Mint tüzérek szeretett vezetőjüket körbeveszik, úgy állnak az eresztevényi síremlék mellett a kopjafák: katonás sorban, egyenes tartással, büszke dacolással. És Gábor Áron „katonái” egyre gyarapodnak, vasárnap óta nyolc újabb kopjafa áll őrt az 1892-ben felavatott emlékmű mellett, hirdetve az országúton elsuhanó autókban ülőknek: e múltidéző helyen jövendőt építő emberek élnek.

Balázs Antal, Györgyi Zsolt, Koszta István, Balogh Zoltán, Szabó Lajos és ­Kovács István. A szerző felvétele

A vasárnap felavatott emlékjelekkel immár 51-re gyarapodott az eresztevényi temető szélén 2014-ben, a Gábor Áron Emlékévben kezdeményezett kopjafaerdő, ezúttal történelmi egyházaink állíttattak kopjafákat, valamint a budapesti prof. dr. Vincze János és felesége, dr. Vincze-Tiszay Gabriella – az Emlékezés erdejének lelkes támogatói – újabb négyet. A Balázs Antal által faragott kopjafák közül a négy felekezet egyforma, csupán feliratában különböző emlékjele igazán különleges: kopjafa részük hegyes csúcsban végződik, a hozzá rögzített gerenda csapott tetejű, a kettő együtt templom és tornya látványát idézi.

Anti bácsi furfangja: a kopjafák mindenikének hegyes csúcsa 450 milliméter hosszúságú, a jelkép a 450 éve a tordai országgyűlésen a világon elsőként kimondott vallásszabadságra utal.

A vasárnap délután tartott ünnepségen Balázs Antal köszöntötte a vendégeket és meghívottakat, köztük egyházaink képviselőit, elmondva, azért került a négy felekezet kopjafája az Emlékezés erdejébe, hogy az országúton eljárók lássák, nem csak az a nemzet valamirevaló, amelynél egyetlen vallás uralkodik.

Mintegy továbbvive gondolatát, az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyét képviselő Szabó Lajos címzetes kanonok, esperes kifejtette, Isten szemében nincsenek nagy és kis nemzetek, csak emberek. Hozzátette, a széthúzás, egyénieskedés, önzés fojtogatja Európát, az ellenségeskedés az erdélyi magyarságot sem kíméli, de a négy felekezet egymás mellé állított kopjafája figyelmeztet, ezek a szimbólumok arra sarkallnak, nekünk az egy nyelvet beszélők összetartó, egységes közösségének kell lennünk.

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházat képviselő Koszta István brassói lelkész arra hívta fel az összegyűltek figyelmét, hogy az ilyen emlékhelyek mintegy hidat képeznek az időn át, egybekapcsolva a ma élőket a hős elődökkel, akik a legnagyobb áldozatot is vállalták, hogy ma családjaink békességben élhessenek. Azt kívánta, az égre mutató kopjafák adják meg azt a felfrissülési lehetőséget, amely által felújulva térhetünk haza otthonainkba.

Balogh Zoltán kovásznai lelkipásztor, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperese az Apostolok cselekedeteiből felolvasott igére alapozva beszédét azt kérte, a megszentelt hely előtt elmenvén, a kopjafák előtt merítsünk erőt megmaradásunkhoz, a remény sugarának megtalálásához.

Kovács István tiszteletes a Magyar Unitárius Egyház kopjafája előtt elmondta, jelképes, ahogy az ünnepségen a forgalmat túl kell kiabálniuk a szónokoknak, de ha egymásra figyelünk, így is meghalljuk egymást.

Emlékeztetve a 450 éve Tordán törvénybe foglalt vallási toleranciára hangsúlyozta, nekünk a szabadság legszentebb kincsünk, amelynek birtoklása magától értetődő kellene hogy legyen, de amelyért nekünk mégis annyit kellett küzdenünk, mert a lélek sosem engedte, hogy a meghátrálás emberei legyünk.

Az a lélek, amely erőt adott Berde Mózesnek kimondani, hogy megvédjük Háromszéket, az a lélek, amely bátorságot adott Gábor Áronnak kijelenteni, hogy eszközt teremt a semmiből az önvédelemhez. Mert megzabolázhatatlan, meghátráltathatatlan volt lelkük, mert szabadságot akartak maguknak és a jövő nemzedékeknek – mondta a tiszteletes. Végezetül Györgyi Zsolt, a maksai és eresztevényi református gyülekezet lelkipásztora mondott a szabadság, a hit harcosaira emlékező imát.

Vincze János elmondva, egy fecske is tud tavaszt csinálni: tavaly állíttatott kettős kopjafát a Regnum Marianum Alapítvány és Az 1956-os Magyarok Világszövetsége nevébe, azóta az eresztevényi Emlékezés erdejének hírét terjesztve a nagyvilágban, most újabb négy emlékjellel bővíttethette a kopjafaerdőt: dr. Semmelweis Ignác, az anyák megmentője, gróf Majláth Gyula római katolikus püspök és gróf Széchenyi István, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója tiszteletére állítottakkal, illetve közbenjárásával kerülhetett oda az első kárpátaljai kötődésű kopjafa is, amelyet – felirata tanúsága szerint – „a tornai várhoz tartozó települések 20. századi szenvedéséért, áldozataiért állíttatott Varga Vince István, Tornaszentandrás”.

Váry O. Péter / Háromszék

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük