Ft. Kató Béla református püspök karácsonyi pásztorlevele

Kató Béla püspök / Fotó: reformatus.ro

Menjünk el mind Betlehemig!

Lk 2,15–20

Jézus születése előre megtervezett, sokak által várt esemény volt. Születése előtt már háromszáz évvel hirdették a próféták, hogy milyen családból, hol fog megszületni a Messiás. Azt is, hogy majd keresztre feszítik, ruhájára sorsot vetnek. Mégis milyen kevesen hittek benne! Úgy voltak vele, mint manapság a hatóságok, amelyek tudják, hogy érkezik a hó, mégis váratlanul éri őket.

Az öreg Simeon egy életen keresztül várta a Messiás születését. Lehet, sokaknak ez a kijelentés, hogy „várj!”, nem volt elég. Lehet-e úgy élni, hogy egy egész életen keresztül csak várakozunk?

Egyesek már apró akadályok után feladják, főleg, ha csak várakozni kell. Ilyenkor gyakran összeomlik az ember hite, vagy egyszerűen elfárad. A mi életünkben az a csodálatos, hogy karácsonykor beteljesül a várakozásunk a gyermek születése és Isten közöttünk való megjelenése által.

Jézus születésének közeledtével Isten mindent megmozgatott, hogy a figyelmet felkeltse: csillag ragyogott fel az égen, hogy iránytűként szolgáljon a napkeleti bölcsek számára. Ugyanakkor népszámlálást hirdettek a Római Birodalomban: parancs szerint mindenkinek a születési helyére kellett mennie. Micsoda felfordulás lehetett! Gondoljunk bele, milyen lenne a világ, ha most mi is ilyen parancsot kapnánk.

Isten ma is mindent megmozgat karácsony idején. Mindenki hazavágyik a szerettei közé, s ha nem is tudja ezt megtenni, akkor a mai kommunikációs eszközök segítségével mindenképpen megjelenik az otthonában. Mindenki szeretne egy kis időt Jézus ölelő karjában tölteni: szeretne békességben, boldogságban élni. Ezért indul meg minden és mindenki ilyenkor. Az ember is igyekszik közeledni Isten felé, hiszen vágyakozik utána. Így válik legnagyobb ünnepünkké karácsony.

A keleti bölcsek észrevették a csillagot, de akik Betlehemben lakoztak, azok nem. Mint ahogy Heródes és udvara sem, és elfeledkeztek róla az írástudók is. Ma Európában mintha mindenki hátat fordítana Betlehemnek, mintha mindenki amnéziában szenvedne. Nem látjuk sem az égi, sem a földi jeleket. Nem elég az, hogy nincs helye Máriának és Józsefnek a vendégfogadó háznál, de lassan már az istállóban sincs. Sokan élnek idegesen, közönyösen, haragosan, kétségbeesetten a terrortól való félelmükben. És ez még karácsonykor sem múlik el. Úgy élnek Isten üstökös csillaga alatt, hogy semmit sem tudnak az érkezőről és a vele való élet öröméről.

Mi azonban még tudunk róla és felkészítettük szíveinket. Ez a csillag vezesse utunkat, és hívogassuk egymást mondván: menjünk el mind Betlehemig. Áldott karácsonyt!

Kató Béla püspök

5 hozzászólás

  1. alias OvO

    DARÀZSFÈSZEK cimü (vers ) írás szerzöje alias OvO.

    MOTTO(ja) és sora : ‘MINDEN ÀLLAT ÀLLAMOSITOTT DE,. . .’

    Miképpen a földön az emberfia teste és lelke államositott, azonképpen a mennyben is államositott az emberfia lelke?
    (Mert),, miképpen a földön minden hierarchikus, azonképpen a mennyben minden hierarchikus ?

    KELLEMES ÛNNEPEKET ÈS BOLDOG, BÈKÈS ÙJ ESZTENDÖT KIVÀNOK MINDENKINEK!
    alias OvO.

    Válasz
  2. speleoursus

    ez mind szép és köszönjük,püspök ur, de csak nem tudtuk meg, hogy mire költik a 8 MILLIÁRD forintot, amit most kaptak adományként???? csak nem abból létesitenek kollégiumot a bejáró kalotaszegi iskolásoknak,mert ugye ott van 5 üresen álló palotájuk a Bocskay téren???sőt még az EME és EMKE közgyűjteményét is méltó helyre lehetne költöztetni!!! áldás-békesség…

    Válasz
    • Morpheusz

      Kedves ursu… Nem is kell azt ti tudjatok, szúrja a csőrötöket , a varju nemzedéketeket… vagy inkább kakukk . Ne aggódj a víz szalad, a kő marad .

      Válasz
  3. Dobai

    A karácsonyfa panaszkodik

    El-elnézlek, ti hontalan fenyők,
    Ti erdő-testből kitépett tagok.
    Hányan mondhatják el ma veletek:
    Ó én is, én is hontalan vagyok!

    Piacra vitték a testem, s a lelkem,
    És alkusznak az életem felett.
    És fehér vattát aggatnak reám:
    Mű zuzmarát a zuzmara helyett.

    Tudom: elszárad a levágott kar,
    Tudom: én vissza nem jutok soha
    Az ősrengeteg anyakebelére.
    Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.
    S a végtelen helyett egy szűk szoba

    Reményik Sándor

    Válasz
  4. Dr.Fikker János

    Fikker János:

    Már jön Karácsony

    Már jön Karácsony érkezik a Télben
    már jön a Fény akár a mesékben…

    Feltölti lelkünk hittel és reménnyel
    megérint minket az Idő jelével…

    Várakozással teríti be a tájat
    lecsendesíti vajúdó Hazádat…

    Reménységet plántál szívedbe
    szeretetet békét hirdetve…

    Jön hívatlanul önmagától
    újra meg újra ragyog egy Jászol…

    Valahol megint énekelnek
    Három Királyok térdepelnek…

    Csillagok égnek sziporkáznak
    érző lelkek egymásra találnak…

    Már jön Karácsony alázattal
    hozza sok láthatatlan Angyal…

    Vigyázzák azt a Gyermek Arcot
    Aki megvívta értünk a harcot…

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük