Július elsejétől a lakossági fogyasztók is megválaszthatják földgáz-szolgáltatójukat. A lehetőség azonban nem kötelezettség, így aki nem kíván váltani, annak ügyintézéssel nem kell törődnie. A gázár-liberalizáció kapcsán felvetődő kérdésekkel lapunk Nagy-Bege Zoltánt, az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) alelnökét kereste fel.

Az elosztó hálózatok használati díja továbbra is szabályozott marad. Fotó: Ziarul Puterea

Minden hazai fogyasztónak már 2007 óta jogában áll, hogy maga válasszon szolgáltatót – szögezte le kérdésünkre Nagy-Bege Zoltán, az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) alelnöke. Egy olyan piacon, ahol árszabályozott körülmények között szolgáltattak a kereskedők, a két nagy szolgáltatón kívül más kereskedő mindeddig nem tudott érvényesülni, arra, hogy a lakossági gázszolgáltatás piacára új szereplők lépjenek be, most nyílt valós esély.

Szerződés

– Kell-e új szerződést kötnie egy lakossági fogyasztónak július elseje után?
– Márciusban adtunk ki egy rendeletet, amely előírja, hogy milyen lépéseket kell tenniük a kereskedőknek, hogy erre a változásra felkészítsék fogyasztóikat. Ebben arra köteleztük a kereskedőket, hogy a májusi és a júniusi számlákkal együtt kötelesek egy értesítést küldeni a fogyasztóknak a liberalizáció tényéről, és hogy ezentúl szabadpiaci körülmények között történik a lakossági fogyasztók ellátása. Ezzel együtt kötelesek voltak a fogyasztóknak egy árajánlatot is küldeni, hiszen július elsejétől az eddigi szabályozott árak nem érvényesek. Akinek ez az árajánlat megfelel, semmilyen kötelezettsége nincsen, hiszen az árajánlat szintjén a korábbi szerződése – természetesen az illető szolgáltatóval – legalább egy évig érvényes marad. Szolgáltatót pedig a későbbiekben bármikor lehet váltani.

– Minek alapján tudja eldönteni a fogyasztó, hogy szolgáltatót váltson-e vagy sem?
– Azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy a hatóság honlapján tájékozódjon, ahol az ajánlatok táblázat formájában jelennek meg (a honlap címe: anre.ro). Ezen a felületen csupán két adat kiválasztásával – megye és település – megtalálható minden aktív kiskereskedő árajánlata. Mintegy harminc kereskedő van az országban, többségüknek van már árajánlata. A piacot jelenleg több mint 90 százalékban lefedő két nagy kereskedő, az E-On és az Engie ajánlataihoz képest az itt megtalálható kínálat mintegy harmada kedvezőbb. Ugyanitt a szolgáltatók szerződési időszakot is ajánlanak. Az a véleményem, hogy a gázár várható változásai miatt nem érdemes egyévesnél rövidebb időszakban gondolkodni, mert nem releváns. A földgázfogyasztás nagyon ciklikus, nyári hónapokban jóval kevesebbet fogyasztunk, mint télen, eszerint változhatnak az immár liberalizált árak is. Természetesen a szerződés részleteire is érdemes oda figyelni, de általános szabály, hogy akkor emelhetnek árat, ha a beszerzési költségeik megnövekednek, az azonban minden szolgáltatónak kötelessége, hogy legalább harminc nappal az áremelkedés előtt értesítse a fogyasztókat. Ha ez nem felel meg, akkor ismételten szét lehet nézni a piacon és váltani. Egyébként törvény írja elő, hogy a kereskedőváltásnak legtöbb huszonegy napon belül meg kell történnie. Azt is jó tudni, mivel a kereskedőnek érdeke, hogy új ügyfeleket szerezzen, általában a szerződéskötéssel járó ügyintézést is vállalják. Ebben az esetben csak a szerződést kell aláírnia a fogyasztónak, és természetesen egy meghatalmazást, hogy a nevében eljárhatnak a korábbi kereskedőnél, az elosztónál. Nyilván a megfelelő műszaki dokumentációt is rendelkezésre kell bocsátani.

A piac

– A földgázpiacon több, az áramszolgáltatásban érdekelt nagy cég is megjelent ajánlatával. Véleménye szerint hogyan rendeződhet át a piac?
– A két nagy gázkereskedőnek éppen a nagy áramszolgáltatók lehetnek jelentős konkurensei, hiszen az a valamivel több mint harminc kiskereskedő, aki a lakossági földgázpiacnak kevesebb mint tíz százalékát birtokolja jelenleg, nehezebben tudja felvenni a harcot a két piacvezetővel. Az elektromosáram-kereskedők azonban ki tudják használni azt a helyzeti előnyt, amit meglévő, többmilliós ügyfélhálózatuk jelent. Ki ne szeretné – már csak a számlafizetés szempontjából is –, hogy csak egy szolgáltatóval legyen kapcsolata? Arra számítok, hogy egy liberalizált piac vonzó lehet ezeknek a nagy szereplőknek, és ez végső soron a fogyasztónak kedvez majd.

– Egyébként mi a tapasztalat, jelentősen befolyásolja az árat majd ez a liberalizáció?
– A korábbi európai példákból nem lehet erre vonatkozóan messzemenő következtetéseket levonni, mert mind a villamos energia, mind a földgáz piacán hullámzóak az alapárak. Most egy nagyon kedvező helyzetben vagyunk a fogyasztói árak tekintetében: rendkívül alacsonyak a nagybani árak. Ilyent rég nem lehetett tapasztalni egész Európában. Az elmúlt hat hónapban folyamatosan csökkentek az árak, és azok a tranzakciók, amelyek a közelgő téli időszakra köttetnek – amikor potenciálisan magasabbak az árak –, értékben jóval a tavalyiak alatt maradnak. De nagyon fontos, hogy ha lesz megfelelő konkurencia a piacon, csökken a piaci koncentráció, vagyis többszereplős lesz a piac, és kialakul egy egészséges versenyhelyzet, akkor a nagykereskedői áraktól függetlenül a szolgáltatónak van mozgástere, a fogyasztónak pedig van lehetősége, hogy a legjobb árat válassza.

– A számlákon, de a kalkulációnál is többféle jogcímet tüntetnek fel, ami a díjakat illeti. Milyen elemei vannak az árképzésnek?
– Fontos hangsúlyozni, hogy az árképzésnél nem minden tétel alakítható szabadon, hiszen az elosztó és kereskedelmi tevékenység két jól elkülöníthető tevékenység. Az elosztó hálózat egy helyi monopólium. Az árat tekintve, az mindig is szabályozott marad. Továbbra is hatóság szabja meg az elosztói díjat, függetlenül a hálózat tulajdonosától, illetve az elosztó hálózatot igénybe vevő kiskereskedőtől. Ugyanez a helyzet a szállítói díjjal is – ez utóbbi a magasnyomású vezetékekben történik, ennek tulajdonosa egyedül a Transgaz. Vagyis az árképzés tekintetében maga a termék, a földgáz ára változhat, na meg van egy úgynevezett fix napi bérleti díj, amely azonban a többi összetevőhöz képest meglehetősen alacsony. Továbbá van egy szintén szabályozott, úgynevezett tárolói díj. Romániában hét földgáztároló van, körülbelül hárommilliárd köbméternyi kapacitással. Ezekre nyilván a téli időszakban megnőtt fogyasztás kiegyenlítésére van szükség, hiszen akkor a napi termelésből és az importból nem lehet fedezni az éppen aktuális szükségletet.

Fogyasztás

– Mekkora a hazai átlagos gázfogyasztás és ezt honnan lehet előállítani?
– Az ország éves fogyasztása mintegy 11–12 milliárd köbméter – ez idén akár tíz százalékkal is csökkenhet az egészségügyi válság és az enyhébb tél miatt. A fogyasztástól függően ennek 80–90 százalékát a belföldi termelésből biztosítja a két nagy földgáztermelő, a Petrom és a Romgaz. Ez a két szereplő a szükséglet mintegy 95 százalékát fedi le, rajtuk kívül még öt kisebb kitermelő osztozik a maradék öt százalékon. Az import nagy része Oroszországból érkezik, bár épp az idén volt egy fontos változás, amikor az orosz–ukrán konfliktus miatt a földgázbehozatal jobbára Bulgárián és Magyarországon át történt, a termék eredete viszont szintén nagyrészt Oroszország volt.

Ferencz Csaba / Háromszék