Volt Zetelaka községének egy szigorú esperese az első világháború körüli időkben, de a nevét már nem tudnám megmondani! Történt, hogy egy szép nyári nap szekérrel felvitette magát a zetelaki erdőrészre és ott sétálgatott a természet lágy ölén.
Összetalálkozott egy erdőn lakó pásztorgyermekkel, ahogy az ott a juhait őrizte. Legnagyobb megdöbbenésére a gyermek nem köszöntötte illendőképpen, sőt egyáltalán nem! Érthető módon nem állta meg, hogy ne tegyen megjegyzést az ügy kapcsán:
– Hallod-e te fiú, tán csak nem vagy annyira buta, hogy még köszönni se tudnál?
Azt kérdezte erre a gyermek.
– Hát ki vagy te?
– Én vagyok a zetelaki esperes, még ennyit sem tudsz?
– Nem, de Gergő még butább! – védekezett a gyermek.
– Hol van az a Gergő, hívd elő, hadd álljak szóba vele?
– Jobban jársz espörös, ha nem hívjuk elő!
– De mindenképpen hívjuk, mert beszédem lenne vele! – erősködött.
– Legyen, ha mindenképpen úgy akarod! – húzta fel a vállát, aztán elkiáltotta magát.
– Gergőőő te, hóóó!
– Miaaa! – hallatszott távolról egy durva hang.
– Gyere, met az espörös úr hívat!
– Mondd meg az espörösúrnak, hogy csókolja meg a seggömöt!
– Na, ugy-e mondtam neköd?! – tisztázta magát fordult a gyermek az esperes felé.
– Hát ez tényleg butább, de akkor is hívd ide, hogy próbáljam meg a lehetetlent!
– Gergőőő, te hóóó, de akkor es gyere ide, mert távolról nem tudja megcsókolni!
Előcsörtetett a ciheresből Gergő, aki még butább volt, mint az előző gyermek és odaállt az esperes elé.
– Te vagy az espörös? – kérdezte durva hangján.
– Én vagyok fiam! Te nem bírnál tisztelettudóbban beszélni az emberekkel?! – kérdezte Gergőt az esperes.
– Te azt mondtad espörös vagy, nem mondtad, hogy embör vagy! – védekezett.
– Az espörös is embör és az embörök között is nagy!
– Mit akarsz tőlem? – vonta meg a vállát Gergő.
– Beszélni veled, de tisztelettudóan felelj! Hogy járnak a birkák?
– Négy lábon, de van egy vakisa az három lábon biceg!
Az esperes elgondolkodott, hogy folytassa-e tovább, mert ő azt akarta tudni, hogy viselkednek az állatok, van-e gond velük, azért mégis csak folytatta.
– Hát a farkasok járnak-e erre?
– Hát nem es repülnek!
– A kutyák ugatják e őket?
– Hát nem es kacagják!
– De, úgy-e birkát nem visznek el a nyájból?
– Hát nem es hoznak!
– Na, elég is lesz a beszédből Gergő fiam, elmehetsz! – aztán a másik gyermekhez fordult és bocsánatkérően mondta. – Örülhetsz neki fiam, mert Gergő tényleg butább, mint te!
Sebők Mihály