Az eddigi alkalmaktól eltérően, 2019-ben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség négy kategóriában – irodalom, képzőművészet, előadóművészet és immár műfordítás – adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat Zágoni Balázs írónak, Köteles Pál festőművésznek, Hatházi András színművésznek és Marius Tabacu műfordítónak.
A Szövetség évente jutalmazza a magyar kultúra napján azokat a művészeket, akik az erdélyi magyar kultúra átörökítéséhez, megismertetéséhez kiemelt módon hozzájárulnak. Az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában – idénre is kiterjesztett – programsorozat részeként, a román-magyar párbeszéd jegyében az RMDSZ egy olyan műfordító munkáját is elismeri, akinek témái erdélyiségünkről, transzilvanizmusunkról, továbbá egymás kultúrájának megismertetéséről szólnak.
Zágoni Balázs írót Rostás Péter István újságíró méltatta
„A városról, melynek három neve, tizennyolc tornya és négy bástyája van, féltucatnyit mesélt, ha meg elfáradt-lankadt a regélésben, játszani hívott rádióba, hol ikerkirálykisasszonyok civódtak, persze hogy azon, kié legyen a hatalom s az országnak mind a két fele. Játék és mese közötti hatásszünetben forgatnivaló könyveket pallérozott, fordított ángliusról ő, a forgatókönyvíró. Fantáziája korlátot zúzott: forradalmat képzelt el, egy püspök menüjét, reggelitől vacsoráig, mindezt mozgalmas képekben, mert már untad a diafilmet. S ahogyan te, Barni vonatokkal, repülőkkel álmodsz, úgy Apa a hajókra esküszik, bár tudja, hogy nem könnyű a segédmatróztól főárbockosármesterig feljutni, s onnan a mélybeli összefügéseket fürkészni, tájolni lélek és hit hullámtérképén. Mint ahogyan mesés fordulatra, s némi varázseszközökre van szükség, hogy a feleki kőgömböcökből a gé faktort meghazudtoló Gömb kerekedjék.”
Köteles Róbert Pál festőművészt Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári fiókjának elnöke méltatta
„Köteles Róbert Pál a dolgos, a tevékeny, a sikeres, a korszerűséget a sejtjeiben hordozó, a lankadatlanul kísérletező, de ugyanakkor következetes alkotószemélyiség. Két évtized alatt emelkedett festményei, kiállításai, nyilvános jelenlétei és szereplései révén a kortárs romániai képzőművészet élvonalába. Pályája meredeken és látványosan ívelt a magasba, s útja jelenleg is javában tart a babérokkal szegélyezett kaptatón fölfelé. 43 esztendősen nemzedéke kiemelkedő, emblematikus tehetségeként tartják – tartjuk – számon.”
Hatházi András színművészt Bessenyei Gedő István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti igazgatója méltatta
„Hatházi Andrást alighanem az említett gyermeki játékkedv és kimeríthetetlen kíváncsiság kímélte meg az éppen szakmánk legkiválóbbjait fenyegető legnagyobb veszélytől: hogy önmaga szobra legyen, hogy rutinossá váljék, hogy jól bevált pózok és mirelitgesztusok hálójába gabalyodva úgy járjon, mint Borovszky Oszkár bácsi, Harag György példázatában, aki saját papi jelmezére lépve úgy próbált előre haladni, mintha mi sem történt volna, amitől végül térdre kényszerült. Harag így foglalja össze az eset tanulságát, jól ismert szuggesztív, játékos szóhasználatával: az ember ne menjen önmagába bele.
Ugyanezt tanulhatjuk Hatházi Andrástól is, aki szerepek százaival, publikációk, könyvek, fordítások, rendezések, megérdemelt díjak és kitüntetések, műhelymunkák tucatjaival a háta mögött is tud és mer „nem-tudni”, azaz tovább keresni, kérdezni, kutatni, fürkészni, megismerni a megismerhetetlenség örök titkait.”
Marius Tabacu műfordítót magyar nyelven Kósa András László, a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója, románul pedig Lucian Năstasa Kovács, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatója méltatta
„A ma esti díjazott nem adta fel egyetlen pillanatig sem, a maga bánsági nagyvonalúságával mindenre volt egy humoros megjegyzése, viszont sosem dőlt hátra azzal, hogy a munkát elvégezte és most már a kiadón a sor, hanem nyomon követi munkáját. S mindezt nem emberi hiúságból, hanem éppen a közössége iránti tiszteletből teszi. Nem csapja az asztalra a közel 1500 lefordított oldalt (ennyi a Bánffy-trilógia), hanem tevőlegesen is cselekszik azért, hogy a regény a román olvasó elé kerüljön. Türelemmel olvassa újra és újra, válaszol az állandóan változó lektoroknak, szerkesztőknek, tördelőknek, és hallgatja meg a javaslatokat, majd fogadja el, vagy éppen cáfolja meg azokat. Ez az alázat, ez a töretlen hit abban, hogy Erdélyben meg kell ismerjük egymás kultúráját, ez talán az egyetlen, amit nekem ma este mondanom kellett volna a díjazottról, akinek ez az egyetlen zsinórmérték, amit követ értelmiségiként, intézményvezetőként, intézményépítőként, filmesként és természetesen műfordítóként is.”
Az RMDSZ közleménye