Képtalálat a következőre: „roman – magyar”

Szíjjártó Péter külügyminiszter úr bizakodva jelentette ki (nem csak egyszer és nem csak ő a Magyar Állam vezetői közül) miszerint a román-magyar kapcsolatok soha nem voltak ennyire közeliek, mint napjainkban!

Ez a kijelentés jóhiszeműségből született, ehhez kétség sem fér, de egy kissé túllépte a valóság határait. Nem hiszem, hogy ne tűnt volna fel az uraknak, hogy amióta az említett viszonyok ilyen ígéretesre alakultak, történt egy pár olyan esemény, ami nem igazolja ezt a közeli kapcsolatot. Amit én fonákságoknak neveznék, mert ez a legtalálóbb hasonlat!

Ezekből csak kettőt említenék, mert a felsorolás hosszas volna: nem állott meg, de folytatódni látszik a Római Katolikus Gimnázium visszaállamosítása és veszélybe került ráadásul a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar szaka, lévén, hogy egyesül illetve egyesült a két román egyetem – gazdasági okokra hivatkozván!

Az aggodalom jogos, mivel a múltbéli viselkedésekből megismerve a román magyarokhoz való viszonyulását és ha a két egyetemet két malomkőre hasonlítjuk, akkor ketten már gyorsabban és biztosabban felőrlik, ami még megmaradt a magyar orvosi és gyógyszerészeti egyetemünkből!

Van egy még fonákabb fonákság, ami már az egész világ felelősségére írható be: az egész világ elhitte, sőt meg volt győződve arról, hogy Románia az őshonos nemzeti kisebbségek hazája, nemzeti paradicsoma, ahol sehol a világon nem kedveznek úgy azoknak, mint a Trianon utáni Örömországban!

Száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjön a „demokratikus világ” a valóságra! Mekkora fonákság a huszonegyedik században, amikor az információk a másodpercek töredéke alatt jutnak célba. Száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön miszerint a romániai kisebbségek, köztük a magyarok is, nem élhetnek a kollektív jogaik nagy többségével! Hogy ezek a más nemzetiségű darabkák egy hatalmas asszimilációs gépezetbe vannak bekényszerítve, aminek a neve „Egy Nemzeti Állam”!

Én azt mondanám, hogy nem az információk terjedési sebességével van a baj, hanem az információ címzettjeinek érdektelenségével!

A világméretű globalizáció okozza ezt az érdektelenséget, amely arról nevezetes, hogy nemcsak vonzerővel rendelkezik, hanem taszítóval is – arra, aki ellenáll a vonzásnak és amely egy központi magba való betaszítására szolgál.

Ilyen szemszögből nézve a világhatalomnak nem áll érdekében védeni a különböző nemzeti kisebbség darabkákat, mivelhogy a nagy nemzeteket is idővel beolvasztja egy központi nyelvbe, kultúrába, vallástalanságba, gyökértelenségbe!

Visszatérve a marosvásárhelyi Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti egyetem körüli botránysorozatra: köztudott, hogy az egyetem 1945-ben alakult és tudomásom szerint azért Marosvásárhelyen, mert a Kolozsváron alapítandó magyar orvosi egyetemet az ottani soviniszta vezetők kiutálták maguk közül! Én még jól emlékszem arra az időszakra, amikor világszinten elfogadott és megbecsült tehetséges orvosok kerültek ki onnan.

Majd 1962-ben eszébe jutott a Kárpátok Géniuszának, hogy jó volna arra a színvonalas magyar egyetemre román diákokat is küldeni saját és az ország érdekében. Csakhogy attól a pillanattól kezdett a román szak elszaporodni és az egész egyetem felhígulni tekintve, hogy a román mentalitás lépett életbe, miszerint: „Chiar dacă e prost să fie de al nostru!” – Ha buta is de legalább a mifajtánk legyen!

Idővel, tehát – mint minden területen – az egész országban a román tanárok és diákok száma túlszárnyalták a magyarokét és teljes egészében átvették a vezetést, ami a teljes egyetem leépüléséhez valamint a magyar tagozat bizonytalan létéhez vezetett!

Óvatlanság volna jelen pillanatban azok ígéreteiben bízni, akik idáig juttatták az egész egyetemet és kétes helyzetbe hozták a magyar tagozatot, mert mi a garancia arra, hogy megváltoznak?

Mindenki tudja, hogy a románok az egyesülés mesterei, hiszen tele van a történelmük egyesülésekkel, melyeket képesek voltak a saját javukra fordítani, de nekünk, nem románoknak, minden egyesülésük rejtett veszélyeket hordoz!

Értelemszerűen nekünk nem szabad elfogadnunk semmilyen általuk diktált egyesülést, de harcolnunk kell ellene! Nem csak szóval, passzív harccal, hanem tettekkel is! Utcára kell vonulnunk valahányszor alkalom adódik rá! Az igaz, hogy Európa közömbös irántunk, de jelen pillanatban nyugalmat akar, mert amúgy is éleződnek a kedélyek a migráció miatt.

Az is igaz, hogy a NATO is közömbös, de félti a támaszpontjait és rakétapajzsát, tehát azért odafigyelnek minden moccanásra, mivel érdekük a csend és nyugalom.

Odafigyelnek, de nem állnak mellénk s ebben biztosak lehetünk, nagyjából senkire nem számíthatunk csak magunkra! Azt kell megértenünk mindenekelőtt hölgyeim és uraim, hogy az idő sürget, nem áll még egy évszázad rendelkezésünkre arra, hogy a világ lenne szíves ránk figyelni újra, mert addigra hírmondó sem marad belőlünk!

Sebők Mihály