Feledésben

Zsörk

Legelőször a dűlők nevei mennek feledésbe, mint világháborús nagyapáké, akik kapával, kaszával vállukon ballagtak a dűlőutakon munkába, vagy szekéren zötykölődve tértek meg megfáradtan a madárlátta kenyérrel, és a háborúkból, fogságból is ezeken a kerék szabdalta utakon vonszolták magukat toronyiránt haza, szülői, testvéri, asszonyi, gyermeki ölelésre várva.

Miként a búbos kemencék, feledésbe mennek az unokákat ringató, kenyérdagasztó nagymamák is, kik hamulúggal mosták, kezeikkel dörzsölve patyolatfehérré az ágyneműket, ruhákat.

Feledésbe vonul a határ, a kétkezi paraszti munka becsülete, értéke, mely verejték árán tartotta meg a magyar falut, s magát a nemzetet évszázadokon át. A barázdabillegetők serege is rég elvonult a pacsirtadallal. A vegyszeres határ ma már csak idegeneknek átjátszott, vagy elkótyavetyélt haszonszerző földterület.

Eltűnik a legelő, a csordák, a nyájak kolompjai, a libacsapatok gágogásai nem törik meg a nyugtató csendet. Öntelt idegenek bitorolják ezt, úri kedvtelésüknek hódolva.

Feledésbe merülnek a hagyományos, az ősök által adományozott utcanevek, helyettük történelmünktől, kultúránktól idegen megnevezések épülnek be fokozatosan a köztudatba és a köznyelvbe.

Eltűnnek a portákról az eperfák, az akácok, az orgonák, a labdarózsák, a jázminok. Helyettük táj- és lélekidegen tuják sorjáznak. Hadd lássa a világ: amerikánus és europér lett a falusi magyar is! Modern. (Óh, mennyi abnormalitás, deviancia, bődületes baromság fedőneve lett ez a szó, ami magyarul korszerűt jelent!)

Tudásszomj. Kultúrszomj. Kiüresedett fogalmak. (Hol van már az az idő, mikor Juliska néni a bugyi gumival felköltött okuláréval hatos petróleumlámpa fényénél olvasta fel a szomszédságnak esténként A tizen ötéves kapitányt?!) De kiüresedtek létmeghatározó fogalmaink is: hűség, becsület, hazaszeretet, barátság, stb. Valaha két magyar ember kézfogása szentesítette a megegyezést, és többet ért, mint ma a közjegyzői pecsét, aláírás. Igen, igen. A magyar becsület. A magyar barátság és hűség. Manapság az udvarlót, szeretőt, kedvest hívják barátnak, eltorzítva csodálatos szókincsünk, szent anyanyelvünk értéket hordozó szavait.

Kiüresedik a szellem, a lélek. Felszántják a régi temetőt, azoknak a hantjait, akik a területet ajándékba adták, hogy utódaikat legyen hová temetni. Ingyen. De hol van már az elhunyt ősök tisztelete, vagy az élő időseké? Felesleges már mindkettő, mint az ősi alma mater, a gazdakör, a malom.

Modernnek kell lenni. Hellót kell köszönni. (Mint kutyának dobott csont!) Azt is nyeglén. Valami megalapozatlan felsőbbrendűségi tudatból. Hisz valós emberi (rokoni, baráti) kapcsolatra nincs is szüksége a modern embernek. Elég a felszínesség. Éljen a virtualitás. Ha mégis elkerülhetetlen a beszélgetés, valami igénytelen kotyvalék nyelven mégis váltanak néhány mondatot. Aztán irány a net: a szülinapi torta, a virágcsokor, meg Gizike kifittyenő fél bögye. Csak bearanyozza, kitölti az életüket.

Modern lett minden és mindenki. „A múltat végképp eltörölni…” Az idősebbeknek ismerős ez a lélekdermesztő ének. Ezen a ponton (is) találkozik a kommunizmus a neoliberalizmussal.

A teremtett értékeket a feledés is rombolja. A kiábrándult nagyinak van igaza:

„Rossz világ volt ez régen is,
Jézus elszökött a Mennybe.
Mostanság meg, kis unokám,
már ufók sem járnak erre.”

Pataki István

12 hozzászólás

  1. Efen

    A közölt fényképen a zsörki kápolna látható vajon? (Bakonyszücs és Pápateszér közötti dombtetőn terül el a néhai falu, romos házai között valaha virágzó udvarok elvadult gyümölcsfáiról szoktunk szüretelni – cseresznyefa tetejéről szőlőt, zamatos körtét, diót, illatozó birsalmát.)

    Válasz
    • Dobai

      Először azt hittem, hogy egy erdélyi faluról van szó.
      De most, hogy olvasom Efentől, hogy a”cseresznyefa tetejéről szőlőt”
      szüreteltek, már rögtön tudtam, Mo-ról van szó.
      Az uborkafán pedig dinnye terem odaát.

      Válasz
  2. Török ferenc

    Teremtőnknek nem “volt ” ,VAN célja velünk. Hiszen élünk ! Magyar nyelv tanárai , legyen nyári foglalkozás a határnevek ,dűlők neveinek megkeresése ,felidézése ,beazonositása. mi az akadálya ?

    Válasz
    • ez van

      Rendben ferenc, kötözködjünk. A teremtés a múltban zajlott, a feladatot, ha adott, akkor adta. Ha nem teljesítjük, akkor a jövőben fog javítani. Az ő esetében nincs múlt, jelen jövő, csak a miénkben. Mi pedig csak a voltról beszélhetünk, meg a lesz-ről. A van annyira pillanatnyi, hogy azt nem érzékelhetjük még akkor sem, ha gyakorlatban folyamatosan használjuk egy rövid intervallumra. Ön pedig törököt fogott, ha csupán ennyi esett le a beírásból.

      Válasz
  3. Fábián Tibor

    Kiváló gondolatok. A dűlőnevekhez annyit, h a település történelmét rögzítő templomi emléktáblára felírtuk azokat is, épp abból a megfontolásból, h legalább a tábla őrizze meg…

    Válasz
  4. antal m.

    Szívemet lelkemet feltöltő írás !
    Már alig vannak embertársak, azok akik még emlékeznek a régi valóságokra! De vagyunk akik mind a régit elhagyva de néhányunkban él és tényleg tudjuk, hogy sorozatosan mit is éltünk meg.
    Szinte fölösleges siratni az elmúlt régi időket-nehézségeinket de főleg a szüleinkét, akik végig éltek/ vagy haltak két világ háborút! Nekem is jó érzés olvasni a régi megemlékezésekből, annál több ami a régi népeink hagyományai alapvető jellegzetességei voltak,- mind elmosódtak, feledésbe kerültek és lesznek tovább is. Jó magam is megéltem gyerekkoromban a gazdálkodó szüleimnél, 1946-47- es években, hogy árpapuliszkával táplálkoztunk. Dombos, terménytelen földeken szüleimmel szántás-vetéskor a földfelszínére dobot köveket, gyűjtöttük kosarakba és cipeltük sáncokba töltésnek. Szó eset a malmozásokról, habár nagyszüleinknek volt valami kezdetleges vízimalmuk, lassan tönkre ment és a gabona őrlését helyben nem tudtuk megoldani. Gyerekekül, 1-2 véka gabonát,/kukoricát, vagy búzát/ zsákokban a hátunkra vettük, elcipeltük 1o meg 1o Km-re őröltetni,a szomszéd falvakban messzire, hol malom volt! Hanem liszt nélkül nem tudtak a szülök előállítani, azaz élelmezni bennünket! Azok akinek lovas fogata volt, nagy mennyiségű gabona alkalmával szekéren szállították őröltetni a gabonát, azt meg kellett fizetni! Egyszer karácsonykor egy évben, ajándékul kaptunk a szülőktől új bakancsot a lábunkra és még valami palatáblát s füzeteket, amikor iskolások voltunk!
    Szerencse, hogy a szüleink látták a kesergő életet és szakiskolákba irányítottak tanulni,szakmát és abból mint szakemberek, fedezni a sorsunk szükségleteit! Falusi gyereknek, ritkán adódott tehetsége, vagy anyagik lehetősége, folytonosabb iskoláztatásokra! Vonatott először életemben II. o. koromban láttam, madár távlatból, a mezőnkről Igy kezdtünk szétszóródni a családból 4-en,, szakmáink után látni és dolgozni s abból megélni, és családot alapítani, valahol! Az én szülőfalumban egy román nevezetű család élt, de magyar nemzetiségű mindenki! Majd 14-15 éves koromban örökre eltávolodtam fizikailag a családból, de lelkileg soha, s nagyon szép dolgos gyerekkort éltem, azok élményei törölhetetlenek az életemből! Köszönöm a kis kibontakozást!

    Válasz
  5. Dr.Fikker János

    Fikker János:

    Legyünk építői a világnak…

    Már messze járnak őseink, a holtak.
    Feledni Őket, soha sem szabad.
    Ha számunkra, jó példák voltak,
    ha volt Bennük bátorság, akarat,
    megtartani és védeni a Nyelvet,
    óvni amit a világ meghagyott,
    a talpalatnyi földet, életet,
    “ahogy lehet” csaták között a Hont…
    ………………………………………………………
    Most, emlékezni kell Reájuk!
    Edzette Őket, gond,és küzdelem.
    Jobb sors, megértés volt az álmuk,
    emberként élni, a helyen,
    amit kiosztott Nekik Isten.
    ………………………………………
    Hogy korcsok lettünk,
    Ők nem hibásak! Felelősök a vezetők!
    A pártviszályok, sok-sok század…
    Bizonyíthatják harcmezők,
    jeles,és jeltelen sírok, törött kopjafák,
    dőlt kövek, és elfeledett temetők…
    ………………………………………………………
    Most, emlékezni kell Reájuk!
    Valamit hagytak Ránk, tudom,
    hogy tisztességgel, becsülettel,
    járjunk a megszabott úton…
    ………………………………………………
    Ne tegyük azt, mi másnak árthat,
    ne okozzunk nem szűnő bánatot.
    Legyünk építői a világnak,
    Legyünk szorgalmas alkotók…
    2020 November 2.-án
    /Halottak Napján/

    Válasz
  6. Kadar Sára Hajnalka

    Én összegyűjtöttem két székely falu teljes földrajzi neveit. 40 éve. Senkit sem érdekel. Azóta már a területek is megváltoztak.

    Válasz
  7. TÓDUCZ

    Kedves Margit, sokan olvassák, de kevesen értik!

    Válasz
  8. Kelemen Margit

    Nagyon köszönöm! Jó lenne ha minél többen elolvasnák!

    Válasz
    • Tóth János

      Ehhez nehéz hozzászólni,szavainkkal valamit hozzátenni…J.a

      Válasz
      • ez van

        „A múltat végképp eltörölni…” Ezt 100 év múlva is dalolni, főképp betartani fogják, amikor a mai “modern” kor, minden hozadékával az enyészeté lesz éppúgy, mint eleink ránk hagyott “elavultsága”. A feledésbe merült négyökrös szekeret követi majd a 150 lovas turbó dízel és társai, a tájidegen növények, a bizonyítékok, hogy “amerikánus és europér lett a falusi magyar is”, gyökértelenné válik, akárcsak telepítői, és jön más, amiről még álmaink sincsenek. “Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor…”. Hallgassunk Vörösmartyra és bízzunk a Teremtőnkben. Ha célja volt velünk, akkor újraszervizeli nemzetünket.

        Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük