A napokban elhangzott Iohannis-nyilatkozatokról, a Kisebbségi Jogvédő Intézet és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett nyári egyetemről és magyarellenességről beszélgettünk Csóti Györggyel, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatójával.

Csóti György

– A Kisebbségi Jogvédő Intézet és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet 2020-ban immár kilencedik alkalommal rendezi meg a Kisebbségvédelem Európában című nyári egyetemet. Melyek a kilátások? Mennyire akadályozza majd a világjárvány a szervezést? Meg lehet tartani a nyári egyetemet?

– Természetesen a világjárvány általában akadályozza a munkánkat, de nem lehetetleníti el. Nem tarthatunk nyilvános rendezvényeket, nem utazhatunk külhoni barátinkhoz, partnereinkhez, de a nyári egyetemet online formában megtartjuk. Lassan hozzászokunk lakásunk falai között a világháló segítségével végzett munkához, ez történik majd a nyári egyetemen is. Az előadók élő online formában tartják meg előadásaikat, a rendszerbe minden hallgatót bekapcsolunk, lehet kérdezni, válaszolni. Videó-konferencia rendszerben dolgozunk majd. Ez lehetővé teszi, hogy idén is legyenek szimulációs tréningek és csoportos műhelymunka, vagy akár vetélkedő.

– Tavaly többek közt Varga Zs. András, alkotmánybíró , Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár voltak a meghívott előadók közt. Idén kik lesznek az előadók?

– Még teljes névsorunk nincs, de a nevezett urak idén is előadók lesznek. További nevek a teljesség igénye nélkül: Németh Zsolt, Bándi Gyula, Manzinger Krisztián, Vizi Balázs, Kis Júlia, ifj. Toró Tibor.

– Melyek lesznek azok a témakörök, amelyeket körbejárnak az egyetemen?

– Olyan témákra fókuszálunk, melyek elősegítik a kisebbségi létbe kényszerített őshonos nemzeti közösségek jogvédelmét. Kitekintünk a nemzetközi térbe, az Európai Unión belül és kívül, keressük pozitív nemzetközi gyakorlatot, melyek mindig hasznos hivatkozások lehetnek, vizsgáljuk azokat a jogszabályokat és ajánlásokat, melyek felhasználatók a trianoni utódállamokban. Bemutatjuk a magyarországi gyakorlatot, az itteni tudományos kutatások eredményeit is. Kiemelten foglalkozunk az elszakított területeken fennálló kisebbségvédelmi törvények, jogszabályok betartásával, illetve be nem tartása esetén a szükséges és lehetséges tennivalókról. Bemutatjuk, hogyan lehet kikényszeríteni a meglévő jogszabályok betartását.

– A Kisebbségi Jogvédő Intézet ismeri a Dan Tanasa-féle magyarellenes támadásokat. Mennyire és hogyan lehet sikerrel felvenni a kesztyűt, elhárítani az egyértelműen az európai értékekkel szembemenő jogi harcot, ami során az összes magyar feliratot jogerősen leperelte az állami épületekről?

– Nehezen, de küzdünk. Soha nem adjuk fel, ez az alapállásunk. Nem könnyű olyan országban őshonos nemzeti közösségek igazát kivívni, amelyiknek olyan elnöke van, mint Klaus Iohannis, aki már Funar és Vadim Tudor babéraira pályázik. Az ügyek egy részét kivisszük a nemzetközi porondra, jogi és politikai téren egyaránt.

– Mi a véleménye a visszaállamosított egyházi ingatlanokról, a vásárhelyi magyar egyházi líceum ügyéről?

– Az egyházi ingatlanok egész problémaköre Romániában a román sovinizmus fényes, akarom mondani gyalázatos bizonyítéka. A román ortodox egyház ugyanis mindent visszakapott, azt is, ami nem volt az övé. Ugyanis a görög katolikus egyházat, melynek magyar és román hívői egyaránt voltak, igyekeztek beolvasztani az ortodox egyházba. Ez csak részben sikerült, mert még a román nemzetiségű hívők is nagyrészt ellenálltak. Ennek a játszmának volt része az ingatlanok átjátszása az ortodoxokhoz. Ezzel párhuzamosan folyt és folyik a magyar történelmi egyházak ingatlanjainak állami kézbe játszása. Ennek nyilvánvaló célja az őshonos magyar nemzeti közösség felszámolásának elősegítése.

– Mivel úgy tűnik, hogy a romániai magyarság hivatalos képviselete, de még a civil szféra, vagy nemzetközi jogvédő egyesületek sem nyújtottak értékelhető jogi segítséget, van-e remény arra, hogy az Anyaország jogászvilága ezen a szinten is a külhoni magyarok támogatására siet.

– Természetesen nem csak remény van, de valós támogatásról, együttműködésről és segítségnyújtásról beszélhetünk. Lehet, ez még messze nem elegendő, de létezik. Példa erre a Kisebbségi Jogvédő Intézet működése. Számos helyi partnerünk nyújtott már értékelhető jogi segítséget Erdélyben és a Partiumban magánembereknek és intézményeknek egyaránt. Bővebb információk találhatók erről www.kji.hu honlapunkon.

[box] Engedtessék meg nekem, hogy egy kis kitérőt tegyek a feltett kérdésben szereplő Anyaország fogalmáról. A mai Magyarország, a 93.000 négyzetkilométeres állam területe nem anyaországa az elcsatolt területeken élő magyaroknak. Mert a kárpát-medencei magyarságnak a volt koronázóváros Pozsony, Jókai Komároma, Rákóczi Kassája, Zrínyi Ilona Munkácsa, Szent László Nagyvárada, Mátyás Kolozsvára, Sütő Marosvásárhelye, Kosztolányi Szabadkája és így tovább, mind anyaországa. A magyarság anyaországa a Kárpát-medence, ami ma „Haza a magasban”, ahogy Illyés Gyula oly szépen megfogalmazta. Mai szóhasználattal virtuális hazának is nevezhetjük. A Kárpát-medencében ott vagyunk otthon, ahol születtünk. Ez a mi hazánk, ez a virtuális anyaország. Az érzelmi megközelítésen túl, van a mai Magyarország anyaország elnevezésének egy nagyon gyakorlati veszélye is. A nemzetközi kapcsolatokban, a diplomáciában súlyos félreértésekre adhat okot. Főleg ott, ahol nemigen ismerik a térség történelmét. Márpedig többnyire ez a helyzet. Az anyaország ugyanis kibocsátó intézmény. Egy hely, ahonnan kivándorolnak. Még ma is elhangzik külföldi politikusok szájából az a kérdés: a magyarok mikor és miért települtek be Romániába? Az anyaország kifejezés használatával erősítjük a tudatlanok táborát.[/box]

– Ezekben a napokban Klaus Iohannis román államelnök egyértelműen magyarellenes kijelentéseket tett. Mit gondol, miért van ez? Mit tud tenni ilyen esetekben a Kisebbségi Jogvédő Intézet?

– Szerintem, és remélem igazam lesz, Iohannis ezzel a kijelentéssel lyukra futott. Nyilvánvalóan ütést akart mérni politikai ellenfeleire a magyar kártya kijátszásával. De túllépett egy határon, ami vissza kell üssön rá. Egy olyan országban, mint Románia, ahol száz éve dúl a sovinizmus, hol erősebben, hol kevésbé, de mindig jelen van, ez a kijelentés oly mértékben uszító és gyűlöletkeltő, ami mellett már a nemzetközi közvélemény sem mehet el szó nélkül. Persze vérmes reményeink nem lehetnek, ismerve a mai Európa érdekorientált összefonódásait és kettős mércéjét, de bizonyos fokú rossz következményei lesznek Románia szász elnökére nézve. Belpolitikai porondon is lesz legalább annyi ellenzője, elítélője, mint új híve. A román társadalomban is vannak józanul gondolkodó és kulturált emberek.
A Kisebbségi Jogvédő Intézet sokat nem tud tenni ebben az ügyben, mert mi a jog eszközeivel operálunk, és ez egy politikai kérdés. Azonban sepsiszentgyörgyi partnerünk, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat azonnal az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult az államfő szerdai kijelentése miatt.

– Megszólaltak magyarországi politikusok is ebben az ügyben – Orbán Viktor, Szijjártó Péter – sőt a felvidéki MKP is. Mennyire lehet ilyesfajta beszédre diplomatikusan reagálni?

– Ilyen beszédre nem lehet, nem szabad, hagyományos értelembe vett diplomatikus válasszal reagálni. Diplomatikus választ diplomatikus kijelentésre lehet adni. Amikor a kijelentő úgy fogalmaz, hogy csak sejtett valamit, vagy kilátásba helyez, vagy esetleg kétértelmű a beszéde. Erre lehet hasonló válaszokat adni. Itt azonban durva, egyértelmű gyűlöletkeltésről, komoly politikai feszültséget gerjesztő kirohanásról van szó. Erre csak keményen és nagyon egyértelműen lehet válaszolni. Az erő csak az erő szavát érti, szól a régi bölcsesség. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy Iohannis erős lenne.

Tókos Levente