A sárkánynak hét feje van. Ha egyet-kettőt levágnak belőle, legfennebb gyengül a bestia, de nem veszíti el azt a sajátosságát, hogy újra talpra álljon. A mi magyar közösségünk ellenben minden egyes csapással olyan erőket veszít, amelyek olykor láthatatlanok, de következményeik súlyosak. Talpra állni kötelessége népünknek, mert csak így maradhatunk meg azoknak, akiknek születtünk: magyarnak, székelynek. De, ha a politikai erővel bíró választottak magunkra hagynak, vajmi kevés az esélye annak, hogy közösségi akaratunk célba ér.

De vajon hogyan nyerhető vissza ez az erő, ha azt tapasztaljuk, hogy a nevünkben folyton lepaktálnak a hatalommal, saját belléreik érdekeit szolgálják? Mert ugyan mi mást jelentene, hogy a magyar tanítóktól elvett román órákért az RMDSZ vérre ment, és azzal zsarolta a kormánypártot, hogy felfüggeszti az egyeztetéseket minden területen, amíg nem vonják vissza a szóban forgó rendeletet, de más ügyekért, mint például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar vonalának önállósága, nem tett ilyen jellegű lépéseket, és azt sem akadályozta meg, hogy a Petru Maior Egyetemmel összeházasítsák. Akkor sem nyújtott mentőövet a MOGYE magyar orvosainak, tanárainak, amikor jelezték, tűrhetetlen a helyzet, ha így megy tovább, a magyar nyelvű orvosképzés elsorvadásához vezet a költséghatékonyság álnév alatti egyetem-összevonás. A magyar oktatók többszöri segélykérésére sem reagált az RMDSZ, úgy érzik, magukra hagyták. Igazuk lehet, hisz úgy tűnik, jelenleg jobban érdekli a szervezetet, hogy a marosvásárhelyi alpolgármester közpénzen képviselte a várost a dél-koreai világbéke-konferencián, mint a magyar orvosképzés ügye. A szóban forgó köztisztviselőt lemondásra szólították fel, de önmagukat nem váltják le, holott a MOGYE sokuknak becsületbeli ügye is lehetne, hisz oktatástörténeti hagyományunk, múltunk egy része fűződik hozzá.

Veszteségek nyara volt az idei, hisz említettek mellett a jelen jogi állás szerint elveszítettük a gyulafehérvári Batthyaneumot, a kolozsvári Marianumot, birtokokat, minap a nagyváradi katolikus egyház iskolaépület-visszaigénylési perében született újabb elutasítás, a magyar tanítóknak pedig nem fizetik ki a pluszban tartott románórákat. Történik mindez olyan alkuk közepette, hogy az RMDSZ úgymond kiharcolt egy államtitkári tisztséget az oktatási minisztériumban, ezzel kipipálta a semmitmondó követeléslistát, de úgy tűnik, többet arrafelé sem ment senki, hogy számon kérje, miért kapja busás fizetését a választott tisztségviselő.

Úgy ment el az RMDSZ mellett a Marianum, a Batthyaneum, a Székely Mikó Kollégium ügye, a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskolának helyt adó egyházi ingatlan visszaszolgáltatásának kérdése, mint a gyorsvonat. Ha ezek egyikében éppen érdekelt volt a szervezet adott tagja révén, lépegetett valamicskét, ha nem, felírták a Nem vagyunk illetékesek táblára. Sokasodnak veszteségeink, amelyeket az RMDSZ-listára körmölünk fel, hisz a kormányfazéknál sertepertélő választottak arra esküdtek fel, hogy érdekeinket szolgálják.

Fekete Réka / Háromszék