Kövér László, az Országgyűlés elnöke (j2) beszédet mond a Martosi Szabadegyetem fórumán 2017. július 5-én. Mellette Menyhárt József, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke (b2), Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára (b) és Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a Martosi Szabadegyetem fórumán 2017. július 5-én. MTI Fotó: Krizsán Csaba

Szabadegyetemek idejét éljük, nemsokára ismét Tusványos lesz a Kárpát-medencei magyarság szellemi-politikai középpontja, múlt héten Kárpátalján, hétvégén pedig Felvidéken zajlott hasonló rendezvény.

A Martosi Szabadegyetemen – akárcsak Tusnádfürdőn szokás – nemzetpolitikai kerekasztalt is rendeztek, amely egyfajta seregszemléje a Kárpát-medence különböző országaiban élő magyarságnak.

Érdemes ezért Felvidék irányába vetnünk tekintetünket: a nemzeti összetartozás, a térség más államaiban élő magyar közösség iránti szolidaritás belső, morális parancsa ez elsősorban, de a romániai magyarság helyzetének mélyebb megértésében, a közösségünk előtt álló kihívások és lehetőségek pontosabb számbavételében is segít, ha regionális kitekintésben gondolkodunk.

A külhoni magyar vezetők beszámolója alapján úgy tűnik, a legjobb helyzetben a vajdasági közösség leledzik: Pásztor István VMSZ-elnök szerint a szerbiai magyarságot meg is becsülik az országban, autonómiája van, a szervezet kormánytényező, intézményrendszere erősödik.

Az országban dúló háború miatt a kárpátaljai magyarság sorsa a legmostohább: a gazdasági-szociális nehézségek mellett a magyarellenes megnyilvánulások is felerősödtek Ukrajnában, az állami hatóságok nem sietnek ezek elítélésével. Mi több, a kisebbségben élő nemzeti közösség jogainak bővítése helyett azok csorbítása zajlik, a kijevi parlamentben hamarosan szavazásra kerülő új tanügyi törvény például már nem szavatolja a nemzetiségek jogát az anyanyelvű oktatáshoz – mutatott rá Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke.

Valahol e két véglet között keresi helyét a felvidéki, illetve az erdélyi magyarság: a két közösség helyzete sok tekintetben hasonló egyebek mellett a mindenkori szlovák, illetve román kormányok asszimilációs, homogenizációs törekvései miatt.

Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke például arról beszélt most, hogy Szlovákiában az elmúlt évtizedekben a magyarok lakta régiók tudatos elszegényítése zajlott – nekünk, Székelyföldön élőknek aligha kell hosszan fejtegetni, milyen eszközökkel lehet egy régiót hátrányba taszítani központosítással, infrastruktúrájának elsorvasztásával stb. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök pedig arra hívta fel a figyelmet: Romániában nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek a magyarságra, ami bizalomhiányról tanúskodik a többségi nemzet részéről – ennek következményeit naponta tapasztaljuk.

A Kárpát-medence különböző országaiban élő magyarság helyzetében tehát igen sok a közös elem, a számos negatívum mellett azonban pozitívumot is találunk: a külhoni magyar vezetők mindenike méltatta Magyarország támogatását a magyar közösségek identitásának megőrzésében, gazdasági megerősítésében.

És nemcsak azért fontos ez, mert nem volt mindig így, hanem azért is, mert az anyaország támogatása lehet az egyik alappillére a külhoni magyar közösségek szülőföldön való megerősödésének.

Farcádi Botond / Háromszék

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük