Fábián Tibor: Erdélyi jövőtervezés

Fotó: Agerpres

A jövő irányába fordul a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Románia cseppet sem biztató, helyben topogó jelenében. Az erdélyi magyarok érdekképviseleti szervezete 14. kongresszusán harminc oldalas vitairatban vázolta, hogyan képzeli a jövőt, milyen tervek mentén szeretnék felépíteni a versenyképes, a romániaival teljes értékű erdélyi magyar társadalmat.

Az erdélyi örökségből, a transzilván hagyományból kiinduló és abból építkező jövőtervezés ugyanakkor a többségi társadalom számára is példaértékű lehet, hiszen a százéves Románia jelenét jobbára a csendes sodródás jellemzi. A jelenlegi politikai elitnek, az egymással vívott hatalmi csatározásain kívül semmilyen épkézláb víziója nincs az ország következő évtizedeire.

Az erdélyi magyarság száz éve tartó pusztai vándorlása során ugyan reményt és új minőséget jelentett a három évtizeddel ezelőtt bekövetkezett fegyverropogós román rendszerváltás, de még mindig messze a célként kitűzött kisebbségi Kánaán. A „nem ezt vártuk” gondolata, csalódása persze mindenkiben ott kapisgál manapság. Ha valaki ugyanis a romániai rendszerváltás hajnalán azt prófétálja, hogy 29 évvel később még mindig az erdélyi magyarság egyenjogúsága és nemzeti szimbólumai lesznek a kisebbségvédelem aktuális témái, azt akkor nagy valószínűséggel körberöhögik.

A jelen azonban magáért beszél. A százéves Romániában még mindig el kell mondania a Szövetség kongresszusán újraválasztott Kelemen Hunor elnöknek, hogy a román hatalmi elit ne tekintse másodrangú polgárnak, nemzetbiztonsági tényezőnek és ellenségnek a romániai magyarokat. Merthogy ezeket az amúgy is meglévő vélekedéseket és tendenciákat csak tovább erősítette és mélyítette a tavalyi centenáriumi év sem nem látó, sem nem halló nacionalista gőzhengere.

Az elmúlt évek sorozatos zászlóperei és bírságai miatt Kolozsváron azt is határozatba kellett foglalni, vagyis újra elmondani a nyilvánvalót, hogy a magyar zászló nemcsak Magyarország, de a romániai magyarság szimbóluma is. Ennek használatát ugyanis folyamatosan egy olyan törvénnyel lehetetlenítik el, amely kimondja, hogy egy másik ország zászlaját, csak a román zászlóval közösen lehet kitűzni.

A közeljövőre semmi jóval nem kecsegtet az sem, hogy Romániában úgy tűnik beaakadt a lemezjátszó tűje a Boldog születésnapot című nótánál, merthogy a centenáriumi évet 2020-ig meghosszabbították, nehogy már éppen a Romániát megszülő, Nagyrománia határait rögzítő trianoni diktátum századik évfordulója maradjon ki a szórásból. Vagyis 2020. június 4-én és annak tájékán újabb örömünnep várható Romániában, amit megint nem lesz túl kellemes megélni az erdélyi magyarságnak.

A román társadalom úgynevezett érzékenyítése csak a Nyugat-Európában is bevett és onnan importált liberális eszmék és célok mentén történik, miközben teljesen marginálisak azok a tényezők, amelyek az erdélyi magyarok iránti rokonszenvet, elfogadást, empátiát és toleranciát igyekeznek elültetni a román néplélekben.

Ennek tudható be, hogy a rendszerváltás óta generációk nőttek fel, akik abban a hitben tekintenek a romániai magyarokra, osztálytársaikra, kollégáikra, szomszédaikra, mint valami migránsokra, akik valamikor az idők folyamán beköltöztek Romániába és a jelenben folytonos jogköveteléseikkel visszaélnek a román nép vendégszeretetével.

De még így is nehezen érthető, mikor az erdélyi magyar kisebbséget és szimbólumait érő atrocitásokat elképesztő kisebbségellenes gyűlöletcunami, az elkövetőkkel azonosuló, tettüket üdvözlő véleménynyilvánítás követi manapság a román közösségi médiában, melyhez gyakorta a bukaresti sajtó is csatlakozik, csak tovább szítva és erősítve ezt a hangot.

Ebben a közegben próbál most az RMDSZ előremenekülni, jövőben gondolkodni. Mondhatni történelmi és kegyelmi helyzetben, hiszen az anyaország részéről Észak-Erdély visszatérése óta még nem történt olyan komoly és elkötelezett nemzetépítő és -erősítő intézkedéssorozat, mint most. Ez a Kárpát-medencei végvárépítés segítséget jelent a külhoni nemzettesteknek, hogy az utódállamok visszahúzó, gyengítő ereje és szándéka ellenére is erősödjön, megmaradjon, átmentse a jövőnek a Kárpát-medencei magyar jelenlétet.

2 hozzászólás

  1. Várközi

    Ez a székelység kivándorlásának és elszegényedésének továbbtervezése. A csíki taxis egy interjúban megmondta, a románok fizetnek mint egy “katonatiszt”, viszont a helyieknek alig van pénzük. A húsos állások nem a helyiek kezében vannak.

    A felemelkedést szolgáló egyetemek kérdése sincs megoldva, pl. műszaki oktatás, de még a BBTE-n sem, a MOGYE-ről nem beszélve. Végül nem tudni lehet – e jövőt tervezni mikor politikai foglyok vannak elítélve? A csángók, a szórvány anyanyelv használata stb.. fel sem merül.

    Válasz
  2. antal m.

    Mivel látható, hogy az országban a többség tovább is hisztériát kelt ellenünk, kérjük a szövetségi elnökünket továbbá hasonló több felvilágosítást közölni, hitelesítésként az elképzeléseinkről! A KOMMUNIKÁCIÓ IGEN FONTOS!/ román nyelven is/

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük