Fotó: Kocsis B. János

Halálának 170. évfordulóján tudományos értekezletet szerveztek az eresztevényi Benke-kúriában, amely során Egyed Ákos történész, akadémikus a legendás berecki ágyúöntő Háromszék önvédelmi harcában játszott szerepéről értekezett Gábor Áron, a nélkülözhetetlen címmel.

Egyed Ákos véleménye szerint Gábor Áront 1848. november 16-án tett fogadalma („lészen ágyú”) és ennek betartása tette híressé az ellenség gyűrűjébe zárt Háromszéken. 1848. november 28-án ugyanis ígéretéhez híven felsorakoztatta Sepsiszentgyörgy főterén az irányításával Bodvajban öntött ágyúkat. Az általa felállított és vezénylete alatt álló székely tüzérségnek ugyanakkor döntő szerepe volt az 1848. november 30-án győzelemmel végződő hidvégi csatában.

A hivatalos felterjesztések és sajtó jóvoltából azonban Gábor Áron neve hamarosan nem csak Erdélyben, hanem Magyarországon is ismertté vált. Alakjának és tetteinek népszerűsítésében a magyar kormány Közlöny nevű hivatalos lapja járt az élen, amelynek tudósítói késedelem nélkül tették közzé a székelyföldi ágyúöntés fellegvárává vált Háromszéken szerzett tapasztalataikat. 1849. február 8-i száma azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Gábor Áron a hermányi vashámorban önmaga által készített mintára három ágyút öntött. Tetteinek méltatásához a Magyarországon nagy népszerűségnek örvendő Esti Lapok, a Kolozsvári Hírlap és a Brassói Lapok is csatlakozott. Népszerűsége okán sokfelé hívták tanácsot adni, de elfoglaltsága miatt ezen óhajoknak nem tudott eleget tenni.

1849. február 23-án például Udvarhelyszék első számú politikai vezetője, kormánybiztosa, Horváth János kérte levélben Kézdivásárhelytől, engedjék meg, hogy Gábor Áron Udvarhelyen is vizsgálja meg egy ágyúöntöde létesítésének a lehetőségét. A céhes város térparancsnoka, Hankó Dániel százados azonban szívélyes hangvételű válaszában arról értesíti, hogy kérését a legjobb akarat mellett sem tudják teljesíteni, mert az ágyúgyártás miatt Gábor Áron tüzérfőhadnagyra Kézdivásárhelyen folyamatosan szükség van.

1949 márciusában Erdély teljhatalmú kormánybiztosa hasonló céllal kérette Kolozsvárra Gábor Áront, de Németh László háromszéki kormánybiztos a tüzérszázados nélkülözhetetlen voltára hivatkozva e rendelet végrehajtásának elhalasztását kérte. Megfogalmazása szerint ugyanis a nép védőangyalának tekinti, ezért e háborús időkben szükség van a jelenlétére. Nem véletlen tehát, hogy az ágyúöntőt Kossuth Lajos is fogadta, hosszasan elbeszélgetett vele, majd őrnagyi rangban a székelyföldi hadiüzemek főigazgatójává, valamint a tüzérség főparancsnokává nevezte ki.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.