Még mielőtt a bukaresti főpolgármester megasztárnak képzelhette volna magát, megkapta azt, amit  érdemel. Míg a szociáldemokraták szombati nagygyűlésén a rendezvényre utasított tömeg ovációval, lelkes bekiabálással és tapssal hálálta meg Gabriela Firea hangzatos szavait, hétfő este a nemzeti sportarénában már tisztességgel kifütyülték a haszonleső politikust.

Hiszen ugyanazt próbálta gátlástalanul tenni, amit politikustársai közül oly sokan élősködőként cselekednek: más sikerét kihasználva növelni próbálta népszerűségét, megkísérelte más munkáját, eredményét kisajátítani. Hasonló baklövést követett el 2011-ben Elena Udrea is, amikor a hírhedt Bute-gálán a bokszoló mellett akart pózolni, ám őt is kifütyülték, mi több, e rendezvény alapozta meg a bukásához vezető utat is.

Most tömegesen, csődítés nélkül érkeztek a stadionba szurkolók, a sportolóval rokonszenvezők, hogy köszöntsék a hazatérő világelső Simona Halepet. Becslések szerint tizenöt-húszezer fős tömeg gyűlt össze, és a többség következetesen fütyült, amíg a főpolgármester beszélni próbált. A politikus szemmel láthatóan meglepődött, nehezen viselte a megalázást, majd idő előtt távozott. Egy nagy kulccsal lépett a színpadra, a főváros jelképes kulcsával, amelyet át is nyújtott a párizsi Grand Slam-tornát megnyerő teniszcsillagnak, holott erre neki semmi szüksége nem volt. Egyrészt, mert megnyert már majd mindent, amit megnyerhetett, másrészt, mert sporteseményen hívatlan vendég a szerepelni vágyó, hiú politikus. Bárki kapaszkodott volna Simona Halep mellé akár a kormánykoalíció, akár az ellenzék soraiból, ugyanazt érdemelte volna, mint az ambíciós, ám öntelt Gabriela Firea.

A hétfő esti füttykoncert ellensúlyozza valamelyest a szombat esti mímelt, a diktatúra kényszerünnepeire, augusztus 23-ára emlékeztető lelkesedést. Mi több, egy éles kontrasztra figyelmeztet: Simona Halep és Gabriela Firea nem csupán két egymástól teljesen különböző ember, hanem – és ez a fontosabb – két meghatározóan különböző embertípus. A sportoló ez esetben a kemény, következetes, szívós munkát, a kitartást, a tehetséget jeleníti meg, példázva, hogy egyszerű emberek önmaguk erejéből is feljuthatnak a csúcsra. A főpolgármester pályaíve viszont ellentétes a teniszcsillagéval, ő pártja hátán kapaszkodik feljebb és feljebb – kapcsolatok és érdekek szerint, elvtársai elvárásainak megfelelve –, egészen addig, hogy neve immár esetleges államfőjelöltként is felmerül, noha városvezetői képességei is vitathatóak. Gabriela Firea nem érte be azzal, hogy illetéktelen babérokra tört, mélyrepülését tovább folytatta: közösségi oldalán azt állította, Soros bérencei fütyültek, jól szervezetten. Képtelen bejegyzését ezrek bírálták, oldalát később lezárta.

A jelenet abszurd, ám a haszonleső örök. Míg sportolóként Simona Halep tehetségével, szerénységével példakép is lehet, Gabriela Firea vele ellentétben azon politikusok közé tartozik, akiknek legnagyobb teljesítménye a visszavonulás lesz.

Mózes László / Háromszék