerte mit hoz az ősz és a világjárvány második hulláma, azt most egyelőre senki sem képes megjósolni. Magyarországnak azonban jó esélye van rá, hogy a szeptember 1-jétől életbe lépő határzárral és szigorú szabálykövetéssel ezt a második hullámot is relatíve könnyen megússza.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Fenyegetett kárpátaljai magyarok

Ultimátumot tartalmazó névtelen levélben fenyegették megsemmisítéssel az elmúlt napokban a kárpátaljai magyarokat. Az „ukrán farkas” nevű email-címről több helyi magyar szervezetnek elküldték a szöveget, a magukat ukrán hazafiaknak nevező névtelen levélírók. Ezzel párhuzamosan a magyar államalapítás ünnepét három településen is bombariadó zavarta meg. Ezek a fenyegetések nem előzmény nélküliek. 2018 februárjában ismeretlenek felgyújtották a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári székházát.

A kárpátaljai magyarság a jelenleg egy olyan, a Szovjetunió széthullása után született állam foglya, amelyben a gazdasági válság, a koronavírus okozta krízis és az Oroszországgal szembeni hadiállapot komoly társadalmi elégedetlenséget szül. Mindez kizárólag az egyre hangosabb és erőszakosabb ukrán nacionalizmusnak kedvez, amely a számottevő orosz kisebbség után a magyarokat is megtalálta.

Fellépésükre egyetlen értelmes válasz adható. Az, amit a Kárpátalja.ma főszerkesztője, Pallagi Marianna így fogalmazott meg: „Küldhetnek minket az anyaországunkba vagy a történelmi hazába. Köszönjük szépen, nekünk ez az otthonunk. Immár ezer éve itthon vagyunk.”

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Államalapítás, mint viszonyítási pont

Pajor András atya meséli egy ünnepi lapinterjúban, hogy amikor múlt század első felében Székesfehérváron leleplezték Szent István király ma is látható lovas szobrát, a nép önkéntelenül térdre borult és megilletődve felsóhajtott: „A király!”

Az államalapítás ünnepe mindig viszonyítási pontként szolgál a nemzetnek. Amely a jelenben is mutatja a helyes irányt. Amire annál inkább is szükségünk van, mert „körülöttünk ijesztően istentelenedik a világ”. (Pilhál György) Merthogy az államalapítás az értékfelmutatás, az önazonosság ünnepe erősen kontrasszossá vált mindennapokban talál reánk.

Ezt jelzi az is, hogy Budapest Városháza és több kerületi önkormányzati hivatal homlokzatáról, még az önkormányzati választások után, sietősen leszedték az együvé tartozást jelképező székely zászlókat, hogy aztán helyükbe a divatos izmusok, a liberális világrend szivárvány színei kerüljenek.

Lám, mostanra eljutottunk oda, hogy a világok harcában már cseppet sem számít politikailag korrektnek az államalapítás ünnepe, hiszen időtálló értékeinkről, nemzeti és keresztyén identitásunkról, a világban betöltött szerepvállalásunkról, magyar országról szól.

Ezt választottuk.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Összeesküvés-elméletek

Új vallás alakult: mindenfelől összeesküvés-elméletek hívei jönnek velünk szembe. A közösségi médiában, baráti beszélgetésekben, terített asztalnál... A járvány-idők rátettek erre egy lapáttal, különösen kedveznek a konteók terjedésének. Függői olyan biztos hittel mondják a mesét, hogy az ember legszívesebben orvosért kiáltana.

Az információs szupersztrádán haladók ügyesen összekutyulják a maguk nézeteit, és ha éppen nem olvasmányaikra, akkor „megbízható” ismerőseikre hivatkoznak.

Az ember meg csak bámul, hogy honnan ez a sok bizonyosság, ez a rengeteg magabiztos prófétálás, pózolás. Ez a megingathatatlan konteó-hit.

A mai gyors, könnyen sebezhető világunkban semmiben sem hiszünk, mindent megkérdőjelezünk, kételkedünk, összefüggéseket, háttérmozgásokat keresünk, és úgy véljük egy-egy ordas hazugságban megtaláltuk azokat.

Korábban álhírekkel, szektás ügynökökkel küzdöttünk, manapság a konteó-hívők „térítenek” bennünket.

A következő világvégéig.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Ügyészi biztatás a magyarok deportálására

Néhány napja még csak röhögcséltünk a minden hájjal megkent bukaresti vagány, Mihai „Meme” Stoica, Becali táskahordozójának eszmefuttatásán, miszerint a magyargyűlölet az nem számít, mert ő nem volt ott, nem hallotta, maszkot viselve skandáltak a játékosok és különben is Hadnagy Attila 39 éves.

Aztán jött Daniel Constantin Galbeaza ügyész és rátett egy lapáttal. Szerinte ugyanis a „kifelé a magyarokkal az országból!” jelszó rendben van. Ezzel az erővel piros pontot is rajzolhatott volna a szélsőséges csoportok ellenőrzőjébe, akik ezután pecsétes igazolásként lobogtathatják Galbeaza állásfoglalását. Immár ügyészi jóváhagyással lehet majd a magyarokat gyűlölni, deportálásukat igényelni, mert a román igazságszolgáltatás szerint ez rendben van.

Klaus Lopják Erdélyt A Magyarok Iohannis gyűlöletbeszéd-sorozata után újabb állami szintű biztatást kapott a román szélsőségesség. Költői a kérdés: ha más népcsoportokat is távozásra szólítanak fel Iohannis és Galbeaza urak szövetségesei, akkor is ez lesz a véleményük?!

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

„Szájbergyerek, kérjél bocsánatot”!

Egy időben sokat röhögcséltünk a román sporttévékben, a bukaresti labdarúgóklubok vezetőinek szócséplésein, amelyekben jó balkáni stílusban lehozzák az égről a csillagokat is. Egy idő után azonban unalmas és fárasztó a felkapaszkodott focivezérek és csicskásaik szájszagú agymenése, ami köszönő viszonyban sincs a labdarúgással.

Ebből a balkáni tempóból, a román kupadöntő után a sepsiszentgyörgyi klubvezetés rögtön repetát is kapott. Az európai viselkedéskultúra jegyében az OSK vezetése bocsánatkérésre kérte fel a FCSB-t, szurkolóik és játékosaik magyarellenes ünneplése miatt. Persze valószínűleg ők sem várták, hogy Gigi könnyek között bégeti majd, hogy Iarta-ma. Mintha egy jettit kérnék meg, hogy belépés előtt törölje meg a lábát.

A rendszerváltás utáni új bojárok, bár mindent megvehetnek, akár nagynevű focicsapatokat is, egy dolgot azonban képtelenek felhalmozni, megvásárolni, a buksijukba gyömöszölni. A kulturális beágyazódást, amelynek része az alapvető viselkedési- és illemszabályok elsajátítása.

MM Stoica pontokba szedett műfelháborodásából, balkáni ízű ellentámadásából a miticák világának lábszabú valósága jön velünk szembe. Amin még a maszk sem segít. Mert mi az, hogy ezek a magyarok a fülünk hallatára magyarul beszélnek a Román Kupa döntőjén, Magyarországról pénzelik őket és ezek után egy kis bozgorozástól is fel van háborodva az érzékeny kicsi lelkük? A jó Meme öt pontban győzköd minket az idegengyűlölet felettébb szüksége voltáról, mert anélkül talán még a nap is megállna az égen, Bukuresti felett.

Pá, pá Meme, bolyongjál csak tovább, ott lenn, messze délen, a magyarfóbia mitikus ősködében.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Balliberális belharc az Indexért

A naiv olvasó napok óta telesírja közösségi oldalát, mert né, a hatalom a független újságírás utolsó mentsvárát is kilőtte. Ezért lelkesen tüntikézik a péntek esti kutyasétáltatás helyett. Momentum és Jobbik zászlók alatt. Mert, kérem a függetlenség...

Amúgy a történet minden szereplője balliberális. Mindenki. Kirúgottak, kirúgók és az újak mindannyian. Fideszes a kanyarban sincs.

Egy magántulajdonban lévő lap tulajdonosa úgy dönt, hogy főszerkesztőt vált. Tiszta sor: munkaügyi lépés. A tulajdonosi körben történt változások pedig azt jelzik, a Momentum-közeli lap Gyurcsány pártjának érdekszférájába került. Fideszes a kanyarban sincs.

Az érinthetetleneket a tények nem zavarják. Orbánoznak, diktatúráznak, stb, stb. Pilhál Tamás szavaival, úgy múlnak ki, ahogy éltek. „Hazug, uszító, hisztérikus, valóságot nyomokban is alig tartalmazó” módon.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Románia beteget jelent

Az ember fürdőnadrágban üldögél az Adria partján, valahol az egykori magyar kikötőváros közelében és kedélyesen olvassa a napi horvátországi koronavírus-híreket. Párszáz teszt, néhány tucat beteg. Egy kommentelő ironikusan meg is jegyzi: a főszezonban gyatra a vírus. Talán majd ősszel, ha hazamentek a pénzes turisták.

Aztán megnyitjuk a romániai oldalakat és dől ránk a nemzetmentő koronavírus valóság, napi tízezer feletti, őrült iramban végzett teszteléssel, s ebből fakadóan ezerhez közeli, majd pedig feletti betegszámmal.

Szomorú, hogy mi vagy az elsők vagyunk, vagy az utolsók. A második hullámot már meg is lovagolta a „jó Orban” teszetosza kormánya, ami még romániai szinten is ritka ügyefogyott, s elérte, hogy fél Európa ránk csapja az ajtót.

A másik fele majd akkor, ha bevörösödik az ország. Akkor aztán tényleg Nagyrománia foglyai leszünk. Hosszú időre.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Uborkaszezon

„Nyár van, alig fürdőruhában / Égetem magam a napon”, szól a Neoton-sláger, mi pedig irigykedve hallgatjuk, mert az idei nyár jórészt azzal telik, hogy azt számolgatjuk, hány koronavírusos megbetegetést prezentál a napi 12-13 ezres tesztelés.

Megszoktuk azt is, hogy az uborkaszezont a román média és a bukaresti politikum egy-egy magyarellenes téma bevezetésével próbálja meg túlélni. Egyelőre a COVID mindent visz, de Dacian Ciolos, az USR kormányfőjelöltje máris előre futott és megadta a jelt a magyarozásra.

A Vatra Romaneasca egykori üdvöskéje, Funar egykori munkatársa a Polgári Magyarország Alapítvány „Európa cenzúrázatlanul” című webkonferenciáján felszólaló magyar kormányfőt, valamint szlovén, szerb és francia előadótársait szélsőjobbosozta le, hátha ez is hoz pár százalékot a választási végelszámolásnál.

Szegény román szavazópolgár azt sem tudja már, merre kapja a fejét és melyiktől féljen jobban: Orbán Viktortól, vagy a vírustól. Aztán félelmében majd határozottan leszavaz valamelyik, önmagát nemzetmentőnek mondó pártra.

Hogy újabb négy évre rettegjen tovább.

Térdeltél volna inkább, Edit!

Volt ez a George Floyd nevű afroamerikai bűnöző, meg az ő szép hosszú bűnlajstroma. Aztán ez a Floyd, aki főleg nők kirablására szakosodott, bő hónapja egyszer csak emberére akadt, és ennek folytán egy rendőri intézkedés közben elhalálozott.

A folytatást tudjuk: tüntetések, demostrációk a rendőri brutalitás és rasszizmus ellen. Azóta kis túlzással, fél Amerikát szétverték, végigrabolták az utcára vonuló békés tüntetők. Több gyilkosság is kötődik a kezükhöz, szigorúan a BLM-mozgalom nevében. Szerencsére a liberális média, a politikum, a multik mélységes megértéssel viseltetik irányukba. Így ők az aktuális sztárok. Ennek megfelelően lehet őket szeretgetni, adakozni és letérdelve puszilgatni az igazságosztásban elfáradt lábaikat.

A Soros György által is vastagon támogatott szervezet ledönti a nem tetsző szobrokat, NIKE cipőt és LED-tévét rabol, pár utcányi térségben rendőrmentes játszóteret hoz létre. Mindezt George Floyd munkásságának és erkölcsi nagyságának emlékére. Csodák csodájára, ahol a térdelés helyett a magán- és köztulajdon megvédését választották, ott a BLM-aktivisták elkullognak a kertek alatt.

Az újmarxista anarchista hiszti felénk is megihletett néhány jobb sorsra érdemes egyént, akiket sodor a (s)ár. Így jött a képbe T. Edit, aki úgy gondolta nyomorúságos kis életébe új színt és két perc hírnevet kölcsönöz. A többit tudjuk: T. Editke a Floyd-vallásból sajnálatosan nem a térdelést és a közkedvelt bakancspuszit vette át, hanem rögtön vandalizmussal kezdett: megrongálta a Szabadság-téri Horthy-szobrot. És, hogy a világhírnév se maradjon ki szegény T. Edit szűkre szabott életéből, hamarosan posztolta is tettét.

Egy nagy bűne azonban még mindig van a magyar BLM-aktivistáknak: fehér mint a hó. Ezt nehéz lesz kimagyarázza amerikai elvbarátainak.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Piros-fehér-zöld...

Románia megtáltosodott az elmúlt napokban a vírustesztelés terén, így persze egyre több a beazonosított beteg. Miközben Európa lazít a gyeplőn, a PNL-kormány a vészhelyzet fenntartásában, a magas betegszámok felmutatásában érdekelt. Aztán csodálkozunk egy jót, amikor Európa a nyár közepén megint jól ránkcsukja az ajtót, és se ki, se be.

Közben Kolozsváron piros-fehér-zöld útburkolati jeleket festettek, egy uniós forrásból felújított utcában. Nem mondom, jól mutat. Már csak egy kávét kérünk és várjuk a nacionalisták reakcióját, köztük derék elnökünkét, hogy most már hótziher, hogy viszik Erdélyt a piros-fehér-zöldek.

És még nincs vége a percnek…

Van ez a notórius feljelentő, Dan Tanase. Tudják, aki a magyar nyelvhasználat ellen évek óta keresztes háborút vív, a „független” hazai bíróság támogatásával. Szóval a román nyelv székelyföldi apostola most emelte a tétet: bejelentkezett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsba. Merthogy ott ülve magasabb fordulatszámon működhetne: minimum hét magyar feliratot ütne egy csapásra.

És amilyen bizarr országban élünk, félő, hogy sikerül is neki. S akkor még Klaus is fizetni fog minden „jónapot” után.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Mi jöhet még? Magyarvírus, második hullám!

Itt a nyár, Európában szinte mindenütt a világjárvány lecsengése utáni nyitás zajlik. Idehaza ezen a téren is fordítva ülnek a lovon. A csökkenő támogatottságú kormánypárt jobb híján a koronavírussal stresszeli a honpolgárt, farkast kiált, de lassan már senki sem hisz neki. Ha pedig már ez sem segít, akkor ledobják az atomot: a magyarvírust.

Iohannis és a nemzeti liberálisok újabban már olyan otthonosan mozognak a szélsőjobbon, hogy lassan át is nevezhetnék magukat valami nagyromán utódpártnak. Az államfő nemrég egy Temes megyei magyar-román határátkelő megnyitását akadályozta meg. Merthogy tetszenek tudni, kezitcsókolom: a magyarok, meg a PSD, meg Ciolacu... Jólértesült kormánykörök szerint most Kübekháza irányába lopták volna ki marokszámra az erdélyi anyaföldet.

Szegény jó Klaus, még messze az önkormányzati választás, de mint egy fegyelmezetlen hátulgombolós, máris ellődözte az össze patronját. Most meg törhetik a szolgálatok a fejüket, hogy találjanak valami pikáns magyarellenes sztorit az uborkaszezonra. A tetejébe még Tusványos is elmarad, pedig az kiapadhatatlan téma.

Egy biztos: a következő forgatókönyvet már fogalmazzák, Iohannis pedig már lehet magolja is a következő drámai egypercesét.

Román vétó március tizenötödikére

Nincs itt semmi látnivaló: most éppen a bukaresti alsóház döntése jelezte azt, amit naponta megélünk, az erdélyi magyarság száz éves magányát. Kormánypártok és ellenzékiek, a magyar kérdésekben megnyilvánuló példás egyetértésben, nagy többséggel elutasították, hogy március tizenötödike hivatalosan is az erdélyi magyarság nemzeti ünnepe legyen.

A nem magyar kisebbségi frakció tagjai körül kizárólag a roma képviselő támogatta az RMDSZ törvénytervezetét („Ne féljetek, magyarok! Itt vannak a cigányok!”). nem véletlenül, hiszen a magyaron kívüli romániai nemzeti kisebbségek, amolyan utolsó csatlósként, folyamatosan a román kormánypártok szája íze szerint szavaznak.

Aztán majd az utolsó közülük leoltja a villanyt, mert közben szép lassan elfogynak.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Egymillió-kétszázezer kockázati tényező

Trianon a száz év magány. Míg Magyarországon sokaknak a történelemkönyvekbe zárható trauma, addig Erdélyben és a többi elszakított részeken a mindannapi élet torokszorító része.

Ahol aszerint kell élj és méricséld a lehetőségeidet, mit enged meg Trianon. Az a bizonyos kisebbségi szorongás, stressz, amit egy másik ember, egy többségi, egy anyaországi – szerencséjére – hírből sem ismerhet.

Trianon az, amikor egymillió-kétszázezer ember kockázati tényező. Zászlóstul, címerestül, magyar feliratostul. Wass Alberttel, Nyírő Józseffel és könyveikkel egyetemben.

Trianon az, amikor három színnel átfestették a szót: Erdély és ráírták föléje nagy, imbolygó, kajla betűkkel: BALKÁN.

Trianon ott van a gyomorban, a szívben, a torokban, a lélekben, a fejben. A magadban hurcolt örökös gyász.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Ha itt a nyár...

A nyár az, amikor kimozdulsz. Elindulsz. Úton vagy. A nyár az, amikor megérkezel. Amikor nyitott vagy az újra, nem sietsz, csak őgyelegsz. Hagyod, hogy teljen az idő. Birtokba vegyen. A nyár része ez a céltalan ráérősség. Ez a gondtalan veszteglés.

A nyár így jó. Ha hagyod, hogy birtokába vegyen a nap, a víz, a környék. És mindenezek toronymagas élményekké álljanak össze a lelkedben.

A nyár az, amikor kabócák ciripelnek a háttérben, német szesztestvérek, üveggel a kezükben, egymást győzködve ismétlik a bevonulást. Amikor nagyokat szippantasz a sós levegőből és engeded, hogy átjárja a tested, feloldja benned az év folyamán leülepedett salakot.

Közben a homlokod és a Karlovacko egyaránt gyöngyözik. Belekapaszkodsz a fémdoboz gyűrűjébe és egy határozott mozdulattal megrántod. Ez a mozdulat a nyár maga.

A nyár az, ami nehezen jön és könnyen megy. Élményt hagy benned és végtelen vágyakozást.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Caragiale világa

A százéves mioritikus honban naponta Caragiale világa jön velünk szembe. Ez a nagykabátban izzadó, önmagát halálos komolysággal előadó nacionalizmus, a trikolóros Miticák világa, nem más, mint Nagyrománia jelenének legfőbb társadalmi és politikai szatírája.

A hadsereg képviselői illő komolysággal megkoszorúzzák a tordai szovjet katonai emlékhelyet. Abban a hitben, hogy a román hősök előtt tisztelegnek. Sebaj, gyorsan áthordják a koszorúkat a megfelelő helyszínre. Hiába, a csekély száz éves helyismeret…

Közben az Úzvölgyében a tavalyi temetőfoglalás évfordulóját ünnepelik a hivatásos mellveregetők. Hogy a betonkeresztek alatt nem nyugszik senki, az nem téma. Fő a győzelem.

A parlament sem akar lemaradni a versenyfutásban, egymás után gyártja az emléknapokat. Trianon után most a jó Mihai Viteazul is ünnepnapot kapott. Folytatása következik, még akad pár szabad nap a naptárban.

És  ugye a Trianon-nap még hátra van, amikor még a szürke kerti veréb is három színben repked majd az ágon.

A Funar-dublőr Iohannis továbbra is rosszakat álmodik: mert mégis mozog a föld! És főleg Erdély. Az is nyugati irányba, és akkor ne legyen az ember tiszta ideg.

Mi meg száz év után végre rájövünk, hogy ezt az országot csak nevetve élthetjük túl. Komolyan venni esélytelen.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Miről álmodik a román veréb?

Nagy-Románia térképpel emlékezik a Nemzeti Liberális Párt 145 évvel ezelőtti megalakulására a román kormányfő-helyettes.

Ez így persze szemenszedett történelemhamisítás, hiszen 1875-ben a kanyarban sem volt Nagy-Románia. Ezek szerint Raluca Turcan a Ludovic Orban által pár hete emlegetett éhes veréb, aki puliszkával álmodik. Egyébként május elején a román kormányfő egy Orbán Viktor által posztolt, Nagy-Magyarországot is feltüntető képen gúnyolódott ezzel a román szólással.

Úgy látszik a csökkenő népszerűségű kormánypárt a magyarellenes uszítás után most az irredentizmust is beveti. Ami azt jelzi, a PNL más érvet nem tud felmutatni a választók megszólítására és semmilyen más víziója nincs a jövő Romániájáról, mint egy olyan országgyarapítás, amitől mellesleg a moldávok hallani sem akarnak. Turcan térképének is bizonyosan lesz kisinyovi reakciója és várhatóan cseppet sem helyeslő.

Végre egy olyan helyzet, amikor mi magyarok csak egy kávét kérünk és hátradőlünk. Persze nem oda Buda, mert ha szorul a hurok, a jó öreg joker, a magyarkártya is előkerül még a kampányfinisben, a bicegő kormánypárt megmentése érdekében.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Európa félrenéz és díjazza az uszítót

Kisebbségellenes álhírekkel és uszítással turbózza hazai megítélését, cserébe május 21-én, „a kisebbségek védelméért” díjat kap Iohannis.

Csak, hogy értsük a jó öreg nyugati kettős mércét: mintha egy antiszemita kottából játszó náci politikust elismernének a zsidók védelméért.

A Nagy Károly-díj odaítélői holnap a saját elismerésüket teszik hiteltelenné. A kisebbségellenes államfőnek átadott díj innentől kezdve azt üzeni: kellő lobbival bármely szélsőséges nézet képviselője sikerrel számíthat rá.

Európa félrenéz, az uszító pedig nemzetközi dobogóra áll.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Téveszmék országa

Amikor két hete Iohannis szembeköpte szász őseit és uszított egy nagyot az erdélyi magyar kisebbség ellen, az egy olyan jobbhorog volt, amelynek kábulatából elég volt magunkhoz térni.

Ehhez jön most a mélyütés, a pirosbetűsre mázolt Trianon-ünnepnap. És ne legyenek illúzióink, ahogy 30 éve folyamatosan, ezután is jön majd valami ezeknél is rosszabb, ami kimondva-kimondatlan azt üzeni: fel lehet adni, el lehet menni.

Közben már azon gondolkodunk, mi jöhet még az állandósuló uszítás és a megalázó, bulizós Trianon-nap után?

A román politikum szellemi kútmérgezésének köszönhetően a magyarság, mint ellenségkép rögzül a román társadalomban.

Innen már csak egy lépés az erőszakra való felbújtás és annak bekövetkezte, a fizikai atrocitás. És, ki kell mondanom: egy újabb fekete március.

Napról-napra rosszabb magyarnak lenni Erdélyben és Romániában. Ez az ország ma egy olyan pánikbeteg,  amely Trianonnal kel és fekszik, amelyet kisebbségellenes téveszmék vezetnek.

Vajon van-e visszaút, ebből a hasadásos elmezavarból?

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

A varázstérkép

A magyar történelem érettségi után kitört a soron következő romániai botrány. Kellett a PNL-nek, mint a falat kenyér. Meg aztán viccországban valamiért nem szeretik azokat a térképeket, amiket nem ők rajzoltak.

Aztán az egyik hazai bevásárlócsarnok magyar termékeket tartalmazó részlegén szembenéz velem egy történelmi társasjáték és, mondjam, ne mondjam, mert szegény jó Iohannist még meg találja ütni a guta... szóval a Mátyás királyról szóló játék fedelén egy térkép virít. Igen, az! Egy nagyon nagy Magyarország.

Óvatosan körbenézek. Összeesküvésre gyanakszom. Biztos az erdélyiek most viszik Erdélyt, lopakodó PSD-s segítséggel. Pedig minden csendes, a vásárlók nyugodtan tolták a kocsijukat, csak én rémüldözöm, mi lesz, ha más is meglátja, ha Iohannis is megtudja, hogy egy váradi bevásárlócsarnokban ott virít Nagymagyarország.

A térkép gyönyörű, az én szememnek varázslatos, kár is tagadjam. Olyan nagy, hogy sokszáz évig a szászoknak is jutott rajta hely...

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Egy kép, ami válasz is egyben

A Vadim-imitátor habzószájú ömlengésére visszafogottan reagált a magyar kormányfő. Nem kell felvenni a kampány kezdetét jelző, levegőben szálldosó kesztyűket. Nincs értelme fontosságot tulajdonítani a provokátoroknak. Még, ha államfők is azok.

Meg aztán ebben az időszakban Magyarországon is van munka bőven, ami sokkal fontosabb, mint kesztyűkért hajlongani.

Itt van például az érettségi. „56. Az érettségizők történelmet írnak. Hajrá // 56. A historic exam. Good luck!”, ezzel a bejegyzéssel kívánt sikert a miniszterelnök közösségi oldalán. Alatta pedig ez a kép.

Forrás: Orbán Viktor – Facebook

A kép, ami a történelem vizsgához passzol.

Meg máshoz is. Mert, ha akarom, egy zseniális válasz a múlt heti hőbörgésre. Egy kép, amiben minden benne van. Erdély is. A múltunk is. Amit ugye az elvtársak annyira igyekeztek „végképp eltörölni”.

Egy kép, ami azt üzeni: ugyan miért kéne elraboljuk? Hiszen ezer éve otthon vagyunk benne.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Idegösszeomlást okozott a székely autonómia

„Jó napot kívanok, PSD.” Az államfő szerda délben magyarul megkezdett egyperces dörgedelmének címzettje a Szociál-demokrata Párt volt, amely szerinte a vírusjárvány kellős közepén azon ügyködik, hogy átjátssza a magyaroknak Erdélyt.

Iohannis a legnagyobb ellenzéki pártot okolja amiatt, hogy a székelyföldi területi autonómiáról szóló törvénytervezet nemrég csont nélkül, azaz vita nélkül átment a parlament alsóházán.

Az államfői egypercben – micsoda meglepetés! -  a „magyar háttérhatalom”, Orbán Viktor is terítékre került, mint aki minden bizonnyal lekenyerezte az országvesztő PSD-seket.

A felsőházban egyébként ma délután tárgyalják a román fejeknek kamionütközéssel felérő tervezetet, de a Szenátus szociál-demokrata ügyvezető elnöke már jó előre igyekezett lehűteni a kedélyeket, jó románok lesznek és akként is szavaznak. Magyarán: nincs itt semmi látnivaló, tessék tovább közlekedni.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

A nagy összeborulás

Bukarest cinikusan sztárolja a mindenkori magyarellenes hangadókat. Most éppen Szabó Tímea van soron, aki pár napja az Országgyűlésben az erdélyi megyékbe küldött egészségügyi védőruhák miatt rendezett ámokfutást.

Közben már meg is érkezett hozzá Marius Lazurca gratulációval felérő levele, amelyben, Szíjjártó Péter magyar külügyér beszámolója szerint: „kifejezi szolidaritását és reméli, hogy Szabó Tímea sértetlen maradt az őt ért inzultusok után”. Már csak a menedékjog felajánlása hiányzott a nagy rajongásból.

Mi pedig hiába dörzsöljük a szemünk és számolunk el húszig is akár, mert továbbra is azt látjuk, hogy Szabó Tímea és a magyar ellenzék hipp-hopp, egy platformra került a budapesti román nagykövettel, a határon túli magyarság ellenében.

Trianon lelkes éltetőiként.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Elszabadult indulatok

Utcai összecsapásokat, bandaháborúkat hozott a hétvége, majd a hét eleje is. Vagyis lassan minden napra jut egy-egy ilyen eset.

Többször megfordultam város- és faluszéli szegénynegyedekben, gettókban, ahol apró házakban, lakásokban nagy létszámú családok zsúfolódnak össze. Talán emiatt sem véletlen, hogy állandóan az utcán, és jellemzően az úttesten korzózva találtam őket. Volt, ahol békeidőben sem ajánlották a járkálást.

A bezártság, a kijárási korlátozás, na és a sok-sok hazatért és itthon ragadt, nyugat-európában élő munkás és „munkás” csak rátesz minderre egy lapáttal. A hamu alatt izzó feszültség-parázs könnyen lángra kap.

A karaván halad, a karantén marad, az utcai összecsapások pedig várhatóan állandó kísérői lesznek a járványidőszaknak.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Iohannis három szava a magyaroknak

Klaus Iohannis, a szász származású tanárember hat éve elnöke Romániának. Az erdélyi magyaroknak mindezidáig nem ígért semmit és nem is adott semmit. A kisebbségi kérdést teljes mértékben a román diplomácia szemszögéből kezeli: nincs itt semmi látnivaló, Románia modellország a nemzeti kisebbség jogai szempontjából.

Három évvel ezelőtti székelyföldi látogatása során fegyelmezetten végighallgatta a székely himnuszt és a székely zászlót is elfogadta, még, ha látványosan kezébe sem vette az ajándékot és következetesen kerülte a székely vagy Székelyföld kifejezések használatát is.

Nemzeti ünnepeinken, elődeivel ellentétben nem tisztelte meg nemzetközösségünket üzenettel. Mindennek tükrében valóságos meglepetés, hogy most, húsvéti beszédében rászánta magát három magyar szó (Kellemes húsvéti ünnepeket) kimondására.

Valószínűleg ez a legtöbb, amit kaphatunk Iohannistól, második, befejező mandátumának éveiben. Három szó, választási évben.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Elindultak a spárgaszedők

Koronavírus ide vagy oda, többezer romániai indult el Kolozsvárról leszedni a németországi spárgát.

Nyugat-Európa arra van berendezkedve, hogy közép- és kelet-európai idénymunkásokat foglalkoztat a mezőgazdasági betakarításban, aminek, itt a példa, még a COVID-19 sem szegheti útját.

Ez azt jelzi, amilyen gyorsan jöttek, ugyanolyan gyorsan vissza is térnek a külhonban élő és dolgozó románok a különböző uniós országokba.

A koronavírus miatt jó eséllyel bekövetkező gazdasági krízis miatt annak is nagy a valószínűsége, hogy az év folyamán minden eddiginél többen tántorognak nyugatra.

A román vándor jött, látott és köszöni szépen, búcsút int. La revedere!

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Feltámadás

Nagyhét. Stációk. Lépések. Gondolatok. A húsvét 2020-ban, a járvány terjedése közepette is húsvét marad. Ahogy Szeverényi János írja: „Jézus nincs karanténban. Bármi is történik gyökeresen megváltozott életünkben, a világban vagy az egyházban, JÉZUS JÖN.”

Események, rendezvények, világbajnokságok maradnak el, köztük az olimpia is, de a húsvétot nem lehet, nem kell lemondani, a bezárt ajtajú templomok ellenére sem, mert a sír üres, Krisztus feltámadt.

Húsvétkor véget ér a világ negyven napos böjtje. És miközben dicsérjük az élő Krisztust, kérjük, adjon nekünk is egy darabka feltámadást.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Székely himnusszal a koronavírus ellen

Nem várt gesztussal kedveskedik mától a belügyminiszter a székely megyék lakosainak. Hargita, Kovászna és Maros megyében április 1-jétől a székely himnuszt is lejátszák a rendőrök, a koronavírus elleni küzdelem jegyében.

A himnusz rendőrautókból való lejátszását a belügyér állítólag azért vezette be, mert a románok hazafias lelkesedése nem terjedt odáig, mint az olaszoké, akik az erkélyekre nemzeti zászlót terítettek és himnuszt énekeltek.

A rendelkezés április 1-jétől azzal is kiegészül, hogy a himnuszt az állampolgár csakis vigyázzban állva, kalapját levéve hallgathatja, utcán és otthonában egyaránt.

A rendelkezést megsértők számára újra lejátszák a himnuszt. Sokszor. Helyesbítek: nagyon sokszor*.

*Április 1-je van :-)

Karanténnapló

Megbolydult a közösségi média, próbáljuk lefoglalni magunkat. Posztolós játékok, kihívások indulnak. Lehetőségünk nyílt különféle adatbázisokba betekinteni. Könyvtárak, színházak nyitották meg előttünk virtuális kapuikat.

A tévék nézettsége, a rádiók hallgatottsága az eget ostromolja. Próbálunk berendezkedni az új világunkban. Nehezen megy, persze, mert a globalizáció nagy lehetősége, a szabad helyváltoztatás hiányzik belőle.

Túl vagyok a saját kihívásaim teljesítésén (tömbházban lakók most ne figyeljenek ide :) ). Hosszú évek után több szalonnasütés és miccsütés az udvaron. Aztán horgászás a kert alatti patakban. Csupa olyan dolog, ami eddig időhiány miatt el lett napolva. Éveken át.

Időnk, mint a tenger.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Piknik helyett bukta

A részlegest szerdától teljes kijárási tilalom váltotta fel. Még időben, mert csütörtökön jön a jó idő. Akár 20 fokos tavasz is lehet. És mit csinál ilyenkor a tisztes honpolgár? Serényen kiolvasztja a felhalmozott miccs-tálcákat, fogja a flakonos sört és elindul a város szélére piknikezni. Merthogy nálunk mindenki úgy gondolkodik: a vírust csak a tévében mutogatják, velem ez nem történhet meg. Ezt akarta most megelőzni, jó érzékkel Bukarest.

Bizonyosan a múlt vasárnapi ortodox szertartások seregszemléje is elősegítette a döntés meghozatalát. Tudjuk, hogy a rendszerváltás óta nem akadt politikai erő, amely szkanderozni mert volna a már-már hivatalosan is államegyházi rangra emelt ortodoxiával. A kijárási tilalom pedig felmentette Orbant és Iohannist attól, hogy nyíltan is szembeszálljanak az államegyházzal.

Mi pedig kíváncsian várjuk a következő vasárnapot, vajon a hagymakupolák tövében is érvényes lesz a kijárási tilalom?

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Az ellenzékiek hány lélegeztetőgépet vettek eddig?

Egyre-másra jönnek a hírek az összeálló magyarországi társadalmi összefogásról. Lángos, pizza, fuvar, albérlet – gyűlnek a felajánlások a járvány elleni védekezésben résztvevők számára.

A Fideszhez köthető nagyvállalkozók is a zsebükbe nyúlnak: Csányi Sándor, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István nagy értékű adományairól olvashatunk.

Miközben a balliberális 444 és Index nem zavartatja magát, és a koronavírus tombolása alatt is arcátlanul önmagának gyűjt, a Hír tv 300 munkatársa a Szent László kórháznak szervezett adakozást.

Úgy várom, hogy Gyurcsány Fletó, bukott miniszterelnök valamelyik internetes kirohanása végén csendesen hozzátegye: amúgy meg egy milliárdocskát a koronavírus elleni harcra adományoz.

Nem mintha nem tudtuk volna eddig is, de ezekben a hetekben egyértelműen kiderül, ki mennyit ér a magyar politikai, közéleti palettán.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Európa a vírus és migráció harapófogójában

Miközben a vén kontinens a koronavírussal küzd, Törökország cseppet sem szolidáris, továbbra sem adta fel tervét, hogy Európára szabadítsa a náluk rekedt többmilliós migráns tömeget.

A török hadsereg katonái már maguk rongálják a görög határkerítést és mindent megtesznek azért, hogy szabad utat kínáljanak az Unióba.

Abban a pillanatban, ahogy ez bekövetkezik, Európa harapófogóba kerül, melynek egyik oldalán az özönlő migránshad, a másikon a kontinenst mára teljesen ellepő koronavírus áll. Pár hónapja senki sem hitte volna, hogy a migrációnál létezik erőteljesebb fenyegetés. Mára bebizonyosodott, hogy létezik: a COVID-19.

És még ezt is tudja valami überelni. Egy olyan többszázezres, többmilliós migránstömeg, ami ha maga is megfertőződik a koronavírussal és így tör Európára.

Ennyit arról, hogy nem kell kerítés és a migráció álprobléma.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Koronás kalandorok

Szörnyű látni, hogy Magyarországon (ismét) az a helyzet, hogy egy válsághelyzetben bizonyos érdekkörök a rossznak szurkolnak, írja Bohár Dániel a 888.hu portálon közölt véleménycikkében.

Most, amikor mértéktartásra, higgadtságra lenne szükség az élet minden területén, megjelentek a gátlástalan politikai haszonszerzők is, akik még egy világjárványt is képesek a saját kicsinyes politikai céljaikra felhasználni. Elég csak végiglapozni a balliberális portálok, lapok „termését”. Volt itt már minden az elmúlt hetekben, pánikkeltéstől a rémhírekig, a sárdobálástól az uszításig.

A Hír tv népszerű munkatársa, ezzel zárja írását: „Csak reménykedem benne, hogy a közeljövőben háborúval nem kell szembenéznünk, mert az országunkat megtámadó hatalmaknak könnyű dolga lenne, hiszen mire ideérnének már kivégeznénk egymást.”

Hogy is mondja Szakács Árpád? Ezek ugyanazok!

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Bazi nagy görög határvédelem

A görögök megleptek mindenkit. Európát, a migránssimogató elitet és főleg saját magukat. Valóságos migránsellenes forradalom segíti a görög határőrök munkáját, ami azt jelzi, a derék helléneknek elegük van. Nem kérnek, akár csak eggyel több migránst sem.

Figyelték? A máskor oly agresszív, arrogáns és magabiztos Soros-szervezetek most hanyatt-homlok rohantak a népharag elől. Aki nem volt elég serény, megtapasztalta a görögök haragját.

Milyen érdekes, a migrációt fideszes álproblémának nevezők most nagyokat hallgatnak. Jobb híján a koronavírus felé terelik a közbeszédet.

Orbán Viktor megérdemel egy bocsánatkérést, fogalmaz az osztrák Die Presse. Hiszen ő már 2015-ben kimondta: az Unió külső határait meg kell védeni.

Tetszettek volna hallgatni rá.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Belépés csak dákoknak

Nem engedtek be Romániába egy orosz kutatót, aki a román nyelv szláv eredetéről tartott volna előadást. Alekszej Umnov-Gyenyiszovot a bukaresti reptérről fordították vissza a hatóságok.

„Orosz hivatalos propagandáról” beszél a szentpétervári kutató elmélete kapcsán a román média egy része. Érdekes, hogy olvasóik tekintélyes hányada nem tud mit kezdeni az orosz vonallal, ezért zsigerből magyar összeesküvést sejt most is. A leleplezések között megkapja a magáét Putyin, Orbán és szegény Gyenyiszov is, akit a bajsza alapján túlságosan magyar kinézetűnek tartanak. Ergo, Budapest embere. Feladvány megoldva, nincs itt semmi látnivaló, tessenek tovább haladni.

Az ember pedig azt sem tudja hirtelen, hova csöppent. Mi ez, bulvár, kacsa vagy valami nehezet ettünk az este? Pedig csak annyi van, hogy bár a világ halad és változik, a jó öreg kontinuitás-elmélet a huszonegyedik században is rendületlenül tartja magát a Dâmbovița-partján.

Úgy ahogy eddig, állam(biztonság)i segédlettel.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Erdogan sorompója

Recep Tayyip Erdogan török elnök szabad utat engedett az országában összegyűlt szír menekülteknek. Innentől kezdve minden csak idő kérdése.

Lassan itt a tavasz, egyre többen fognak elindulni a törökországi menekülttáborokból, amelyekben 3,7 millió szír évek óta hiába várja, hogy hazájukban rendeződjenek a háborús állapotok.

A török-görök határon máris ostromállapot alakult ki. Kérdés: meddig állnak ellen a görög hatóságok? Ha feladják az egyenlőtlen küzdelmet, jobb híján ők is tovább irányítják majd a beözönlő szíreket a balkáni útvonal felé. Emellett a tavasz az afrikai migráns-áramlatot is felénkíti.

Európa harapófogóban. Forró tavasz várható.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Ha jön a vírus

Nagyon ráérősek voltunk, amíg arról volt szó, hogy Kínában van ez a vírus. Most meg ezerszámra jönnek haza az Olaszországban dolgozó románok.

Az Isten óvjon minket, hogy egy ilyen országban, mint ez a Románia, ahol, mint tudjuk, amúgy is maxigázzal működik az egészségügy, szóval hogy itt elterjedjen a koronavírus, mert akkor lesz baj elég.

Az Index napok óta idegesen toporgott, hogy még mindig nincs magyar beteg. Pedig milyen jó lenne ezt is az Orbán-rezsim orra alá dörgölni, ha lenne. Jobb híján a volt országos tisztifőorvost idézték, aki szerint biztos van már beteg, csak nem tudunk róla. Aztán megnyugodtak: van magyar beteg, de ő Japánban tartózkodik.

Milyen kár, milyen jó kis pánikot, világvége hangulatot lehetne kelteni egy magyarországi betegből, amit nyilván Orbán hozott be titkos katonai repülőgépen, ürgebőrbe varrva. Csak adom a tippeket, kedves ballib sajtó.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Kovács elvtárssal megállt az idő

Szegény Kovács László, egykori szocialista külügyér még mindig a régi, jól bevált 2004-es bakelit lemez avítt slágereivel házal. Nála egyszer és mindenkorra megállt az idő. Éppen december ötödikén.

Még ma is arról beszél, ha kérdezik, hogy egy határon túli szavazat az nem ér annyit, mint egy debreceni szavazat, és így tovább.

Őt hallva, az az érzésünk támad, mintha a kommunista szellem vasútján utaznánk a Pelikán-féle Vidámparkban és egyszer csak, a semmiből szembejön velünk egykori gyerekkori félelmünk, a jó öreg mumus. És tátogatja ránk fogatlan száját. És hörögne is, de csak nyáladzik.

Ijesztgetett ő minket bőven és alaposan. De ma már csak nevetni tudunk rajta és titkon sajnálni. Legalább a méltóságát őrizte volna meg, ha már az állampolgárságot ama rettegett 23 millió kilopta a csőréből.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Nevetni kell, ennyi az egész

Sokan értekeztek már a humor gyógyító erejéről, felszabadító hatásáról, mely erősíti az immunrendszert, fokozza az életerőt, csökkenti a fájdalmat és a stressz ellen is kiváló „orvosságnak” bizonyul.

A pár napja közölt Gyurcsány-paródia olvastán sokan vették a lapot, jót nevettek, mások meg komolyan vették a benne foglaltakat és szörnyülködő kommentindulatokba stresszelték magukat.

Mert hát, nem írhattuk ki a címhez, hogy: kérem, ez egy paródia, ne ijedezni, hanem nevetni tessék, mert akkor, ugye, lelőjük a poént.

A „jó Fletó” nem írt levelet Trianon alkalmából az erdélyi magyarságnak. Még.

Ha majd fog, üzenem neki, nyugodtan felhasználhatja a paródiában megfogalmazott gondolatokat.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

5,3 km

A száz éves Nagyrománia történelmi sikerre készül. Lucian Bode ügyvivő közlekedési miniszter beígérte, hogy júniusban átadják az észak-erdélyi autópálya Magyarországig vezető 5,3 kilométeres szakaszát, Bihar és Nagykereki között.

Már az előző, PSD-s szakminiszter is lelkesen visszajárt erre a nyúlfarknyi szakaszra, és ugyanazt mantrázta: megelőzzük a magyarokat sztrádaépítésben. És nem dőlt rá az ég.

Merthogy Magyarországon eközben egy komplett, többszáz kilométer hosszú pályát építenek; ennek egyik, 26 km-es szakasza júliusra készül el Berettyóújfalu és Nagykereki között. Ezzel versenyez hát az 5 kilométeres hazai sztrádarekord.

Szóval jön ez a Bode nevű lelkes amatőr, miniszteri fizetéssel és arról papol, hogy megelőzzük a magyarokat.

Álmodban, Csipkerózsika!

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––-

Ditrói szappanopera

Nincs béke Ditróban. Megszületett egy 1800 aláírással ellátott petíció, melyben a helyiek bocsánatkérést várnak a Srí lanka-i vendégmunkásokat alkalmazó pékségtől.

Innentől a fejlemények már szappanoperába illenek. A pékség vezetői a román sajtóban panaszkodnak, hogy csak a médiából ismerik a nekik címzett levelet, és tesznek egy olyan kijelentést is, amivel várhatóan évtizedekre eljátszák a ditróiak bizalmát. Felróják ugyanis, hogy a szóban forgó levelet nem románul, hanem magyarul írták, a közel száz százalékban magyar település lakói.

Ez már az indulatból történő kötekedés kategória. De egy őszinte bocsánatkéréssel még mindig lenne visszaút. Mert, ha kenyeret sütsz a helyi és környékbeli fogyasztóknak, akkor számolj el tízig és ne sértegesd már őket, az Isten szerelmére!

================================================================================

Gyurcsány és a székelyek

Gyurcsány Szemkilövető Kétezernégy December Öt Ferenc évértékelője zajlik. Vidám vasárnap, elkötelezett DK-s hívők várják a 2022-es Fletós feltámadást.

Az első sorban ülnek Vágó István, Kálmán Olga, Horváth Csaba, Kovács László. Leghátul Gréczy Mutogatós Zsolt.

Ezúttal fegyvertelenül, ruhában.

Nem lenne Gyurcsány Gyurcsány, ha ne határontúli magyarozna egy adagot. Ezúttal a székelyeken kéri számon, miért nincs Ditróban migráció.

Aztán álmodik egy keveset. Milyen nehéz lesz nekik 2022-ben kormányon. „2006 kutyafüle volt ahhoz képest”. Ha visszajönnek, akkor tényleg. Akkor jó időre vége a nemzetépítő kis magyar világnak.

================================================================================

Wass Albert, késésben

Wass Albert személye folyamatos lemaradásunkat, nemzeti körhátrányunkat jelképezi, a kultúra területén. Mennyi fölösleges és fárasztó sivalkodást meg lehetett volna spórolni, ha az MDF-kormány, közvetlenül a rendszerváltás után beemeli a tantervbe életművét. És, ha állampolgárságával nem várnak Kuncze Gábor belügyminiszterségéig...

A könnyű kompromisszumok betonba öntötték a kultúra területén máig létező balliberális kétharmadot. S közben maradt félillegalitásban Nyírő, Wass, és mások. De háborítatlanul éli világát az egykori szélsőbaloldali anarchista mozgalmár, Szabó Ervin. Akiről Kun Béláék 1919-ben a budapesti könyvtárhálózatot elnevezték, és 2020-ban is köszöni szépen, jól van.

================================================================================

Nyugodj békében, Bodri!

Bodri, remélem most már végre békében nyugodhatsz. Holtodban nagy felhajtást keltettél ám! Buzgó fémdetektoros nacionalisták kiástak a földből, és ha már rád találtak, rögtön ki is neveztek az Úzvölgyén eltemetett 150. román katona földi maradványainak.

Ugatni már nem tudtál, hogy cáfold őket, így hát trikolórba tekerve útra keltél a jászvásári Törvényszéki Orvostani Intézetbe. Alapos szakértői, mások szerint hazafiatlan véleményük téged igazolt: állat vagy. Hogy Bodri nevű kutya lennél, az már csak az én kedveskedő írói túlzásom.

Most, hogy kiderült, nem az vagy, akinek hittek, meglásd, szép lassan megfeledkeznek rólad. Az idei hadseregnapon a Calea Neamului már nem fogja a sírodon zokogni a Noi suntem romani-t. Maradsz, aki voltál. Állat. Papírod van róla.

Nekem meg csak Bodri. A hős.

================================================================================

Ditró

Könnyű most elítélni a ditróiakat. Pedig, amit az idegen kultúrák képviselői manapság Európában művelnek, cseppet sem a bizalmat erősíti.

Mindannyian félünk, aggódunk, szorongunk valamitől. A ditróiak is. Csehov szerint a rossz gondolatok beteggé tesznek. Le kell győznünk a félelmeinket.

Van azért pozitív töltet is. Az érdekképviselet. Csak életképes közösség képes fellépni az őt foglalkoztató dolgokért.

A legtöbbször nincs erőnk, befolyásunk, egységünk, elszánásunk a közösségi érdekeink melletti fellépésre. Ditrónak van. És ez nagy szó.

===============================================================================

Bulvárpánik

Van ez a Schobert Norbi-ügy. A fél ország ezen csámcsog. Ilyenkor jön le két perc alatt, ki a fanatikus bulvár-fogyasztó.

Mint kiderült, a közösségi média-ismerőseim tekintélyes hányada az. Pedig Isten biza, megválogatom őket.

Szóval most lepődj meg, kedves olvasó. Fogalmam sincs, mi az a nagy hacacáré a Norbival. Mondott valamit, amitől jó sokan kiakadtak. És továbbra sem érdekel, mit mondott.

Lehet jobb lenne szemét helyet minőségi dolgokat olvasni. Kevesebb lenne a puffogás, felháborodás, műbalhé, ájuldozás.

===============================================================================

Elhatározás kérdése

Kína 2020 végére betiltja a nem lebomló műanyagzacskók használatát, egyelőre a nagyvárosokban, 2022-től pedig a többi városban is. 2025-ben pedig várhatóan az egész ország búcsút int a világszerte egyre több gondot okozó műanyagnak.

Eddig is sejthettük: az egész csak elhatározás kérdése. A kínaik észbe kaptak: eltakarítják maguk után a szemetet. A világ többi része pedig felelős döntés helyett marad a klímahisztivel, egy kislány lelkiismeret-altató sztárolásával.

No és a töménytelen műanyag szeméttel.

================================================================================

Erdélyben flangáló DK-sok

Jösztök és megnézitek a hegyeinket. Megeszitek a terített asztalnál az ételünket, megisszátok a borunkat.

Jó képet vágtok hozzánk. Talán még nótáztok is velünk a hangulat tetőfokán.

Aztán szépen hazamentek és leszavaztok Gyurcsányra, és válogatott kommentekben gyaláztok bennünket.

És minden nap nemet mondtok ránk.

Tudtok élni...

================================================================================

Celebsors

Egy ország siratja az ismert színészt. Csak éppen nem akadt pár autós, aki megállt volna segíteni, amikor rosszul lett.

Nem furcsa? Imádod, de csak a médiában élvezkedsz, őt látva. A valóságban már sajnálod tőle a két lépést, pár percet.

Nyugodtan széttépheted a Story magazint, csak egy 500 forintos önáltatás az egész.