Erdély.ma

Gyűlöletkeltés magas szintről

Nem véletlenszerű napjaink jelensége miszerint egyre több előítélet-mentes, a nyugati anyagiasságtól megcsömörölt, szellemiségre vágyó ember fordul a keleti filozófia irányába.

Bizonyos irányzatok, mint például a „Védák könyve és a Jogi” ötezer éves múltra tekintenek vissza, de tanításai még napjainkban is helytállóak, és ha az emberi civilizáció ki nem pusztul, még ötezer év múlva is azok lesznek.

Csak úgy futólag kérdezem meg, van valakinek fogalma arról, hogy ezek az intelmek milyen szilárd alapokra kellett épüljenek?

Az olvasó engedelmével én csupán egyetlen indiai bölcselőt szeretnék megidézni és azt is csak érintőlegesen. A továbbiakban utalni fogok a magyarországi Bakos Attila és Egedi-Kovács Melinda 2oo2-ben, egy tudományos folyóiratban megjelent cikkére.

Csánakja Pandit, Csandragupta Császár első minisztere volt. Feltételezések szerint nagy tudású beavatott, páratlanul összetett személyiség, akinek jelentősége saját korán túlmutatott. Fő műve az Artha-sásztra (magyarul Indiai bölcsességek könyve, Mandala Veda Kiadó 2oo2), az élet szinte minden területére nyújt magvas tanácsokat. A kormányzás elméletének és gyakorlatának majd minden vonulatát felöleli.

Csánakja jó ismerője volt az emberi pszihikumnak. Tanításaiból életismeret és bölcsesség sugárzik. Aforizmái komoly etikai értékekre épülnek:

– Egy uralkodó tökéletes önuralommal rendelkezik, és élen jár az erények terén.

Felfogása hasonlatos Platón filozófus-király ideáljához.

– Ha egy király erényes, népe is erényes.

– Ha bűnös, a nép is az!

– A jellemes uralkodó még a tehetségtelen népet is képes boldoggá tenni.

– A jellemtelen uralkodó még az erényes és jómódú népet is romlásba dönti!

Amire különös képen szeretnék rávilágítani, az szerepel a Bhagavad-Gítá-ban, a hinduk bibliájában is:

– Bármit is tegyen egy nagy személyiség, a közönséges emberek nyomdokába lépnek.

– Bármilyen irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt! (értsd az egész társadalom)

Ha Csánakja tanításainak szellemében gondolkodunk, választ kapunk egy sor társadalmi probléma okára: hogy miért burjánzik országunkban a törvénytelenség, gátlástalanság, kapzsiság, erkölcstelenség és gyűlölet?

Természetesen a társadalmi jelenségek sokkal összetettebbek annál, hogy csupán egyetlen tényező befolyásolhatná születésüket. Csánakja már a történelem hajnalán ráérzett a legfontosabbakra.

Tudvalévő, hogy az egyszerű ember nagy igyekezettel próbálja lemásolni vezetője tulajdonságait. A Habsburg uralkodókra jellemző volt a rendellenesen megnyúlt alsó ajak. Így hát a derék osztrák alattvalók igyekeztek minél jobban előretolni alsó ajkukat, hogy szeretett császárukhoz hasonlatosokká váljanak.

A franciák napkirályát megműtötték. Amint híre szaladt a nevezetes eseménynek az udvari előkelőségek nagy pénzeket ígértek az orvosoknak, ha ez nem használt követelőztek, hogy műtsék meg rajtuk a nagy semmit.

Ezek inkább humoros példák, de sajnos ide le lehet sorolni a sajnálatos zsidó holokousztot is. Az említett nemzet nemcsak Németország, hanem egész Európa megbecsült és értékelt tagja volt. Mindaddig, amíg Hitler és pártja hatalomra nem került. A többit már tudjuk. Az amúgy is jó szónok, pár zsidóellenes dörgedelme elegendőnek bizonyult arra, hogy a német polgárok egyik napról a másikra egymást túllicitálva gyűlöljék a zsidó közösséget.

Miért lenne különb az egyszerű román ember? Ha egy olyan elitnek számító egyén, mint egy első miniszter, akire felnéz, minden ok nélkül szidni kezdi a magyar kisebséget, akkor ő már halálosan gyűlölni is fogja.

Itt, a romániai politikában, ha valaki csúcsra akar törni vagy éppen szorongatják és egy kis önfényezésre van szüksége, csak meg kell villantania a magyargyűlöletet és azzal már nagy hatást ér el, mert azt mondja a sovinizmusra tanított egyszerű ember: ez az ember pontra teszi a magyarokat, egységünk megbontóit, Erdély elrablóit! Ez a mi emberünk!

A félrevezetett nép nem is sejti, hogy ezzel nem csak a magyar kisebbségnek ártanak, hanem a román többségnek is. Mert, hogy száz éve ezt teszik, előre nem haladunk, hanem egy helybe topogunk!

Sebők Mihály