Hozzánk is végérvényesen megérkezett az őrület, alaposan előre hozva a csomagkezelési káoszt
Fotó: AFP

Szokatlan dolog történt velem: már szeptember elején megrendeltem egy karácsonyinak szánt ajándékot. Nem volt benne tudatosság, szembejött egy hirdetés a közösségi oldalon, és elcsábultam. Legalább biztosan megjön a pakk, gondoltam, felidézve a tavaly karácsonyi kézbesítési káoszt.

Öt nap múlva levelem érkezett: a küldemény úton van, online ránézhetek, merre jár. Október elején megtettem, és csodálkozva olvastam, hogy Budapestről vissza is fordították hibás címzés miatt. Ellenőriztem, a cím hibátlan volt. Írtam az ügyfélszolgálatnak, elnézést kértek, és azt mondták, újra postázzák Kínából. November elején megint érdeklődtem. Akkor azt írták: épp azt nyomozzák, a vámnál veszett-e el a csomagom, vagy a belföldi tranzit során. Küldjék-e újra harmadszor, vagy kérem vissza a pénzt, kérdezték, és én az utóbbi választottam. November közepén ott tartok, hogy se pénz, se ajándék.

Mindez azért is érdekes, mert hozzánk is végérvényesen megérkezett Amerikából a feketepéntek-őrület, hogy a jó üzlet illúziójával mérsékelten fölösleges műszaki cikkeket tartalmazó csomagok ezreit indítsa el a magyar háztartások felé. Egy hónappal karácsony előtt, alaposan előre hozva a csomagkezelési káoszt. Amely, legalábbis az én tapasztalatom szerint, nálunk már októberben elkezdődött.

Érdekes, hogy Románia bőven előttünk jár a Black Friday importja terén. Ott hat éve kezdődött az őrület, s míg Amerikában csak 24 órán át tart a fekete péntek, Romániában egy egész hónapig: november elejétől a végéig. Keleti szomszédunknál egyébként is hasít az online kereskedelem, tavaly 1,8 milliárd euró (561 milliárd forint) fölött rendeltek árukat a neten az ország ötezer (!) online boltjából, ami 38 százalékkal múlta felül a tavalyelőtti értéket. (Kapaszkodjanak meg: a gyakran lesajnált, elmaradottnak gondolt Romániában a rendelések negyven százalékát okostelefonokról adták le, nem asztali számítógépekről.) Hiába kerestem, nem találtam dühös cikkeket a bukaresti sajtóban – arrafelé valahogy jobban állnak a logisztikával, nem omlott össze a kézbesítés. Pedig nagyobb az ország, és ott vannak a Kárpátok is, decemberben jellemzően havas-jeges utakkal. Mindezek ellenére meg tudják oldani, hogy időben odaérjenek a küldemények.

Nálunk a GKI Digital becslése szerint idén 360 milliárd forint fölé duzzadhat az e-forgalom, és a piacvezető Magyar Postának húszmillió csomagot kellene kikézbesítenie. Ha bírnák. Többször próbálták megnyugtatni a közvéleményt, hogy felkészültek a karácsonyi rohamra, ám nemrég közleményben jelentették be, hogy maximum napi öt csomagot vesznek föl azoktól a vállalkozásoktól, amelyek nem szerződtek le előre velük. De a határokon kívülről érkezőket nem tudják limitálni, és a becslések szerint idén 16,5 millió pakk jöhet külföldről. Hogy ebből mennyit fordítanak vissza vagy veszítenek el (ahogy esetemben is), arról nincs adat.

Mellékszál, de azok sem járnak sokkal jobban, akik a boltokban keresik a karácsonyi ajándékot. November 19-én már tömeg volt a plázákban, és a budapesti dugóban araszolva azt láttam, rengeteg emberek cipel dobozokat ismeretlen célok felé. A Jingle Bells-túladagolás elkezdődött, meneküljön, ki merre lát!

A csomagkáoszra visszatérve: tudom, hogy a munkaerőhiány a postát és a futárcégeket is sújtja. Nincs elég sofőr az autókra, raktáros a logisztikai bázisokra. (Csak a Magyar Postánál négyszáz embert tudnának alkalmazni azonnal logisztikai területen, de van száz kézbesítői állás, keresnek ügyfélszolgálatost és sofőrt is. A megoldás: normális fizetést kell adni, akkor biztosan lesz munkavállaló.)

Jó hír, hogy vezérigazgatóból és kifogásgyártóból egyelőre nincs hiány. Akkor leszünk nagy bajban, amikor már meg sem magyarázzák, miért vesztek el a csomagjaink, vagy miért csak január végén hozták házhoz a karácsonyi ajándékot. Ha hozzák egyáltalán.

Lukács Csaba / Magyar Nemzet

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.