Az okostelefonok, táblagépek és egyéb digitális eszközök nemcsak a felnőttek életének lettek elengedhetetlen kellékei. A gyermekek ma már egyre hamarabb megismerkednek ezekkel az eszközökkel, és két-három évesen használják napi szinten, ami miatt felmerülhet a kérdés, mennyit árt a szülő a gyermeknek, ha ezt megengedi.
Sokszor a szülő bele sem gondol, hogy mennyit árthat vele, ha engedi gyermekének, hogy az okostelefonon vagy a táblagépen játsszon. A kisgyermek élvezi, csendben van, a figyelme is le van kötve. A helyzet azonban ennél összetettebb.
„Az ötéves kor különösen érzékeny időszak, de egészen tíz-tizenkét éves korig a gyermekek idegrendszere kiemelten fogékony az újdonságokra, és ekkor még nincsenek olyan érzelmi szinten sem, mint az idősebb korosztály. Az óvodások szociálisan még éretlenek, meg kell tanulniuk, hogy a többi gyerekkel hogyan játsszanak együtt, hogyan viselkedjenek mások szempontját is figyelembe véve a játék során – mondta a hirado.hu-nak Hegyi Dorottya gyermekpszichológus.
Ez öt-hat éves korra már nagyjából kialakul, és fontos része lesz a közösségbe való beilleszkedésnek, alkalmazkodásnak. Ha egy gyermek mindig csak a táblagépen, telefonon játszik, akkor az otthoni szociális ingerekből kimarad. Ennek hiánya jelentkezhet a társas kapcsolataiban – tette hozzá.
Habár látszólag a kisgyermeket kiválóan leköti egy ilyen digitális eszköz, az igazság az, hogy ha adódik valamilyen konfliktushelyzet a társas környezetben, készületlenül éri a gyermeket, akit kivontak a társas érintkezésből.
Nem a teljes megvonás a lényeg
A lényeg abban áll, hogy ha engedik játszani a szülők a gyermeket, annak mindig legyen valamilyen célja, legyen irányítva tartalmilag. Oda kell figyelni, hogy a kisgyermek ne böngészhessen szabadon az online világban, mert akár olyan tartalmakkal is találkozhat, ami nem neki való – hívta fel a figyelmet a szakértő.
Az internetet nem lehet manapság kiküszöbölni, hiszen a divat része, és a gyermeket kortársai akár azért is kiközösíthetik, mert nem ismer valamilyen internetes játékot vagy karaktert.
„Tehát nem arról van szó, hogy egyáltalán ne használják ezeket az eszközöket, hanem, hogy meg kell szabni a határokat” – figyelmeztetett a pszichológus. Két-három éves korban semmiképpen, de leginkább ötéves korig ne adjunk a gyermek kezébe okostelefont, vagy táblagépet, öt-hat éves kortól pedig maximum fél órát használja az asztali gépen lévő, nem online fejlesztő játékokat.
Mivel az ennyi idős gyerekeknél az időfogalom még nem alakult ki, lehet akár homokórával mérni az időt, hogy mennyit játszhat.
A leglényegesebb, hogy a szülő a játék után próbálja meg feldolgozni a gyermekkel az élményt, beszéljék meg, például ha mesét nézett, hogy tetszett-e, mit látott.
Valóban árthatunk a gyermeknek?
„A meseolvasásánál van egy képi világ, ami a gyermekben kialakul, és így aktív a képzeleti tevékenység. Ha nézi a mesét, vagyis készen kapja az információkat, akkor ez blokkolódik, nem tudja elképzelni, passzív marad. Tehát ezeket a digitális tartalmakat semmiképp se a meseolvasás helyettesítésére alkalmazzuk” – fogalmazott Hegyi Dorottya.
Az időponton is nagy hangsúly van: alvás előtt nem tesz jót, ha vibráló ingerek érik a gyermeket, mert stimulálja az idegrendszerét, feszültté teszi. Tehát az nem jó stratégia, még iskolás korban sem, hogy úgy aludjon el a gyermek, hogy a táblagépen néz mesét vagy játszik.
Ha a gyermek iskolásként napi több órát tölt a képernyő előtt koordinálatlanul, az hátráltatja a szociális készségek kialakulását. Ha a szülő odafigyel erre, és időben beavatkozik, akkor a szociális készségeket pótolni lehet, és képes lesz visszazökkenni a gyermek a normál kerékvágásba a pszichológus szerint.
A gyermek a szülőt másolja
Az sem mindegy, hogy a gyermek mit lát otthon a szüleitől. Hiába mondja a szülő, hogy ne játsszon annyit a telefonon, ha tőle is azt látja, hogy az eszköz folyamatosan a kezében van. A szülőnek példát kell mutatnia, például étkezés közben ne nyomkodja a telefont. Ez a minta a legfontosabb. Ha munka miatt kell az anyának vagy az apának a telefont használnia, akkor el kell magyarázni a gyermeknek, hogy miért teszi – hívta fel a figyelmet a szakértő.
Ha a szülő keretek közé szorítja a kütyük használatát az iskoláskorban, szab egy időkorlátot, és odafigyel, hogy a gyermek milyen játékokkal játszik, vagy mit néz, nem kell számolni negatív hatásokkal, sőt akár hasznosak is lehetnek a készségfejlesztő játékok, mert fejleszthetik a gyermek gondolkodását.
További jó opció lehet a hangoskönyv is, illetve akár jutalomként is lehet használni a játékot, ha kisgyermek valamit ügyesen megcsinált.
A pszichológus szerint arra azonban ügyelni kell, hogy a klasszikus nevelési módszereket ne váltsa fel teljes mértékben a modern technika. (hirado.hu / Székely Hírmondó)