Fotó: CROW Security / Szigyártó Szabolcs

Hadnagy Attila nevét alighanem mindenki ismeri a háromszéki, az erdélyi és a romániai labdarúgás-kedvelők körében, hiszen a 38 éves csatár az élvonalban eltöltött évei alatt letette névjegyét, bizonyította rátermettségét.

2016-ban Sepsiszentgyörgyre igazolt, oroszlánrészt vállalt az első osztályba jutásban, mindig odaadással, alázattal és munkabírással motiválta csapattársait és a jövő reménységeit, igazi példaképként viselkedett az évek során. Ebben az idényben bár kevés játéklehetőséget kapott, továbbra is a csapat az első számára, az egyén alárendelt ezzel szemben.

A Kolozsvári CFR elleni kupamérkőzésen csereként lépett pályára, egy emlékezetes mozdulattal közel állt az egyenlítéshez, és láthattuk, még mindig kiváló szinten teljesít. A székely labdarúgó az idény végén visszavonul, mert úgy döntött, szülővárosa játékosaként akasztaná szögre a cipőt, és szerinte ez a leghelyesebb.

– Huszonöt perc játéklehetőséget kaptál Eugen Neagoe edzőtől a Kolozsvári CFR elleni kupamérkőzésen. A közönség örömmel fogadta, amikor pályára léptél, és közel voltál ahhoz, hogy megszerezd az egyenlítő találatot. Hogy érezted magad?

– Sajnos a kupamérkőzés előtt elég rég nem léptem pályára, viszont nagyon jól éreztem magam, hiszen a nézők is mellettem álltak, skandálták a nevem, és ez adott egy plusz motivációt. Úgy éreztem, miután becseréltek, a játék képe megváltozott, támadtunk, volt két nagy helyzetem, amelyek nem mentek be, azonban azt mondom, felvettük a harcot a kolozsvári csapattal, nem voltunk alárendelt szerepben. Véleményem szerint a CFR nem hiába a bajnoki címvédő, hiszen tapasztalt labdarúgókkal rendelkeznek, viszont egy kis szerencsével hosszabbításra menthettük volna a mérkőzést.

Fotó: Facebook / Sepsi OSK

– Nem mindennapi ollózós mozdulattal tetted próbára Jesús Fernández kapust. Kevés választott el attól, hogy az év gólját ünnepelhesd. Edzéseken gyakorlod a hasonló lövéseket vagy ez már automatikusan jön számodra?

– Az az igazság, hogy edzéseken gyakorlom ezeket a mozdulatokat, és nagyon szeretem őket kivitelezni. Mindig kedveltem ezeket az extrém megoldásokat, Botoșani-ban is lőttem már gólt hasonlóképp, sajnos, ezt a kapus kivédte. A mérkőzés után a közösségi oldalon is láttam, hogy a nézőknek is nagyon tetszett a próbálkozásom, viszont úgy lett volna igazán szép, ha gólt tudtam volna szerezni.

– A kupamérkőzés előtt a szurkolók egy része támogatásáról biztosított a közösségi oldalon. Nagyon sokan szerették volna, ha hazai pályán játéklehetőséget kapsz, ez végül össze is jött.

– Nagyon jó volt látni, hogy ilyen sokan támogatnak, hálás vagyok az embereknek, hogy nem felejtenek hamar. Persze, vannak olyanok is, akik azon a véleményen vannak, hogy idős vagyok, és nem tudom már azt nyújtani, amit néhány évvel korábban. Volt pár olyan jellegű megnyilvánulás is, ha nem játszom, akkor nem nézik a mérkőzéseket vagy eltávolodnak az együttestől. Ezzel egyáltalán nem értek egyet, hiszen az első a csapat, és nekünk, labdarúgóknak nagy szükségünk van a szurkolótáborra, hiszen nélkülük nem jutottunk volna felsőházi rájátszásba, sőt, 2017-ben nem sikerült volna az élvonalba jutás sem. A szurkolóknak nagy hatásuk van az alakulatra, és számukra a legfontosabb a csapat kell legyen, én pedig inkább maradok a háttérben. A Sepsi OSK sporttörténelmet írt, és még mindig nem tettünk pontot a história végére, csak vesszőt, szóval esélyünk van tovább szőni ezt a nem mindennapi történetet.

Fotó: Facebook / Sepsi OSK

– Ebben az idényben a bajnokságban három, a kupában pedig két mérkőzésen kaptál lehetőséget. Egy tapasztalt labdarúgó ezt a kedvezőtlen helyzetet hogyan dolgozza fel?

– Tényleg nagyon keveset játszottam, azonban az edző döntése, hogy mikor és mennyit játszom. Számomra nagyon nehéz ez a szituáció, hiszen érzem, hogy van még bennem potenciál, úgy gondolom, ahányszor lehetőséget kaptam, bizonyítani is tudtam. Az előző szezonban is szereztem fontos gólokat, és utána mégis mellőztek, a nyáron tisztáztuk az edzővel a helyzetet, részemről nincs probléma, mindig a csapat érdekét helyeztem magam elé. Az edzéseken odateszem magam teljes mértékben, szóval érthetetlen számomra, hogy miért kapok kevés játéklehetőséget. Nehezen tudom magamban feldolgozni mindazt, ami történik, főleg úgy, hogy utolsó évem, és szerettem volna másképp visszavonulni. Továbbra is csendben várom a lehetőséget, nyárig, ahány mérkőzésen pályára lépek, igyekszem teljes mértékben kihasználni.

– Néhány adat az eddigi élvonalbeli karrieredről: tizenegy éve mutatkoztál be az első osztályban, három csapatban játszottál, 219 meccsen léptél pályára és 41 gólt szereztél. Elit csoportba tartozol, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy több mint 200 mérkőzésen játszott az élvonalban.

– Karrierem utolsó évében az élvonal legtapasztaltabb játékosának mondhatom magam. Székely labdarúgóként nagyon büszke vagyok mindarra, amit elértem, és hála Istennek, hogy ezt véghez tudtam vinni. Gyerekként arról álmodtam, hogy legalább egy mérkőzést játszhassak az első osztályban, és végül a kétszázas határt is meghaladtam. Kitartással, ambícióval, a jó Isten segítségével és rengeteg munkával sikerült mindezt elérnem, és elmondhatom, hogy rajtam kívül egyetlen Kovászna megyei játékosnak sincs hasonló statisztikája az élvonalban. Remélem, a visszavonulásom után is sorra jönnek a székely labdarúgók, és megfelelően helyt állnak.

Fotó: Mihai Comșulea

– Az előző idényben 26 találkozón öltötted magadra a piros-fehér mezt, és 5 gólt szereztél, amelyek hozzájárultak a kiesés elkerüléséhez. Ebben a szezonban változott a helyzet. Hibáztatod magad a kevés játéklehetőség miatt?

– Elmondhatom, hogy az előző szezonban fontos gólokat szereztem, és többek között ezeknek köszönhetően sikerült az első osztályban maradnunk, természetesen a csapatban mindenki odatette magát. Egyetlen tény miatt hibáztatom magam, hogy telik az idő, és 38 éves vagyok. Ebben az idényben is úgy készülök, mint az előző szezonban, a Dunaszerdahely és a Puskás Akadémia elleni edzőmérkőzéseken sikerült gólokat szereznem, szóval nem érzem, hogy alább hagytam volna az edzésekkel. Egyáltalán nem vártam el, hogy minden meccsen játsszak vagy kezdőként lépjek pályára, sőt, a vezetőségnek és az edzőnek is azt mondtam, abban az esetben használjanak, amikor a csapatnak szüksége van rám. Úgy érzem, hogy volt pár olyan mérkőzés, amikor szüksége volt rám az együttesnek, és mégsem játszottam, azonban ez nem az én döntésem.

– A Sepsi OSK második évét tölti az élvonalban, és sikerült a felsőházi rájátszásba jutnotok. Ez egy újabb mérföldkő a klub életében, jöhetnek az újabb célkitűzések.

– Még nem tettünk pontot a történet végére, folytatódik a sikersorozat, hiszen egy fiatal klubnak ez hatalmas eredmény. A Dinamo az elmúlt két évben nem tudott a playoffba jutni, és nekünk ez a második évünkben sikerült. Sepsiszentgyörgy és Kovászna megye számára ez kiváló eredmény, igazi csapatként tudtuk ezt a célt megvalósítani. A vezetőség és a szurkolótábor is komolyan odatette magát, ennek pedig meglett a gyümölcse.

– A playoffban tíz mérkőzésetek lesz. Szerinted beleszólhat bárki a Kolozsvári CFR, az FCSB és a Craiova bajnoki címért folytatott harcába?

– Véleményem szerint nem tudunk beleszólni a bajnoki címért folytatott harcba, hiszen nem vagyunk annyira tapasztaltak, és nem mellesleg nincs olyan múltunk, mint az általad említett három nagy csapatnak. Mellettünk szóljon, hogy már bebizonyítottuk, hazai pályán okozhatunk meglepetést, hiszen győztünk a Craiova és az FCSB ellen, illetve a Kolozsvár is nehezen nyert a ráadásban értékesített tizenegyessel. Azt gondolom, bármikor fel tudunk nőni az erősebb csapatok szintjére, és okozhatunk meglepetést a jövőben is, azonban a bajnoki cím megszerzéséhez nagy szerencse kellene. Számunkra már az is kiváló eredmény, ha a hatodik helyen végzünk, bár meglepetéscsapatként egy Európa-liga selejtezőt érő pozíció hatalmas eredmény lenne.

– Az utánpótlás rohamosan növekszik, a klubnál közel 400 gyerek hódol a labdarúgásnak, köztük a fiad is. Adottak számukra a kondíciók, hiszen nemrég három edzőpálya épült a Sepsi Aréna mellett.

– Az elmúlt két évben ugrásszerűen megnőtt az utánpótlás, és ez elsősorban a felnőtt csapatnak köszönhető, hiszen focilázban ég a város, a gyerekek többsége futballozni akar. A fiam is focizik a kilenc év alatti korosztályban, kapusként kezdte a pályafutását, akárcsak én, de megunta, és kijött a kapuból. Ennek örülök, mert így többet tudok neki segíteni, megoszthatom a tapasztalatomat vele, meg is mutathatok számos trükköt. Ötödikes koromig kapus voltam, majd Domokos Sándor tanár úr javaslatára a mezőnyben próbálkoztam, mert a magasságom nem segítette a kapus karrierem, szóval így lettem csatár. Az utánpótlással hozzáértő edzők foglalkoznak, nagyon sok tehetséges gyerek van, minden kondíció adott számukra, hiszen több edzőpálya a rendelkezésükre áll, vagyis csak rajtuk és a kitartásukon múlik, hogy labdarúgók legyenek.

– Az utóbbi időben is érték atrocitások a csapatot. A Dinamo ezúttal is jelképes büntetést kapott a Román Labdarúgó-szövetségtől. Ti, játékosok ehhez hogyan viszonyultok?

– Romániában magyar csapatként tartanak számon, viszont ha megnézzük a játékoskeretet, világossá válik, hogy mindössze négy magyar labdarúgó van, a többiek külföldről érkeztek vagy román nemzetiségűek. A médiában nagy dobra verték, hogy Magyarország támogatja a helyi utánpótlást és az új stadion építését, és ezért is magyar együttesnek neveznek minket. Nehéz ezt az ellenséges hangulatot megélni, hiszen nagyon sok helyen lehurrognak, viszont elengedem a fülem mellett mindazokat a szidalmakat, amiket kapunk. A Dinamo ebben az idényben és az előző szezonban is túlzásba vitte, a szövetségnek pedig ideje lenne komolyabban fellépni hasonló esetekben.

– 39 éves leszel szeptemberben, az előbb pedig említetted, hogy a karriered lezárásán gondolkodsz. Hogyan tovább a jövőben?

– Volt időm gondolkodni, és úgy döntöttem, hogy az idény végén visszavonulok. Ha több játéklehetőséget kapok, és gólokat is szerzek, biztosan nehezebb lett volna meghozni ezt a döntést, így ebben a helyzetben valamivel könnyebb úgy határozni, hogy szögre akasztom a cipőt. Diószegi Lászlóval beszélgettem, és valószínű, hogy maradok a csapat mellett. Büszke vagyok, hogy 38 évesen is az élvonalban játszhatok, fizikailag még mindig jól érzem magam. Gondolnom kell a jövőre is, és lehet jobb lesz, ha nyakkendőt kötök, és a pálya széléről figyelem az eseményeket. Volt ajánlatom az FK Csíkszereda és a Petrolul Ploiești együttesétől, előbbit visszautasítottam, mert a harmadosztály már nem jelent számomra kihívást, és a pályák minősége sem a legjobb. Utóbbi szerette volna, ha segítek visszajutni az élvonalba, ám a szóbeli egyezkedés félben maradt. Végül úgy döntöttem, hogy az első osztályból vonulok vissza, a szülővárosom játékosaként, és szerintem ez a leghelyesebb.

Miska Brigitta / Háromszék

1 Comment

  1. Tóducz

    Kár, mert legalább tudott futballozni, nem csak tette, hogy tud.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.