Április 20-án jelent meg a soproni thrasher Moby Dick Terápia című, legújabb lemeze, amely három hónappal később aranylemezzé érett. A kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom színpadán emlékezetes produkciót nyújtó zenekar tagjaival egyebek mellett a zenekar első aranylemezéről, doboscseréről és a Gőbl 50-koncertről beszélgettünk.

– Április 20-án Terápia címmel jelent meg a zenekar tizenegyedik stúdióalbuma. A felvételek közben doboscsere is történt a csapatban.

Mentes Norbert: A munkálatok közepén derült ki, hogy Budai Béla kapott egy jobb lehetőséget (a Wellhello zenekartól – szerk.), és azt mondta, ezt nem hagyná ki, mert ő a zenéből él. Így, miután az album dalait feldobolta, Király Zoltán került a helyére, akit korábban az Akelából ismerhetett a közönség.

– Zoltán, pontosan hogy kerültél a Moby Dickbe?

K. Z.: Nagyon szerencsés együtt­állásoknak köszönhetően. Pár évvel ezelőtt segítettem nekik egy koncerten, azonban az ismeretségünk jóval régebbre nyúlik vissza. Az Akelában játszottam majdnem kilenc évig (2007–2016 között – szerk.), így Gáborral, Smicivel és Norberttel is többször találkoztam fesztiválokon. Gáborral szervezésben dolgoztunk is együtt, így adta magát a helyzet. Abbahagytam a munkát az Akelával, majd nem sokra rá jött ez a lehetőség. Nagyon szeretem itt, hiszen tizenegynéhány éves koromból őrzök egy fotót, amelyen Moby Dick-pólóban, a zenekar plakátjaival a szobám falán gyakorlom a dalaikat. Nagyon kézenfekvő számomra, a régi dalokat igazán csak fel kellett frissítenem, az újakat nyilván megtanultam. Nagyon szeretem, mert a thrash egy olyan energiadoboz, ami közvetít valamit, és úgy vélem, ez az én erősségem is.

– A Terápián hosszú idő után ismét megosztotta a gitárszólókat a Mentes–Schmiedl páros. Smici, minek tudható be a hosszú időn át tartó „hallgatás”, illetve a jelenlegi „visszatérés” a ritmusgitár és az ének mellett a szólógitározáshoz?

Schmiedl Tamás: Annak idején, amikor jött a grunge, és kicsit elsöpörte a thrash metalt, majd megjelentek a modern metal-zenekarok, az jött be divatba, hogy még egy szólógitáros is sok volt egy zenekarban, nemhogy kettő. A régi időknek, amikor az Iron Maidenben és a Judas Priestben két szólógitáros volt, akik tolták az ikerszólókat, vége lett. Némely bandában, mint például a Fear Factory-ben nem is volt szólógitáros. Emiatt léptünk mi is vissza olyan irányba, hogy bőven elég egy szólógitáros. Most meg a dalszerzési folyamat alatt úgy alakultak a dolgok, hogy a demókat fölvettem, ezekre feljátszottam a szólókat is, és annyira belejöttem, hogy nagy részéről úgy gondoltam, ez így jó.

Schmiedl Tamás ismét szólógitárt ragadott Fotó: Tompa Réka

M. N.: Olyan is volt, hogy följátszottam egy szólót, ám Tomi utólag kicserélte, mert ő jobbat játszott rá.

– Az album kitűnően szól, és nem az első, amely az MD Stúdióban készült.

S. T.: Már tizenöt éve működik a stúdió. A zenekar három és fél éves leállása után a Golgota című albummal tértünk vissza 2003-ban, és bár akkor a keveréseket még Budapesten végezték, a lemez felvételei az általam Sopronban létrehozott, akkor épülő MD Stúdióban készültek. Így indult a dolog, akkor még nagyon kicsiben, aztán szép lassan felfejlődött a stúdió, ahol a Moby Dicken és a Bloody Rootson (Schmiedl Tamás másik zenekara, amelyben a szólógitáros fia, Balázs – szerk.) kívül egyre több zenekar és előadó (Dalriada, Pohl Mihály, Auróra, Europica, Rómeó Vérzik, Bloody Roots, Sear Bliss, Lensky Mob, Fürgerókalábak, Hungarica – szerk.) dolgozik. Legalább tíz éve minden munkafolyamatot el tudok végezni.

– Aranylemez lett a Terápia. Tart a platina felé? (Magyarországon jelenleg az aranylemezhez 2000, a platinalemezhez 4000 eladott album szükséges – szerk.)

S. T.: A platina még eléggé messze van, de nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Nagyon elégedettek vagyunk az aranylemezzel. A hőskorban soha nem értük el azt a határértéket, ami az aranylemezt jelentette. A `90-es évek elején még 100 ezer eladott példányért járt aranylemez, mi akkor körülbelül 50 ezreket adtunk el, ami csak a fele volt. Ma 50 ezer lemezzel nem tudom, hányszoros platinát érnénk el, ám akkor más idők voltak. Később 50 ezer lett az aranylemez, mi akkor 20–25 ezret adtunk el albumonként. Ma sem nagyon egyszerű aranylemezt szerezni, hiszen, mint tudjuk, egyre nehezebb eladni a CD-ket, ezért nem lehet Dunát rekeszteni az aranylemezes zenekarokkal. Sajnos, mi pályafutásunk negyvenedik évéhez közelítve értük el, hogy átvehettük a zenekar első aranylemezét. Ám ezt értékeljük, és boldogak vagyunk.
Gőbl Gábor: Az aranyalbum értékét az is növeli, hogy nem 3–4 eurós áron van eladva. Magyarországon ugyanis egyes produkciók lefelé törik a rockzene értékét, hiszen dömpingáron, benzinkutaknál adják el 1000–1500 forintért (körülbelül 3–4,8 euró – szerk.). Ez a produkció 2500–3000 forintos (8–9 euró –szerk.) áron megy, ezért is vagyunk elégedettek az eddig elért eredménnyel.

– A digipack CD mellé bónuszként a Mentes 50 / Körhinta 25 jubileumi koncert-DVD lett csomagolva.

M. N.: Ezt a koncertet annak idején azért rögzítettük, mert sok sztárvendéget hívtunk meg, és ilyen jellegű produkciót nem minden nap csinál az ember, emellett 50 éves is egyszer lehet. A kiadónk jóvoltából a hang is rögzítve lett, emellett a képet 5 kamerával vették fel, ez a bónuszmelléklet története. Nem önálló DVD-nek készült, de CD-mellékletként tökéletes, és nagyszerűen szól. Elégedettek vagyunk vele, és a rajongóknak is tetszik, hiszen csak a DVD-ből mint­egy 700 példány talált gazdára.

A zenekar és a kézdivásárhelyi közönség közös fotója Fotó: Codra Botond

– Apropó 50 év, hamarosan ismét ünnepel a zenekar. Pontosan kit és hogyan?

G. G.: Betöltöttem én is az 50. évet, így a két alapító után én vagyok a következő legrégebben jelenlévő zenekari tag, már 31 éve vagyok a csapattal. A többiek mondták, csináljuk tovább az 50-es sort, mert szerintük ennek reklámértéke van. Eltelt 1–2 hét, amíg meggyőztek, hiszen nem nagyon hiszek ebben a számmisztikában. Azonban régóta kezdeményeztem a csapaton belül, hogy frissítsük a műsort, és eddig nem volt lehetőségem ezt elérni, de így, hogy a srácok engem akarnak ünnepelni, van befolyásom arra, hogy mi kerül a koncert repertoárjába, és muszáj lesz komolyan nekiállni próbálni. Nem csak a törzsgárdának lesz érdemes eljönni a koncertre. Aki eljön, szép számmal hallhat majd eddig nem játszott dalokat. Az október 12-én, a Barba Negra klubban rendezendő, egyben a Terápia budapesti lemezbemutatójának számító koncerten a Moby Dicken kívül az alapító tagok további zenekarai, a Hungarica és a Bloody Roots lesznek a vendégek.

Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük