Kép: neuerweg.ro

A román vezérek nem gondolnak arra, hogy üres kisebbségügyi dumájukból kötelezettségek is fakadnak. Illetve lehet, eszükbe jut. Csak magasról tesznek rá.

Íme, ez az ára azoknak a kisebbségi jogokkal kapcsolatos ígéreteknek és bombasztikus, de tartalom nélküli politikai kijelentéseknek, amelyekkel Románia vezetői az utóbbi évtizedekben megpróbálták átverni a hazai és a nemzetközi közvéleményt: 2012-ben Románia külügyminisztere, Titus Corlăţean a Románia és Magyarország között 2002-ben aláírt stratégiai együttműködési nyilatkozat tizedik évfordulója alkalmából lényegében azt mondta, hogy:

1. mindkét állam határozottan elkötelezett marad a nemzeti kisebbségek identitásának és a többi, és a többi megőrzése iránt, és

2. (implicit módon) Románia állítólag a legmagasabb európai standardoknak megfelelő etnikumok közötti együttélési modellt fejlesztett/fejleszt ki.

Idézet: „A két állam határozottan – konstruktív és pragmatikus módon – elkötelezett marad a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek etnikai, nyelvi, vallási és kulturális identitásának megőrzése és megóvása terén.

Nyilvánvaló a romániai magyar kisebbség hozzájárulása a román társadalom stabilitásának és fejlődésének biztosításához, miközben Romániában progresszív módon alakul ki a többség–kisebbség viszony legmagasabb európai standardoknak megfelelő kezelésének valóságos európai modellje.” (Forrás: 2012. november 29-i külügyminisztériumi közlemény, 10. bekezdés)

Mi a „gond” a volt miniszternek ezzel a remekbe szabott – és a valóság által megcáfolt – kijelentésével?

Mondott ő is valamit, kipipált néhány – rekordidő alatt elfelejtett – protokolláris kötelességet, euroatlanti bikkfanyelven elismételt néhány hazugságot, és kész! A magyarok dühöngenek, a karaván halad… Nos… (a Románia erőszakszerveiben ücsörgő nacionalistákra nézve) sajnálatos módon a be nem tartott ígéretekkel kapcsolatos dolog nem ennyire egyszerű. Sőt, még rosszabb: a miniszter úr, mint ahogy mindazok, akik hivatalosan magukévá tették a kisebbségügyi „román-európai modell” mítoszát, arra vállalkoztak (valószínűleg anélkül, hogy tudtak volna róla), hogy tiszteletben tartják, vagyis átültetik a gyakorlatba ezeket a kijelentéseket!

Nem, nem viccelek, nem túlzok és nem beszélek ostobaságokat. Miért? Egyszerű: mert a hágai Nemzetközi Bíróság (NB), egy – bizonyos államok egyoldalú szándéknyilatkozataira vonatkozó (konkrétan Franciaország és Új-Zéland közötti) – vitában már 1974-ben (!) úgy döntött, hogy ezekből kötelezettségek származnak, és azokat ugyanúgy végre kell hajtani, mint a tárgyalások nyomán vállalt szerződéses kötelezettségeket. Pont.

Hogy minden (nacionalista) politikus értse etnopolitikai színezetétől függetlenül: megígértél valamit? Akkor muszáj betartani!

Az NB indokolása szerint nemcsak bizonyos államok közötti írásos szerződések/megállapodások alapulnak a szerződéses felek jóhiszeműségén („good faith”), és kell ebből fakadóan a pacta sunt servanda („a szerződéseket tiszteletben kell tartani”) elv alapján betartani, hanem egy nemzetközi jogi szubjektum egyoldalú nyilatkozatai is.

Vagyis: a nemzetközi rendszer csak a „szereplők” (vagyis a szuverén államok) jóhiszeműségének vélelmezésén alapulhat, ami az ígéretek betartását követeli meg – az informális módon vállaltakat is beleértve. Forrást itt találhatnak (46–49., 52. cikkely). És hogy ne legyenek kétségek: ezt a cikket nem a saját kútfőmből vettem, hanem St. Hobe Einfuehrung is das Voelkerrecht című nemzetközi jogi tankönyvének egyik részletéből (66. oldal – Bevezetés a nemzetközi közjogba) kiindulva, amelyben az egyszerű ember, nevezetesen a hallgatók számára érthető módon elmagyarázza azt, amit fentebb is leírtam: az NB 1974. december 20-án kimondta, hogy egy állam egyoldalú nyilatkozatai jogi kötelezettségeket rónak rá. Pont.

Nézzük most meg, mit jelent az NB 1974-ben hozott döntése a román hivatalosság több, mint nagylelkű nyilatkozataira alkalmazva.

A határozott elkötelezettség, a konstruktív, pragmatikus hozzáállás és a nemzeti kisebbségre vonatkozó legmagasabb szintű európai standardok – amelyekkel Corlăţean úr nyilvánosan tetszelgett, logikusan a következőket foglalják magukba:

1. széles körű területi, kulturális autonómiaformák (mint Dél-Tirol, az Åland-szigetek, Grönland esetében)

2. belső-külső önrendelkezési jog biz­to­sítása az ENSZ 1966/2020a, 1970/2625-ös határozatainak, a 2013-as skót népszavazásról szóló törvénynek, a Gagauzia ATE különleges jogállása 4. cikkelyének megfelelően (a szerző első hivatkozása valójában az ENSZ 1966/2200a határozatához irányít – a szerk.)

3. saját nemzeti és regionális jelképek nyilvános használata (a spanyol alkotmánynak megfelelően)

4. „kisebbségi” nyelv hivatalossá tétele (az Åland-szigetek, Flandria mintájára)

5. az etnodemográfiai betelepítés leállítása (az ET 1993/1201-es ajánlásának megfelelően)

6. a bányajáradékoknak, az adóknak és járulékoknak a régiókból a központba irányításával megvalósuló gazdasági kizsákmányolás leállítása – az ENSZ 1996/ 2020a (ld. fentebb – a szerk.) határozatának 1/2. sz. cikkelye szerint

7. a gyűlöletre uszítás bármilyen formájának befejezése és az ország etnikumainak a kölcsönös megismerés és tisztelet szellemében történő nevelése

8. a Románia által elfogadott összes, kisebbségekre vonatkozó szerződés és norma betartása azok betűje és szelleme szerint (pl. a regionális nyelvek chartája; a kisebbségekre vonatkozó keretegyezmény; az ET 1993/1201-es ajánlása és így tovább)

10. az ENSZ, az EBESZ, az ET által ajánlott más normák és jó gyakorlatok.

Nagyjából ezt jelentik az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos „legmagasabb szintű európai standardok”, amelyeket Corlăţean úr kötelezettséget maguk után vonó módon megígért.

Jó tudni, hogy nemcsak Corlăţean úr, hanem más magas rangú tisztségviselők is, mint Bogdan Aurescu (volt külügyminiszter) és Klaus W. Johannis (volt nagyszebeni polgármester) is papagáj módjára ismételgette azt a savanykás-édes mesét, amely szerint Románia európai szinten az etnikumok közötti együttélés mintaországa – ami még inkább arra kötelezi Romániát, hogy végrehajtsa az NB 1974-es döntését. Tehát jó úton haladunk!

Így aztán felszólítom a kormányon lévőket és honfitársaimat, hogy lássunk munkához, és változtassuk Romániát az etnikumok közötti együttélés „igazi modelljévé” „a legmagasabb európai standardoknak megfelelően”! Most vagy soha!

Neuer Weg / Főtér / Háromszék

9 hozzászólás

  1. Szani

    Az a bajom, minden jó (és rossz) írással, hogy észérvek helyett, átmegy személyeskedésbe. A témánál kellene mardnunk. A téma pedig az autonómia. És most jön a legnagyobb kérdés? HOL VAN AZ EURÓPAI UNIÓ ALKOTMÁNYA, AZ ALAPJOGOK ÉS A TÖBBI, AMIÉRT AZ EU MEGALAKULT? Második legfontosabb kérdés: MIÉRT NINCS AZ EURÓPAI UNIÓNAK EURÓPA NEMZETEI (LAKOSSÁGA) ÉLTAL MEGVÁLASZTOTT IRÁNYÍTÓ-VEZETÉSE? Tudnillik, amíg ez be nem következik, addig nem lesz itt változás: nemzetiségi jogok és egyebek, csak az őslakosság elnyomása!!!!! Mondvacsinált problémák, ENGEDETLENSÉGI ELJÁRÁS-ok hazugságáradatból gyártott vádaskodásaival, miközben a fent említett problémákat eltemetik. A hülye engedetlenségi eljárasaik figyelemelterelő hadjáratai nevetségesek, sok más intézkedéssel együtt, de ők azért folytatják, mert meg kell nevelni az európai népeket, addig, amíg bele nem roppan a gerincük. Ebben a rohadt nagy liberalizmusban és demokráciában elhallgatják, pl. hogy a németek igenis tüntetnek a betelepíteni szándékozott milliók ellen. HAZUDNAK, HAZUDNAK, HAZUDNAK! Meddig feszülhet a húr? Vagy már beletörődtünk abba, hogy elpusztítanak?

    Válasz
  2. Muad-dib

    A román nép nagyon feledékeny. Szeretnek mindent megígérni, hogy céljaikat elérjék, aztán szépen elfelejtik, jegelik vagy besöprik a szőnyeg alá. Valahol olvastam Árus Zsolt megjegyzését, hogy a románok már 93-ban valami autonómiát ígértek. Ígértek már 18-ban, abból sem lett semmi, ugyanis már akkor ugyanazt a stratégiai vonalat, ígér és kussolj, követték mint ma.
    Sajnos a magyar a mai napig nem képes ennek a stratégiának a kijátszására és nem talál fogást rajta. Talán ha ez sikerül akkor majd lesz valamiféle autonómia is. A legnagyobb gond az, hogy az erdélyi magyar politikust ugyanabból a balkáni fából faragták mint a románt, csak az anyanyelve más. Az autonómia senkinek sem érdeke, mert ha lenne, akkor egy nagy bevételi forrástól és választói közösségtől esne el mindét fél.

    Válasz
  3. Névtelen

    Sajnos a mai napig agyonvernek , ha az utcán magyarul beszélünk

    Válasz
  4. antal m.a

    Hálásak lehetünk a Nauer Weg szerkesztősége Hans Hedrich cikkei közlésével. Ugyan is felvilágítja a Világ előtt Románia által tett komoly vállalását, Corlatean Külügyminiszter által jegyzetelteket.
    A politikusaink dolga lenne mind azokat pontról-pontra elemezni és valóságba ültetni, bár most a Centenárium tiszteletére! Németország új vezetősége is közbe járhatna az említettekben!?….. Magunkra mi képtelenek vagyunk a fentieket kikövetelni, mert kisebbség vagyunk! Ezt így kell mind tekinteni!
    Különken továbbá is bla-bla-bla fog maradni!

    Válasz
  5. Tóducz

    Az írás rendszerezett, érthető és jó, csak hát Romákiából olyan államot fabrikáltak a nagyhatalmak, ahol a krónikus hazudozás, a mellébeszélés, nemzeti sport lett!

    Válasz
    • Gorcsa

      Tisztelt Főorvos úr! Ezúttal téved. Románia már akkor is ilyen volt, amikor a mai nagyhatalmak még sehol se voltak. egyszerűen ILYEN EZ A NÉP! A többi… mellébeszélés.

      Válasz
      • Nyilas

        Kedves Gorcsa.
        Okfejtésével az a baj, hogy amikor a mai nagyhatalmak még sehol sem voltak, akkor Románia nem hogy ország, de még mint nép sem volt sehol.

        Válasz
      • Tóducz

        Kedves Gorcsa dr., csak akkor kevésbé érintett minket, mert mi még nem voltunk Romákia.

        Válasz
    • Dobai

      És a lopás. Már az interneten is probálkóznak persze kevés
      sikerrel, mert ahhoz tudás is kell.
      (csak primitív tacskók képzelik az, hogy könnyű
      betörni valakinel az Apple számlájára romákiából.)

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük