Az álliberalizmus köntösébe bújtatott globalista erők időnként újabb és újabb, látszólag valós aggodalomból fakadó, és ezért jónak tűnő ötleteket hintenek el az egyre súlyosabb szellemi válságban szenvedő nyugati világban, amelynek mi is a részévé váltunk.

Ezek viszont valójában az önazonosságtudatot hivatottak tovább rombolni a Földgolyó egésze fölötti gazdasági és politikai hatalom általuk történő megszerzése érdekében.

Az évszázadok tapasztalatát, bölcsességét és érzelmi világát őrző hagyományaitól megfosztott egyén ugyanis árutermelő és -fogyasztó biológiai robottá silányodik. Könnyen megtéveszthető, és így tetszés szerint irányítható tucatemberré, aki nem tesz fel kényelmetlen kérdéseket. Aki vakon elhiszi, amit tetszetős csomagolásban beadagolnak nekik. Aki a keresetét és szabadidejét tartalmas kikapcsolódás helyett, fölösleges árucikkek megvásárlására fecséreli, ily módon is tovább növelvén korunk rabszolgatartóinak hatalmas nyereségét.

Legutóbb a halottaink emlékére minden esztendő november 1-én és 2-án gyújtandó gyertya és mécses mellőzésére szólítottak fel, körmönfont módon környezetvédelmi megfontolásokra hivatkozva. Nyilván nem véletlenül, mert ezt elérve keresztény mivoltunkban, múltunk ismeretében, felmenőink tiszteletében és nemzeti hovatartozásunkban egyaránt gyengíthetnek minket.

Éppen ezért sajnálatos és megdöbbentő, hogy máris akadtak, akik felkarolták a kezdeményezést. Mellette kardoskodnak anélkül, hogy végiggondolnák, nem a gyertyák, mécsesek és tartóik veszélyeztetik a természetet. Egyrészt mert a hozzátartozók utólag összegyűjtik és tárolóba dobják az így keletkezett hulladékot. Másrészt ez elenyésző a naponta milliárdos tételekben gyártott, erdőn, mezőn szétdobált, folyóvizekbe hajított és már a világ tengereit, valamint óceánjait is elárasztó pillepalack-mennyiséggel szemben, hogy csak a polietilén alapú termékek által okozott szennyezésnél maradjunk. Ennek a felszámolására kellene törekedni, és nem egy tiszteletteljes hagyomány megszüntetésére, ha valójában féltjük a minket körülölelő és éltető anyatermészetet.

Zarándokoljunk el hát a temetőkbe, és gyújtsunk gyertyát nyugodt lelkiismerettel továbbra is, hogy lobogjanak az emlékezés és tiszteletadás lángjai szeretteink sírhantjain.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

3 hozzászólás

  1. antal m.

    Emlékezzünk! Szép ünnepünk!

    Válasz
  2. Dr.Fikker János

    Fikker János:

    Akik, a tegnap voltak…

    Az éjszaka, megérkezett az Ősz.
    Szelíden jelzett,hogy megértsék,
    hogy itt,lent, semmi sem örök,
    minden változó, semmi kétség…

    A ködben rezzent napsugár,
    fellobbantotta sápadt fényét.
    Mécsekkel üzennek a temetők,
    idézik a holtak emlékét…

    Imádkoznak, a reménykedő élők.
    Rokon utódok, barátok,ismerősök.
    Gyertyák fényében imbolygó árnyak,
    kik tegnap voltak, ma már,őrzők…

    1971

    Válasz
  3. Dr.Fikker János

    Fikker János:

    Minden-Szentek, Halottak Napja…

    Gondoljatok ma, ismét Reájuk.
    Előttetek jártak, és Értetek.
    Megmutatták a forrongó világnak,
    lehetnek szentek,hívő emberek…

    Gyújtsatok gyertyát, vigyetek virágot.
    Lobogjon fény, elárvult hantokon.
    Átléptek Ők, életen, s halálon.
    És általuk, gazdagabb lett a Hon…

    Ott vannak Ők, a gyertyalobogásban.
    Vigyázzák, földi életünk.
    Szellemük, tiszta,és hibátlan.
    A tanítás, a példa, lényegük…

    Emlékezzünk ,távozott őseinkre.
    Édesanyákra, szigorú Apákra.
    Gyermekeinkre, testvéreinkre,
    testük, poruk, sírokba zárva…

    Most, velünk vannak,és üzennek.
    Ma nem maradunk egyedül.
    Halottaink élén, érkeznek a Szentek,
    a temetőkre titkos fény derül…
    2019 Nov. 1.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük