Az idei esztendő lehetőséget teremtett a szívünk mélyén rég óhajtott elcsendesedésre Jézus elárulásának, megalázásának és kínszenvedésének a napján, mert a világjárvány megálljt parancsolt nekünk a mindennapi rohanásban, és otthon maradásra kényszerített.
A falak által határolt tér viszonylagos elszigeteltségében alkalmunk nyílt magunkba tekinteni, szembesülni a lelkünk bugyraiba zárt kétségeinkkel. A tudatunk mélyére száműzött gondolatokkal. Feltenni magunknak a kérdést, hogy eddig vajon jó irányba tartottunk-e?
Örömteli szívvel tártam tágasra szobám ablakát Urunk feltámadásának napfény fürdette reggelén. Beáramlott rajta az örök megújulás bizonyosságát hirdető tavasz virágillatú lehelete. Odakint ünneplőbe öltözött a természet és idebent a lélek, hogy méltó módon fogadhassák a megtestesült igét. A szent hajlékok azonban üresen kongtak, és a közösen elmormolt ima is elmaradt. A lépteimet sem kellett szaporázzam ahhoz, hogy a református után a katolikus templomban is tudjak fohászkodni.
Katolikus édesanya és református édesapa gyermekeként ugyanis a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, felnézés és odafigyelés, megértés és elfogadás szellemiségét szívtam magamba otthonom falai között. A későbbiek során pedig elmélyült, kiteljesedett és életem részévé vált a keresztény egyházakhoz fűződő kapcsolatom eme módja anélkül, hogy megtagadtam volna katolikus voltomat.
Szokásomhoz híven a református istentiszteletbe és római katolikus misébe egyaránt bekapcsolódtam tehát ebben az évben is. Ezúttal viszont sorstársaimhoz hasonlóan nem megszentelt helyen és nem közösségben, hanem csak a televízió képernyője előtt tudtam részese lenni a húsvéti áhítatnak. Azonban így is, vagy éppen ezért, mélységesen megérintett a szűk családi körben szolgáló Bogárdi-Szabó István református püspök, majd a Szent István-Bazilikában magányosan miséző Erdő Péter bíboros tanúságtétele.
Tisztán, eddig talán soha nem tapasztalt módon jutott el általuk hozzám a jézusi üzenet: csak a szeretet képes megtartani a teremtett világot. És e felismerés hatására újjáértékeltem az Istenhez, valamint embertársaimhoz fűződő viszonyomat.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó