Amíg a kommunista hatalom tudomást sem vett az állatvédelemről, a nyugati országokban majmolják a házi kedvenceket, e beteges megoldások helyett egészséges szemléletre tanítja a gyermekeket a csíkszentkirályi, elsősorban lovak gyógyítására specializálódott állatorvos, Nagy Tibor.

A székely férfi számára a hivatása gyakorlása mellett csak két dolog fontosabb: a családja és a Székelyföld. Utóbbi szerinte, gyermekek vállalásával, tisztességes felnevelésével, valamint összefogással megtartható magyarnak, amihez a csíksomlyói Szűzanya segítségét is reméli.

– Magyarországhoz képest Erdélyben, így Székelyföldön is, még mindig sokan foglalkoznak állattartással. Ha valaki látogatást tesz ezeken a csodaszép határon túli területeken, akkor nem is kell csalódnia, mert még mindig gyakran találkozhat a domb- és hegyoldalakon legelésző tehéncsordákkal és birkanyájakkal, mint ahogy nem ritkák az utcákon araszoló szekerek sem. Márpedig ahol ennyi a jószág, ott egy állatorvosnak mindig lesz munkája. Önt is ez motiválta, amikor az állatorvosi pályát választotta?

– Mindig is szerettem az állatokat, de az is biztos, hogy amikor 2000-ben lediplomáztam Kolozsváron, nekem itt, Csíkszentkirályon már másnap volt munkahelyem, az akkori körorvos mellett kezdtem el dolgozni. Emellett szinte rögtön magán állatorvos is lettem, a helyszín azonban maradt Csíkszentkirály, hiszen nekem ez a szülőhazám, ahol elkezdtem, és egyszer majd be is fejezem a pályafutásomat. Ezzel együtt nem itt, hanem a közeli Csíkszentléleken lakunk, mert az édesapám oda valósi, és mi is ott építkeztünk.

– Volt a családban korábban is állatorvos vagy a rokonságban ön az első, aki ezt a hivatást választotta?

– Állatorvos nem volt a felmenőim között, de természetesen mindannyian mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak, sajnos a kommunizmus miatt jellemzően a termelő szövetkezetben tették ezt, de otthon is sokat dolgoztak. Éppen ezért nekem is volt közöm az állatokhoz, hiszen itt nőttem fel, és nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem és barátkoztam, akik az állatorvoslásban dolgoztak.

– Amikor az egyetem elvégzése után a körorvos mellett elkezdett dolgozni, a rendelő már a mostani helyszínen volt?

– Nem, ez az ingatlan régen a termelő szövetkezeté volt, ebben az épületben a tejbegyűjtő központ működött, ahol az édesanyám is dolgozott. Amint a tsz-t felszámolták, édesanyámék megvásárolták ezt az ingatlant, így nem sokkal azután, hogy a tapasztaltabb kolléga mellett elkezdtem dolgozni, megnyithattam itt a saját rendelőmet is, amelyet 2000 óta folyamatosan alakítgatok, javítgatok. Húsz évvel ezelőtt ez egy félig romos épület volt, sokat kellett költeni rá, hogy minél magasabb színvonalon működhessen a rendelő.

– Milyen állatokat gyógyít?

– Lényegében minden állaton segítek, ha tudok, de elsősorban a nagyobbakra specializálódtam, kisebbeket inkább csak a faluban gyógyítok. Elvégeztem 2015-től Budapesten egy kétéves lógyógyászati képzést, a rendelőt is elsősorban úgy alakítottam ki, hogy lovakat tudjak kezelni. Erre a képzésre nagy szükségem volt, mert hála Istennek az utóbbi időben a környéken több lovarda is megnyílt, a sport irányába is elment a lótartás, amely már speciálisabb tudást igényelt, amellyel korábban nem rendelkeztem. A tanulásra emellett azért is adtam rá könnyebben a fejemet, mert személyes és családi barátságba kerültem a Budapesti Lógyógyászati Klinika vezetőjével, aki meglátogatott, és meghívott erre a képzésre. A kétéves budapesti szakképzés nem volt könnyű, nehéz volt a család és a munka mellett havonta kétszer néhány napot a magyar fővárosban töltenem, de a megszerzett tudás és gyakorlat miatt megérte.

– Milyen speciális eszközökre, megoldásokra van szükség a lovak gyógyításához?

– A legfontosabb, hogy a ló nagy tömege miatt mindenből nagyobb méretűre van szükség a rendelőben. Ráadásul, mivel menekülő állatról van szó, mindent úgy kell kialakítani, kalodákat kell készíteni, hogy ha megriad, akkor ne törje magát össze. A ló amúgy sem szívesen jön be egy zárt helyre, ahol különböző, számára furcsa szagok vannak.

– A kisebb beavatkozásokat bizonyára könnyebb elvégezni, de hogyan zajlik egy nagyobb műtét?

– A ló a bejáraton megérkezik, ha szükséges, akkor rögtön meg is tudjuk röntgenezni. Ha egy balesetes állat hoznak, akkor az egyel beljebb levő helységbe vezetjük, ahol a padló és a fal is gumiból van, így ha az állat megkapja az altató injekciót és összehull, akkor nem üti meg magát. Utána a négy lábánál fogva daruval felhúzzuk a lovat, és a plafonba épített sínen keresztül visszük be a műtőbe, ahol rákapcsoljuk az gázaltató készüléket, majd megoperálom az állatot. A beavatkozás után újra felemeljük a lovat, és visszavisszük az altató helységbe, ahol hamarosan magához is tér. Az ébredés nem egyszerű a lovaknál, oda kell figyeljünk, hogy az állatok ne szerezzenek újabb sérülést. Ha szükséges, akkor két kollégám be szokott segíteni a műtét során, mert vannak olyan operációk, amelyekhez többen kellünk. Ezek az állatorvosok egy korábbi pályázatnál még kezdőként szerepeltek, de azóta mindketten saját rendelőt is nyitottak.

– Minden műtétet el tudnak itt végezni?

– Természetesen nem, de azért sok betegséget, sérülést meg tudunk gyógyítani, végeztem már kólika műtétet, sikeresen. Ez egy hasüregi operáció, amelyre akkor van szükség, ha a lónak bélcsavarodása van. Már ez sem egyszerű, mert ez a műtét hosszú utókezeléssel jár együtt, és az emberek zöme nem tudja kifizetni a nagy költségeket. Lófogászattal már sokkal gyakrabban foglalkozom, és olyan kisebb műtéteket is folyamatosan vállalok, amelynél a ló végig a saját lábán áll. Itt kisebb balesetek során szerzett, elsősorban végtagsérülésekre vagy akár bőrgyógyászati kezelésekre kell gondolni, de akár vemhességvizsgálatot is elvégzek.

– Ahhoz, hogy a rendelő olyan jól felszerelt legyen, mint amilyen most, sok fejlesztésre volt szükség. Sikerült ezekhez pályázati forrásokat szereznie?

– Igen, és az anyaországi segítség érzelmileg és anyagilag is nagyon sokat jelent, jól esik a megbecsülés, amit kapunk, ez visszaadta a hitünket. A 2018 áprilisában benyújtott támogatási kérelmünket pozitívan bírálták el, és a nemzetpolitikai államtitkárság vissza nem térítendő támogatásának köszönhetően a már jól felszerelt állatorvosi rendelőmbe új berendezések, állatorvosi eszközök kerülhettek. A támogatásokból új ultrahang készüléket tudtam vásárolni, az eszközhöz többféle vizsgálófej tartozik, illetve vettem egy lökéshullám-terápiás készüléket, ami a sportgyógyászatba nagyon jól bevált, és a környéken másnak nincs. Ezzel például krónikus ínsérüléseket kifejezetten jól lehet gyógyítani. Szintén pályázati forrás segítségével szereztünk be egy betegőrző monitort, amivel az altatásnál kontrol alatt tudjuk tartani az állatot, illetve vettem egy kisebb kézi mikroszkópot és egy endoszkópot is. Az idén pedig egy áramfejlesztő generátorra és egy steril kézmosó készülékre pályáztam, amelyet szintén pozitívan bíráltak el, várom, hogy megérkezzen a támogatás. A magyar kormány támogatásából továbbá vásárolhatok egy projektort és vetítővásznat, amelyek segítségével gyerekeknek tarthatok előadásokat. A programsorozat fantázia neve: állatvédelem gyermekszemmel. Erre azért van szükség, mert az állatvédelmet egy kissé kifacsarták az utóbbi évtizedekben, és olyan, mint ha a fogalom csak a kutyára és a macskára vonatkozna, és ez nincs jól így. Úgy gondolom, hogy az ember feladata a teremtett világ megőrzése, de nem úgy, ahogy a nyugaton majmolják az állatokat. Erről az iskolákban beszélnék a gyermekeknek, elsősorban Csíkszentkirályon, ahol már van is kapcsolatom az intézménnyel, hiszen onnan egyes osztályok időnként kijönnek hozzám rendkívüli biológia órára. Az előadásokban nem vagyok tapasztalatlan, mert külföldi szakállatorvosokkal közösen korábban már nyolc szakmai konferenciát szerveztem kollégáknak.

– Bár jól jöhetett az eddigi segítség, de bizonyára szükség lehet további gépekre is. Mivel tudná még emelni a rendelő színvonalát?

– Szükség lenne még egy digitális automata röntgen előhívó készülékre, de az egy drága eszköz. Nagyobb dolgokról nem álmodozom, mert van családom, három lányunk, és szeretnék velük minél több időt eltölteni. Éppen ezért a szakmában csak egyet szeretnék, hogy minél több lótartó és a lovassportban érdekelt kliensem legyen. Talán még egy kisebb álmom van, a rendelő mellett szeretnék egy kovácsműhelyt kialakítani a falu számára, hogy ne vesszen el ez a szép ősi mesterség. A gyerekeimet is úgy nevelem, hogy szeresség a földjüket, tartsanak ki a magyarságuk mellett itt, a Székelyföldön. Fontos, hogy az emberek közül minél többen vállaljanak gyerekeket, neveljék fel tisztességben, és fogjanak össze. Ha így tesznek, akkor soha nem veszik a Székelyföld, és a csíksomlyói Szűzanya segítségével megmarad magyarnak. (Külhoni Magyarok)