Érdekes téma, lenyűgöző fordulatok, mély emberi gondolatok és érzések, valamint Földünknek a legtöbbünk számára még mindig ismeretlen világa tárul elénk egyszerűen és magával ragadóan, Fábián Tibor nemrég megjelent misztikus kalandregényében.
Isten útjai kifürkészhetetlenek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egy pap fejéből pattanhatott ki ez az izgalmakban bővelkedő kalandregény. És az sem mindennapi dolog, ahogyan regényének főhős papja eljutott a huszonegyedik századi modern, civilizált világból a Föld egy távoli, elmaradott zugába. Ezen a helyen ugyanis Istennek olyan teremtményeivel találkozhatott, akik számára az idő fogalma mintha nem is létezne egyáltalán.
Szerencsémre szinte az első „tollvonástól” az utolsóig végig kísérhettem az író gondolatmenetét.
Olyan időszakban született meg ez a mű, amikor mindenkinek szüksége lehetett arra, hogy a problémákban való elmélyülés helyett az elméjét más irányba terelje.
Kellett valami, ami nem a mindennapok megpróbáltatásairól és főleg nem rólunk szól. Ugyanakkor kellett a figyelem elvonása mellett valami olyasmi is, ami által tudomásul vesszük, hogy semmi, de semmi nincsen bebetonozva abból, amit napról napra jól bevált szokásként ismétlünk, vagy ami éppen most a jelent képezi. Akármikor jöhet az életünkbe egy váratlan dolog, ami száznyolcvan fokos fordulatra kényszerít bennünket. Ez pedig lehet, hogy egészen más úton és más irányba terel, mint amin korábban haladtunk, de ami a legfontosabb, hogy mindenképp megtanít bennünket valamire. Ebben könyvben a főhőst egy idős misszionárius halála előtti gyónása indítja el arra az útra, amelyet soha nem tervezett előtte.
Bár a történetet a fantázia szülte, mégis mindvégig érezheti az olvasó, hogy az lehetne akár nagyon valóságos is.
A primitív életmód és a civilizáció találkozása, öröm és gyász, bizalom és félelem, végtelen békesség és határtalan fájdalom, és még sorolhatnám azt a véget nem érő kettősséget, amit megtapasztalhat, aki végig kíséri a könyv hőseit. Kicsit meg is torpan talán és felmerülhet benne a kérdés, hogy vajon tényleg ennyire kiszámíthatatlan az életünk? Vagy talán nem is olyan nehéz ennek a kérdésnek a megválaszolása, mint ahogy azt gondolnánk? Valójában mindenki a saját elhatározása alapján indult el azon az úton, amit választott. Bár nem tudta egyik szereplő sem, hogy mi vár rá az út végén, de amikor elindult, akkor igenis benne volt a pakliban minden, a jó és a rossz megtapasztalása egyaránt.
Amikor elkezdtem olvasni Fábián Tibor legújabb történetét, nekem már az első sorok után egyik kedvenc regényíróm, Verne Gyula jutott róla eszembe.
Amikor ezt megemlítettem neki, ő csak szerényen legyintett. Tibor írásait eddig is szívesen olvastam, most azonban valami egészen új oldalával találkozhattam. Érdekes téma, lenyűgöző fordulatok, mély emberi gondolatok és érzések, valamint Földünknek a legtöbbünk számára még mindig ismeretlen világa tárul elénk egyszerűen és magával ragadóan.
(Fábián Tibor: Guyana szörnyei. Misztikus kalandregény, Tortoma Kiadó, 2021, erdelyikonyv.hu)