Ha valaki azt gondolja, hogy négygyermekes édesanyaként, egy lelkész feleségeként, a gyülekezetért is dolgozva nem lehet sikeres vállalkozást építeni, az téved. A sepsiszentgyörgyi Hankó Gabriella élő példa arra, hogy teher alatt nő a pálma, az asszony a családi teendői mellett dekorációs ajándékboltot és játszóházat üzemeltet.
A folyamatosan fejlődő vállalkozásban egyelőre rajta kívül hárman dolgoznak, de nem állna meg itt, már újabb fejlesztéseket tervez. A város központjában nyitna egy többfunkciós játszóházat.
– Sok mindenkiről el lehet képzelni, hogy vállalkozásra adja a fejét, de több mint érdekes, ha egy lelkész felesége négygyermekes édesanyaként dönt úgy, hogy saját céget épít. Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy vállalkozónak áll?
– Eredetileg vallástanár-szociális munkás képesítést szereztem, és az iskola elvégzése után egy évet az egyik, tíz hónapot a másik területen dolgoztam, majd megfogant az első gyermekünk, és elmentem vele szülési szabadságra. Közben az evangélikus lelkész férjemet, Szilamért elhelyezték Szeben megyébe, az oltszakadáti gyülekezetbe, a következő években aztán születtek sorra a gyermekeink, így végig GYES-en voltam. Nagyon szerettünk ebben a szép kis magyar faluban élni, hatalmas élmény volt az ott töltött három év. Aztán 2013-ban elköltöztünk a Brassó megyei Pürkerecre, ahol a férjem, folytatta a lelkészi hivatását. Közben már a kisebb gyermekeink is betöltötték a hármat, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy dolgozni szeretnék. Először egy brassói magánvállalkozónál voltam alkalmazott, de nem nagyon működött, hiszen négygyermekes édesanyaként és egy lelkész feleségeként nem voltam könnyű helyzetben. Sokszor be kellett segítenem a gyülekezeti munkába, és a gyermekekkel is bőven akadt tennivaló. Ekkor jött az ötlet, hogy meg kellene próbálni saját lábra állni.
– Kinek az ötlete volt, hogy vállalkozást indítsanak?
– A férjem kíváncsi ember, és mindig szeret új dolgokat kipróbálni. Az ő ötlete volt, hogy forró szál segítségével vágjunk ki különböző formákat polisztirén anyagból. Még 2010-11 körül épített egy kis gépet, amivel megtettük az első próbálkozásokat, a gyerekekkel pedig kifestettük a formákat. Ez ekkoriban még sokkal inkább játék volt, mint egy komoly vállalkozás alapja. Ám mégis, amikor a brassói munkám nem jött be, akkor újra elővettük a férjem által készített gépet, és csillagokat, szívecskéket vagy éppen hópelyheket, illetve állatformákat készítettünk, és kifestettük azokat. Aztán jött az egyik ismerős kislány születésnapja, mi pedig kivágtuk a nevét, a Zsófiát polisztirénből, kifestettük, és azt adtuk neki ajándékba. A meglepetés nagy sikert aratott, az ünnepeltnek és a születésnapi összejövetel más vendégeinek is tetszett az ajándék, ennek köszönhetően megkaptuk az első megrendeléseket. Egyre több volt az érdeklődő, mind szélesebb körben kerestek meg, és ezzel útjára indult a vállalkozásunk.
– Mi volt a következő lépés?
– Azért, hogy minden rendben menjen, 2016-ban bejegyeztettük a céget, hiszen hamarosan már óvodák, iskolák és alapítványok is rendeltek tőlünk. Tavaly áprilisig otthonról dolgoztam, ekkor döntöttünk úgy, hogy a vállalkozásunkat beköltöztetjük Sepsiszentgyörgyre. A család maradt Pürkerecen, a gyerekek onnan járnak iskolába, a férjem továbbra is helyben lelkész, én viszont naponta járok be a cég ügyeit intézni. A vállalkozásunkat egyelőre ebben a bérelt ingatlanban rendeztük be, itt már bőven elfértünk, sőt, egy kicsit nagy is volt a hely. Éppen ezért elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mit tudnánk itt beindítani a dekorációk készítése mellett.
– Megint a férje hozta az ötletet?
– Nem, ezúttal úgy léptünk tovább, hogy egyszer a gyerekeink egy olyan születésnapi rendezvényen vettek részt, ahol nem a klasszikusnak mondható programok voltak, hanem a szülők különböző foglalkozásokat tartottak a vendégeknek. Ez alapján gondoltunk arra, hogy ezt mi is megpróbáljuk itt, hiszen a hely adott volt hozzá.
– Mi adta meg ehhez a kezdő lökést?
– A nemzetpolitikai államtitkárság pályázata kellett ahhoz, hogy a játszóházunk elindulhasson, de a dekorációs részhez is vásároltunk eszközöket. Le tudtuk cserélni a férjem régi gépét, ami ugyan működik, de egyelőre tartalékba helyeztük, szükség esetén azonban elő lehet venni. Az új forró szálas gép mellé vettünk egy másik vágót is, amivel falemezekből is tudunk formákat készíteni. Az utóbbi működését még most tanuljuk, de egyelőre úgy tűnik, hogy a segítségével színesíteni tudjuk a palettánkat.
– Honnan érkeznek a dekorációs megrendeléseik?
– Főleg Románián belülről, és leginkább a románok rendelnek tőlünk, de emellett Magyarországról is van kereslet a termékeink iránt. Sőt, Spanyolországból, Angliából és még az USA-ból is vásároltak már dekorációt. Vannak visszatérő vásárlóink is, akik különböző ünnepekre tőlünk vesznek ajándékokat.
– Bejött a játszóház elindítása is?
– Egyelőre úgy tűnik, hogy igen. Nem mondom, hogy nem voltak az indulásnál nehézségek, mert az emberek nehezen mozdulnak ki otthonról, de azt tapasztaljuk, hogy az a szülő, aki egyszer-kétszer elhozza a gyerekét, később is szívesen visszajön. Népszerűek a születésnapi ünnepségek, amelyek megszervezését egy héten három délután vállaljuk, délelőttönként, illetve egyéb délutánokon korosztályokra bontva foglalkozunk a gyermekekkel. Az egy évnél idősebb, de óvodába még nem járó picikkel délelőtt vagyunk együtt, a nagyobbak rendre délután jönnek. A programjaink rendkívül népszerűek, sokan örülnek annak, hogy belevágtunk ebbe a vállalkozásba, nekünk pedig jól esnek a pozitív visszajelzések.
– Figyelik az újabb pályázati lehetőségeket? Mire lenne még szükség a vállalkozásban?
– Természetesen nem állnánk itt meg, a fejlődésre mindig van lehetőség, vállalkozóként úgy kell dolgozni, hogy közben már a következő lépéseken is gondolkodunk. Folyamatosan ötletelni kell, keresni azokat az eszközöket, amivel könnyebben és hatékonyabban lehet működtetni a vállalkozást. Jól jönne például egy lézervágó, amely segítségével újabb munkák felé tudnánk nyitni. A tudásunkat is folyamatosan fejlesztjük, bár a Kárpát-medencei vállalkozók találkozójára még nem jutottunk el, egy hasznos székelyudvarhelyi képzésen már részt tudtunk venni. Ezt is az anyaországból szervezték.
– Említette, hogy egy vállalkozónak kötelező egy kicsit a jövőben élnie, terveznie, álmodnia. Hol szeretne tartani néhány éven belül?
– Az említett lézervágót nagyon szeretnénk minél hamarabb megvásárolni, de ez egy nagy álom, hiszen ez a gép több millió forintba kerül. Emellett a játszóházat is lehetne bővíteni, vagy akár egy központi részen megnyitni, mert egy kicsit eldugottabb helyen vagyunk most. Ha sikerülne a város szívéhez közelebb költöznünk, ahol több termet is ki tudnánk alakítani, akkor minden bizonnyal ennél is többen látogatnák a foglalkozásainkat. Nagyon sok ötletünk van arra, hogy miként tudnánk jobban, hatékonyabban fejleszteni a gyermekeket, de ehhez egy nagyobb helyre van szükség.
– Hányan dolgoznak jelenleg a vállalkozásban?
– A céget én vezetem, de a férjem is besegít a társaság működtetésébe. Van ezenkívül egy állandó alkalmazottunk, aki csak a dekorációs festéssel foglalkozik, míg ketten a játszóházban dolgoznak. Jó lenne hamarosan eljutni oda, hogy engem is tudjon alkalmazni a cég, de egyelőre papíron én még csak tulajdonos és adminisztrátor vagyok. A gyakorlatban azonban mindent csinálok, amire szükség van, a vállalkozásunkra úgy tekintek, mint az ötödik gyermekemre, amely lelkileg nagyon sokat ad. Büszke vagyok az elért eredményeinkre. (Külhoni Magyarok)