Fenevadak – Csinta Samu publicisztikája

Forrás: dailymail.co.uk

Mi tagadás, a futballban is van rossz üzlet szakajtónyi. A hasonló ügyletekért felelősek persze ritkán teszik fel ilyenkor a kezüket, felelősségre vonás is csak elvétve, pedig egy-egy mellément szerződés következményei többnyire eurómilliókban mérhetők.

Ami kimagyarázható, azt ki is magyarázzák, így születhetett meg az imázsépítő célzatú igazolás fogalma. Személy szerint ugyan nem tudom értelmezni, amikor egy sikerekbe beleőszült világsztár futballista még egy bőrt lehúzandó gyakorlatilag begurul egy közép-kelet-európai bajnokságba, de a hiba biztosan bennem van. És talán a rendszerben is egy kicsit.

A menedzser által még kitűnő állapotban lévőnek beharangozott játékos láttán ugyan belekapaszkodik az asztal sarkába a klubvezető, de egyelőre oly sok a veszítenivalója, hogy a plusz húsz kilót is hajlamos alig tíznek nézni. Egy jó erőnléti edző csodákra képes, a tudás pedig tudás, bizonyos dolgokat nem lehet elfelejteni, akárcsak a biciklizést, biztatja magát. És hát Puskás Ferenc klasszikus esete mindig kéznél van, ha az akaraterő, a talpra állás példázata után keresgélünk. Nevezetesen amikor az ötvenhatos forradalom hullámai által messze sodort futballista 31 évesen megérkezett a Real Madridhoz, miután egy ideig Ausztriában, Olaszországban, és Spanyolországban várta a sors útmutatásait, közben meg jelentős súlyfelesleget is magára szedett. Miután Östreicher Emilnek sikerült meggyőznie a Real elnökét, Santiago Bernabéut Puskás nélkülözhetetlenségéről, Öcsi tizennyolc kilót fogyott, s a királyi gárda sztárjává vált, s lett a legismertebb magyar.

Puskás azonban minden szempontból egyetlen volt, hiábavaló is lenne további párhuzamok keresgélése. Legfeljebb széles általánosságban lehet összefüggésbe hozni vele akár a leghangzatosabbnak tekinthető magyarországi esetet is, Giuseppe Signori soproni fellépését. A huszonnyolcszoros olasz válogatott csatár 37 esztendősen érkezett meg 2005-ben a leghűségesebb városba, és fél éven át gyakorolta ezt az erényt új csapatával kapcsolatban. Közben tíz mérkőzésen játszott, szerzett három gólt is, de megsérült, no meg felmérte, hogy nem kell ezt a dolgot tovább feszegetni, így nem újabb haknidíj fejében lépett le, hanem befejezve pályafutását.

Esetében talán még marketingérték emlegetése sem erőltetett. A klub akkori többségi tulajdonosa, Marius Vizer – a Nemzetközi Judoszövetség mai elnöke, Signori soproni tartózkodása költségeinek finanszírozója – Ausztriában bejegyzett sportmarketing-ügynöksége használta Signori arculatának, nevének kereskedelmi jogát, akkoriban jelentek meg a kínai futballpiacon a Signori-mezek és ajándéktárgyak. A játékos érkezése jót tett a Magyar Kupa-győzelem ellenére is kritikus anyagi helyzetbe kerülő csapatnak is. Signori 2005-ös, októberi, Vasas elleni bemutatkozására a futballellenes időjárás dacára is csaknem ötezren voltak kíváncsiak, és Göbl Gábor, az FC Sopron akkori ügyvezető igazgatójának megfogalmazása szerint „nagyot mentek” a médiában is, hiszen Signori apropóján sohasem látott mennyiségű írás jelent meg a csapatról a magyar sajtóban, a médiaérdeklődés tekintetében egy ideig a Ferencvárossal is pariban voltak.

Van azonban másik véglet is, és nem is kell érte történelem előtti időkig leásni. A hatodik román bajnoki címét nemrég besöprő kolozsvári CFR-nél mostanában járt volna le a szerződése Júlio Baptistának, aki a Sao Paolo–Orlando útvonalon haladva – három-három évet Zidane, Raúl, Ronaldo és Roberto Carlos oldalán a Real Madridnál (59 meccs, 11 gól), valamint az AS Románál (57 meccs, 12 gól) is időzve – 36 esztendős korában érkezett meg 2018 nyarán a kincses városba. A negyvenhétszeres brazil válogatott civil mércével mérve is jó húsban volt, de futballistának kimondottan dagi. Felelősségteljesebb apák eltakarták gyermekeik szemét, ha pályára lépett. És nem azért, mert igazolta volna „Fenevad” becenevét, hanem mert félő volt, hogy egy-egy rövidebb sprint után csak a kerítés lesz képes megfékezni Baptista lendületét. De mivel a brazil futballista alig három meccsen összesen harminc percet töltött a pályán, végül senkiben és semmiben nem okozott maradandó károsodást.

Pedig jó vásárnak ígérkezett, mindösssze 15 ezer eurót kért 2018 végéig, belátva, hogy tizennyolc hónapnyi kihagyás pótlása alatt még ő sem képes megváltani a világot. A következő évtől már havi 45 ezerre ugrott fel az apanázs, amit egy ideig egyetlen perc játék nélkül is kénytelen volt kifizetni a klub, mire 2019 májusában sikerült meggyőzni Baptistát a békés szerződésbontás indokoltságáról.

A legnagyobbat azonban alighanem a Lazio bukta, amikor 2001-ben akkor rekordnak számító 48 millió euróért megvásárolta a Valenciától, a 27 esztendős Gaizka Mendietát. A spanyol játékos enyhén szólva sem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, kiderült ugyanis hogy a csúcson lévő futballistával is mellé lehet fogni. Ezért Rómában sürgősen igyekeztek megszabadulni tőle. Előbb kölcsönadták a Barcelonának, majd a Middlesbrough-nak, de a 48 millióból így csak ötöt tudtak amortizálni. A felelőtlen költekezés miatt a Lazio egy időre csődközeli helyzetbe, tulajdonosa, Sergio Cragnotti pedig börtönbe került. A következményekkel járó világrendszer egyik ritka áldozataként.

Persze más földrészről is akadnak példák. A meglepő igazolások egyik fő terepénekaz Öböl-országok és Kína számít. Öt évvel ezelőtt az akkor 29 esztendős ghánai válogatott, az Udinesét és a Sunderlandet is megjáró csatára, Asamoah Gyan kötött szerződést a kínai labdarúgó-élvonalban szereplő Sanghaj SIPG csapatával. Sajtóhírek szerint az üzlet 20 millió eurónak megfelelő összegbe is kerülhetett, plusz a játékos évi 15 millió eurós fizetése. A történet mégis alig haladta meg a mínuszos hírek kategóriáját, miután néhány héten belül már a harmadik hasonló nagyságrendű sztori volt az övé Kínában. Akkoriban szegődött ugyanis a Sanghaj Senhuához 13 millió euróért a török Besiktastól a 30 éves szenegáli Demba Ba, míg a 27 esztendős brazil Paulinho 14 millióért a Tottenham Hotspurtől a Kuangcsou Evergrande-ba. Az átigazolások tényleges hatékonyságáról azonban nincs objektív mutatónk, miután a kínai csapatok csak ritkán szembesülnek a sportág legjobbjaival. Arról viszont maga Asamoah Gyan számolt be három évvel később, hogy teljesen leégett, egy balul sikerült légitársaság-alapítást követően 200 ezer forintnak megfelelő összeg maradt a bankszámláján.

Baptista történetét is kezelhetnénk egyszeri, soha meg nem ismétlődő hibaként is – bár rengeteg pénzébe került a fellegvári klubnak –, ha mostanában nem egy újabb „fenevad”, Balotelli szerepelne a Bajnokok Ligája selejtezőire készülő csapattal közös pletykában. A napokon belül harmincassá váló ghánai származású olasz válogatott csatár egy ideje a Bresciánál „parkol”, edzője, Diego López szerint a koronavírus-járvány márciusi kitörése óta nem edzett. Egy hónappal korábban a klub hivatalos honlapján tartotta hírértékűnek közölni, hogy Balotelli testsúlya meghaladta a száz kilót. Nem csoda hát, ha a Brescia igyekszik minél hamarabb megszabadulni a rendszeridegen életvitele nyomán már több helyen elviselhetetlen kolonccá váló futballistától.

Az ügyről talán a vasutasok kapusa, Giedrius Arlauskis beszélt a legkarakteresebben: „Ide? Egy olyan játékos, aki már csak szellenteni és figurázni képes? Nem hiszem el…” A litván „tökösségét” azért némileg árnyalja az az apróság, hogy ő most szerződött a szaúdi al-Sabab csapatához.

Csinta Samu / Nemzeti Sport

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük