Háborúk

Illusztráció – az utolsó győztes huszárroham!
Nyikolajev 1941. augusztus 16. (más források szerint augusztus 15.) / Forrás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Facebook

A történelemből ismert háborúk csak olvasmányélményekként őrzi az emlékezet. Felsejlenek a kivont karddal száguldó huszárok, a szuronyokkal rohamozó gyalogság, a géppuskák pergő torkolattüzei, a tarackok dörgései, a páncélos rohamok, a szőnyegbombázások, a légi és tengeri csaták borzongató látványai.

A diadalittas győztesek mindig ünnepeltek. Az összeomlott vesztesek megalázottan sírtak, és könyörögtek a győzteseknek, vagy emelt fővel talpra álltak, méltóságukat, önbecsülésüket megőrizve újjá építették lelküket, nemzetüket, hazájukat.

A békét is a győztesek hirdették ki. És attól a pillanattól kezdve már egy újabb háborúba kezdtek. A második világégést követően elkezdődött, a harmadik, világméretű offenzíva. Egy lélektani háború: az ellélektelenítés. Európa nyugati részén az elvallástalanítás, a nemzettudat leépítése, a globalizáció (kapitalista internacionálé) indított rohamot. A keleti országokban a kommunista diktatúrák, a bolsevizmus végezte embertelen rombolását, a gondolkodás, a szellem és a lélek uniformizálásával.

Magyarország körhátrányba került a környező, volt kisantant országokkal szemben, melyekben nemzeti kommunizmus dúlt, míg anyaországunkban elnemzettelenítő internacionalizmus. Ez él most tovább az ellenzéki pártok gyülevész siserahadában. Ezeket csupán az ártó szándék vezérli, és nem csupán Orbán Viktort gyűlölik, a nemzetet és a hazát is.

Miután nyugaton az ellélektelenítés, mintegy tüzérségi előkészítés, elérte a kellő hatást, eredményt – védtelenné, kiszolgáltatottá tette az egyént, a neoliberalizmus „bevehette” a várat. Önzővé tette az embert, elhitette vele, nincs szükség közösségre, nemzetre, hazára. Ezeket a fogalmakat kiüresítette és egy modernnek nevezett, látszólagos jóléttel járó, hamis jövőképpel helyettesítette. Rászokatta a műételre, műitalra (műnőre, műférfira is). Egyszóval a műéletre. Megtagadta a hagyományos családmodellt, gyerek helyett inkább ölebet dédelgessen a viruló nyugati, költse pénzét kenceficére, kólára meg tabletre, kutyafodrászra, stb. Csak gyerekre ne! Mert az maga a szegénység. A kelet számára is hamis illúziókat táplált, a nyugatra vándorlás kecsegtetésével toborozta az olcsó munkaerőt, az otthoniaknak pedig telepített némi ipart, rabszolgaként tartva őket szülőföldjükön.

A neoliberalizmus megtanította: csak akkor van demokrácia, ha ők vannak hatalmon. Ha netán jobboldali, nemzeti értékrendet valló kormány van hatalmon, akkor már diktatúráról ordítoznak. Azt is le akarta nyomni a torkunkon, hogy minden abnormális és deviáns dolgot normálisnak kell, hogy tekintsünk. Természetesen ne legyen sem történelmi, sem kulturális tudatunk, vagyis a nemzettudatunk két tartópillérét el kell fűrészelni alattunk. Ezen a ponton ölelkezik a neoliberalizmus a kommunizmussal, és válik ikertestvérévé, hisz egy atyától származnak: Marxtól. „A múltat végképp eltörölni” komcsi doktrínáját átvette, vallja és hirdeti. Minden teremtett értéket el kell felejteni, meg kell tagadni, mert majd csak jön helyette egy globális kotyvalék, az agysorvasztó és lélekölő internetes játékokkal, a darwinizmusnak és a teológiának is ellentmondó genderszélhámiával és az emberi fajt (főként a fehéret) veszélyeztető minden őrültséggel.

Háború ez bizony a javából, még ha a vér nem is ömlik patakokban.

A legfelsőbb Hadúr, a láthatatlan globális (bankár) világhatalom egyfolytában vezényli a rohamokat. Évek óta idegen kultúrájú migránsáradatot zúdít Európára, melyet mindenképpen tönkre akar tenni. Mindegy, milyen eszközzel és milyen áron, de a kétezer éves keresztyén kultúrát, erkölcsöt, és az erre alapozott életmódot fel kell számolni! És teszi mindezt brüsszeli óhajjal… Egyébként akár isteni, akár történelmi igazságtételnek is nevezhetnénk a Nyugat-Európába irányuló migránsáradatot, hisz valójában nem történik más, minthogy a volt gyarmatállamok leszármazottai gyarmatosítják egykori leigázóikat.

Néhány hónapja megjelent egy újabb ellenség: a lopakodó koronavírus, melyről szinte semmit sem tudunk még ma sem. Egyszer csak megjelent, úgy a semmiből, senkitől sem zavartatva. Pusztítani, ölni. És főként fenyegetni. Mert párhuzamosan magával hozott egy másik vírust: a félelem, a rettegés, a kilátástalanság, a reménytelenség, az emberi bizalmatlanság lélek- és társadalomromboló vírusát, mely ellen nem elég a védőmaszk, a kesztyű, a szkafander, sem a fertőtlenítő szerek. (A kapun átugró migránst talán fejbe lehetne vágni a kapával, de a vírussal mit kezdjünk?) A vírus felszínre hozta a haszonelvű Európai Unió vezérkarának hozzá nem értését és tehetetlenségét. Megrecsegtette minden tartópillérét ennek a gyarmatosító tákolmánynak és bebizonyította a neoliberalizmus és a globalizáció csődjét. De félő, hogy ha vége lesz ennek az agyrémnek, akkor sem fogják befejezni hívei a rombolást. A pusztítást. A nemzetállamok ugyan megerősödhetnek, hiszen ebben a helyzetben is bizonyították a liberális államokkal szemben, hogy vészhelyzetben csak a nemzeti összefogás és egy nemzeti kormány által irányított apparátus lehet hatékony.

„Maradj otthon.” Igen. Zárkózzunk be. Eddig is begubózott jobbára mindenki. Nem kellett rokon, barát, szomszéd. Csak a telefon, a tablet meg a távirányító.

Nappal az orgonabokrot nézem, éjjel a csillagokat. És a békeidőkre gondolok. A lelki békére. Isten ajándékára.

Pataki István

3 hozzászólás

  1. író

    Jó az írás! Röviden és tömören benne van majdnem minden ami jellemzi korunkat!

    Válasz
  2. tömrer

    Jó az írás!
    Meglehet, hogy a járvány sok embert ráébreszt, hogy a dolgok nem jó irányba mennek…

    Válasz
  3. Rozsnyai LÁszló

    Válasszuk az Urat!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük