Gyurcsány és az utolsó tangó

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke 15. évértékelő beszédét tartja Budapesten, a Sofitel Hotelben 2019. február 9-én. MTI/Bruzák Noémi

Nem véletlenül nevezte az Origó zavarosnak és kuszának Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédét. Harcias fellépéséből úgy tűnt, a nemzet Fletója nagyon is tudatában van annak, hogy ez az utolsó tangó. Ezt már vélhetően nem követi több tánc, több hölgyválasz.

Gyurcsány, úgy tűnik már nem hisz abban, hogy demokratikus eszközökkel, az urnák előtt legyőzhető a gyűlölt ősellenség. Ezért mond olyan hajmeresztő dolgokat egy európai országban, európai politikusként, Beethoven IX. szimfóniája után, hogy ide Egyiptom és Tunézia kell.

Az utolsó tangó során mindent szabad, félre lehet tenni minden eddigi etikai korlátot, értéket, csak a cél számít. Semmi újat nem látunk ezzel a kétsébeesett fellépéssel, Gyurcsány mindig is a szélsőségek embere volt.

Hol saját nemzete ellen vívott keresztes háborút, hol pedig megmutatta, milyen az, amikor, mint most, Egyiptomot és Tunéziát, arab típusú „rendszerváltást”, arab tavaszt vizionál Budapest utcáira.

Nem csoda hát, hogy Gyurcsány elégedetlen. A Demokratikus Koalíció még akár elidőzhet néhányszor négy évet az Országgyűlésben. Sajnos mindig lesz, vagy legyünk optimisták, jelenleg bizonyosan van öt százaléknyi DK irányultságú szavazó Magyarországon.

De Fletó úgy látszik megunta a rövid pórázt. És belátta, hogy ennél nagyobb, méretesebb felhatalmazásra, bizalomra ő már az életben nem tehet szert demokratikus eszközökkel, ezért jöjjön az „ellenállás”, jöjjön az utca hangja.

Más kérdés, hogy nem tudni, Gyurcsány kiket vár az utcára. Az elmúlt hetek gigatüntetései, az ellenzéki képviselők pankrációi, a képviselői igazolványokkal való hisztis hadonászások megmutatták, hogy ezek a demokratikus választásokon országgyűlési mandátumhoz jutott emberek miféle Magyarországot vízionálnak, és egyáltalán milyen eszközökben hisznek.

Fellépésük azt is egyértelműsítette, hogy a múlt emberei. Akik, akárcsak Gyurcsány, tudatában is vannak ennek. Tudják, hogy demokratikus eszközökkel nemhogy a hatalom közelébe nem kerülhetnek, de a képviselői újraválasztásuk is erősen kétséges lesz már 2022-ben. Ezért az utolsó tangó. A hölgyválasz, amely most a Jobbikra tekint, minden áron. Kerül, amibe kerül.

Ezért a fusztrált és hisztérikus székházfoglalósdi, hentergés a kövön felhúzott pulóverrel, elszánt rohanás a folyosón a zárt ajtó felé, hátha egyszer csak kinyílik. Ezt a hátha érzést lovagolja meg a szétzilálódott és mélységesen fusztrált ellenzék, mert már a napnál is világosabb számukra, sokuknak ez az utolsó négy évük a parlamentben. A szavazókon múlik persze, de 2022-ben várhatóan jön majd az ellenzék cseréje. Új arcok, új pártok, új utak.

Attól tartok, csak Gyurcsány örök a magyar politikai palettán, szélsőségesen magyarellenes nézeteivel. Mert ő mindig ott akar lenni, karnyújtásnyira, elérhető közelségben, ha mégiscsak lesz Egyiptom és Tunézia Budapesten. Hátha a nép hirtelen megvilágosodik és a vállára veszi Fletót, a győztes hadvezért, a jövőt előre jelző prófétát. Aki majd átszellemült mosollyal megállapíthatja: hát nem megmondtam, fiaim?!

Igen, Gyurcsány mindig ugyanaz marad. Aki az utolsó tangó után sem hagyja abba az önfeledt ringatózást, pedig a zene már rég elhalkult. Ő húsz év múlva is, és majd ráncos öregemberként is dühödten emlegeti majd a székelyeket, az ukránokat, a külhoniakat, a misztikus 23 milliót. Ő nem változik, a Fletó-lemez csak forog tovább.

Még akkor is, ha már csak nevetünk rajta. Mert nem veszi észre, hogy annyira nevetséges ez az egész, sőt már Klára asszony is besegít és fórumozik, hogy a kétharmadot is az erdélyiek, meg minden…

Gyurcsány nem veszi észre, hogy elment a vonat, eltelt az idő, az ő ideje, 2019 van és ma már vagy kínos vagy röhejes őt hallgatni. A magyar politika képzeletbeli csörgősipkás bohócává avanzsált, akinek a fellépéséért a Duma Színházban bizonnyal vaskos gázsit fizetnek egyszer. A Rádiókabaréban hallgatva őt pedig dőlnénk a nevetéstől a székelyviccein.

A külhoniak már nem haragszanak Gyurcsány Ferencre. Úgy tekintenek rá, mint a részeges ismerősre a szomszéd utcából, aki minden találkozás alkalmával ugyanazt a viccet mondja el. Jutalma pedig a zavarodottaknak járó elnéző, megértő és bólogató mosoly: mondjad, csak mondjad.

Fábián Tibor

8 hozzászólás

  1. Nyilas

    Kedves Gabi Petriné, és Tibor Papp. Tökéletesen megértem, hogy önök Újlipótvárosban nem olvasnak ilyen”lakájmédiát” Csak azt nem értem, hogy önöknek meg mi közük van a magyarsághoz?

    Válasz
  2. Gábor

    Gabi Petrinének: Aki az ORIGÓRÓL így beszél, az NEM képviseli a Magyar Ûgyeket!! Az Origó az egyik LEGMEGBÍZHATÓBB magyar lap! A magjegyzés leírja az írója jellemét is!!!

    Papp Tibornak! A MAGYAR NEMZET EGY ÉS SZÉTVÁLASZTHATATLAN! EZ, AZ EGYSÉG ADJA MEG AZ EREJÉT!! CSAK ENNYI KÖZÜNK VAN MAGYARORSZÁGHOZ!!!

    Tudoczban most is megszólalt a magyar-ellenesség!

    Válasz
    • Tóducz
  3. Édes Erdély

    Azért Gyurcsányt sohasem szabad lebecsülni és végleg leírni, mert ő még most is az egyesült komcsi csapatok vezetői szerepére tör és folyamatoan a magyarság érdekei ellen áránykodik

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves Édes Erdély, ármánykodik, de ma már nem oszt és nem szorozz!

      Válasz
    • ez van

      Igaza van, s ebben a magyarság elleni harcában nagyon sok mágnás külhoni támogatja.

      Válasz
  4. Tóducz

    Ripacs.

    Válasz
  5. Bzoli

    Ahogy a haverom mondaná:
    Gyurcsány az igazi rendszerváltás legmeghatárzóbb alakja. Nélküle nem lett volna kétharmados nemzeti kormány, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez így is maradt!
    Szobrot állítsunk Neki! Éljen soáig Gyurcsány! Folytassa, mit eddig tett, és
    addig a baloldal labdába sem rúghat, és tovább épülhet a magyarság.

    Válasz

Hagy egy Válaszot Tóducz-ra Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük