Illusztráció

Nem, nem Széllyes Sanyi bácsi vicces történetéről szeretnék mesélni, hanem az én apám házasságáról, amit sajnos nekem is meg kellett élnem.

Apám együtt élt egy nővel, már hosszú idő óta s hogy boldogan-e azt nem tudhatom, de tartósan, az biztos, és vadul. Azaz vadházasságban. Ami szigorúan tilos volt abban az időben. Bűncselekménynek, a nő részéről prostitúciónak számított. Ennek ellenére igencsak sokan éltek így, lehet kevesebben mint manapság, de azért akadt szép számmal élettársi kapcsolat. Nem is lehetett olyan könnyen rajtakapni valakit, mert hát senki homlokára nem volt ráírva a házas vagy hajadon szócska.

Emlékszem, apám s a mostohám nem akartak összeházasodni, erről beszéltek is. Bár mostohám inkább hajlott volna a férjhezmenés felé, apám szépen lebeszélte, s éltek tovább, házasságlevél nélkül. Történt egyszer, hogy elmentek valahova vendégségbe, ami nem volt sűrűn szokásuk, most viszont nemcsak hogy elmentek, de egészen jól érezték magukat ott, s bizony késő éjjel lett mire elindultak hazafelé.

Útközben igazoltatta egy milicista őket, jobban mondva egy unatkozó milicista. Apám személyi igazolványában teljesen más név és cím szerepelt, mint a mostoháméban. Nosza felvillanyozódott a közeg, s tartott is egy prédikációt a tisztességről és a házas élet szépségeiről, miközben mostohámat őrszobára való bevitellel fenyegette, mert szerinte nyilvánvaló volt a prostitúció ténye. Jó apám elmondása szerint szóhoz se jutottak, úgy oktatta a milicista őket.

Hanem aztán mikor szóhoz jutottak, az én apám volt az, aki megszólalt. Csendesen elmondta a milicistának, hogy a nő a menyasszonya, s éppen kíséri hazafelé. Azzal a ténnyel mit sem törődött, amit a milicista sietett megállapítani, nevezetesen azzal, hogy a személyiben szereplő cím homlokegyenest más irányban van. Kimagyarázta az elfogyasztott vodka hatásával, s megígérte, hogy menten visszafordulnak.

Csakhogy a közeg nem engedte ilyen könnyen a zsákmányát. Ragaszkodott ahhoz, hogy mostohámat bekísérje az őrszobára. Törte a fejét apám, mit is tegyen, s hogy akadályozza meg ezt a dolgot, mert akkoriban nem volt biztonságos a milicia épületében tartozkodni. Gondolt egy merészet, s kijelentette, hogy ő bizony még a héten feleségül veszi az asszonyt, ha most szabadon távozhatnak. A köpcös milicista szemében gonosz fény csillant. Beleegyezett, de kötelezte apámat, hogy egy héten belül a milícián jelentkezzen a papírral, miszerint házasok.

Mit volt mit tenni, megtörtént a házasság. Ami még megjegyzendő az az, hogy az én apám kikövetelte, hogy magyarul eskessék össze őket, ami nem kis dolog volt. De azt mondta, mivel tulajdonképpen őt belekényszerítik egy házasságba, nem hajlandó ezt másképp megtenni, mint magyarul, édes anyanyelvén. Láss csodát... teljesítették a kívánságát.

Hát így házasodott szegény jó apám másodszor. Kényszerből, de magyarul.

Lakó Péterfi Tünde