Fotó: Facebook

December elsején úgy hozta a jó sorsom, hogy a bukaresti repülőtérről kellett hazatérnem autóval. Tippeljék meg, hány román zászlót láttam a nagy nemzet nagy ünnepén, az Otopeni és Buşteni közötti bő száz kilométeren. Egyet sem. Egyetlen egyet sem. Na jó, voltak magánépületeken, vulkanizáló műhelyeken, állandóan ott lévő tépett, koszos, mocskos trikolórok, de az ünnepre, a helyi hatóságok által, a lámpaoszlopokra, épületekre kimondottan a nemzeti ünnepre kitűzött román zászló nem volt egy sem.

No, és hány zászló van Sepsiszentgyörgyön? Ahol a magyarok nem tisztelik a román ünnepet? Ahol az istenadta nép nem hajlandó lelkesedni, egy – a saját szempontjából – katasztrofális történelmi momentum évfordulóján? Ahol, eleget el nem ítélhető módon, a magyar polgármester parttalan örömében nem öltözteti piros-sárga-kékbe a várost?  Ahol nem „érzi”, hogy mennyi a törvény által előírt „megfelelő mennyiségű” zászló? Nos, csak az Olt-hídon, kétfelől, a lámpaoszlopokat összekötő kábeleken, egymás mellett, mint latin rokonuk országában a bugyik az épületek között, ott lobog több mint száz zászló! Az első két oszlop között több zászló van, mint Bukaresttől Brassóig, ha beleszámolom az ortodox templomokat is, ahova tettek, miután a kormány a kórházaktól, az iskoláktól és az autópályáktól elvont és a nagy katedrálisnak adott 110 millió euróval megvásárolta az egyház támogatását a következő választásokra!

Hát akkor mennyi a megfelelő mennyiségű zászló? Kinek, mennyi? A Bărcăneşti-i és a Pucheni Mari-i polgármester magasról le sem ejti nemzete ünnepét, egy nyomorult zászlót nem tesz ki sehova, de a szentgyörgyit, a kézdivásárhelyit már előre meg lehet fenyegetni, hogy nehogy ne tegyen „megfelelő mennyiségűt”? Kinek és minek jó ez, ha nem csak arra, hogy fenntartsák a feszültséget, hogy a nagy évforduló tiszteletére, határtalan toleranciájuk jeleként még egyszer kinyilvánítsák, hogy kik itt az urak, és kik a másod-harmadrendű állampolgárok ebben az országban, akiknek kötelező ünnepelni?

Erdély András / Székely Hírmondó

2 hozzászólás

  1. antal m.

    Az igazságainkat feladni nem lehet! Nagyon ügyes felvetés! Bár ilyen esetben, lennének lelkiismeretesebbek,- ne dacolni potyába,- éreztetni a területi elfoglalást,-benyomulást az Ősi szülőföldünkön! MEG EMBERELHETNÉK MAGUKAT, MERT ILLEMBŐL FAKADÓ!

    Válasz
  2. Tóducz

    Kedves Erdélyi A., a romákokat rég érdekelte Barcanesti és Puchenii Mari, őket az erdélyi magyar települések érdekelték, hogy legyen mit lelakniuk!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.