Hétköznapok az aranykorszakban - Apám házassága

Illusztráció

Nem, nem Széllyes Sanyi bácsi vicces történetéről szeretnék mesélni, hanem az én apám házasságáról, amit sajnos nekem is meg kellett élnem.

Apám együtt élt egy nővel, már hosszú idő óta s hogy boldogan-e azt nem tudhatom, de tartósan, az biztos, és vadul. Azaz vadházasságban. Ami szigorúan tilos volt abban az időben. Bűncselekménynek, a nő részéről prostitúciónak számított. Ennek ellenére igencsak sokan éltek így, lehet kevesebben mint manapság, de azért akadt szép számmal élettársi kapcsolat. Nem is lehetett olyan könnyen rajtakapni valakit, mert hát senki homlokára nem volt ráírva a házas vagy hajadon szócska.

Emlékszem, apám s a mostohám nem akartak összeházasodni, erről beszéltek is. Bár mostohám inkább hajlott volna a férjhezmenés felé, apám szépen lebeszélte, s éltek tovább, házasságlevél nélkül. Történt egyszer, hogy elmentek valahova vendégségbe, ami nem volt sűrűn szokásuk, most viszont nemcsak hogy elmentek, de egészen jól érezték magukat ott, s bizony késő éjjel lett mire elindultak hazafelé.

Útközben igazoltatta egy milicista őket, jobban mondva egy unatkozó milicista. Apám személyi igazolványában teljesen más név és cím szerepelt, mint a mostoháméban. Nosza felvillanyozódott a közeg, s tartott is egy prédikációt a tisztességről és a házas élet szépségeiről, miközben mostohámat őrszobára való bevitellel fenyegette, mert szerinte nyilvánvaló volt a prostitúció ténye. Jó apám elmondása szerint szóhoz se jutottak, úgy oktatta a milicista őket.

Hanem aztán mikor szóhoz jutottak, az én apám volt az, aki megszólalt. Csendesen elmondta a milicistának, hogy a nő a menyasszonya, s éppen kíséri hazafelé. Azzal a ténnyel mit sem törődött, amit a milicista sietett megállapítani, nevezetesen azzal, hogy a személyiben szereplő cím homlokegyenest más irányban van. Kimagyarázta az elfogyasztott vodka hatásával, s megígérte, hogy menten visszafordulnak.

Csakhogy a közeg nem engedte ilyen könnyen a zsákmányát. Ragaszkodott ahhoz, hogy mostohámat bekísérje az őrszobára. Törte a fejét apám, mit is tegyen, s hogy akadályozza meg ezt a dolgot, mert akkoriban nem volt biztonságos a milicia épületében tartozkodni. Gondolt egy merészet, s kijelentette, hogy ő bizony még a héten feleségül veszi az asszonyt, ha most szabadon távozhatnak. A köpcös milicista szemében gonosz fény csillant. Beleegyezett, de kötelezte apámat, hogy egy héten belül a milícián jelentkezzen a papírral, miszerint házasok.

Mit volt mit tenni, megtörtént a házasság. Ami még megjegyzendő az az, hogy az én apám kikövetelte, hogy magyarul eskessék össze őket, ami nem kis dolog volt. De azt mondta, mivel tulajdonképpen őt belekényszerítik egy házasságba, nem hajlandó ezt másképp megtenni, mint magyarul, édes anyanyelvén. Láss csodát… teljesítették a kívánságát.

Hát így házasodott szegény jó apám másodszor. Kényszerből, de magyarul.

Lakó Péterfi Tünde

7 hozzászólás

  1. antal m.

    Nagyon tetszett a fenti történet eset! Az én életem rövid esetéből:
    Serdülőként távol kerültem örökre a szüleimtől, csak vendégül járogatok azóta is haza szülőföldemre. Hivatalos házas életet éltünk első feleséggel, született két gyerekünk,lány és fiú. Az sors elválasztott 31 évi boldog házasságunk után, mert súlyos betegségbe elhunyt asszonyom 55 évesen! Özvegy maradtam 56 évesen. Gyerekeink főiskolát végeztek, kint voltak a nagybetűs életbe! Kelet döntenem, hogy özvegy életet élek-é vagy élettársat-feleséget keressek?…Az élet megajándékozott egy új nővel, aki 8 évvel fiatalabb nálam, teljesen idegen személy, nem volt soha senki férfivel lekötelezve, se gyereke nem volt! Megismerkedtünk, mind kettőnknek lakása volt és van, hivatalosan nem esküdtünk össze, már 22 éve boldog páros életben élünk és fogunk maradni amíg a Teremtő el nem választ egymástól! Minden tökéletesen működik és van a legjobb szeretetben-megértésben és egymás megbecsülésében!
    Apám arra intet amikor a szülőházat elhagytam , hogy a rossz híred előtted haza ne érjen, –külön figyelmeztetett, hogy a nő személyeket óvva becsüld és tiszteld, ne kárhoztasd el egyiket se soha, mert a Teremtő is károsan súlyt értük! ! !
    Rövid kis valós tapasztalat!

    Válasz
  2. Dobai

    Bíztos Lengyel volt a milicista, Tóducz urnak a barátja.
    Madarat tolláról, milicistát barátjáról lehet megismerni.

    Válasz
    • Tóducz

      Dobai úr, biztos, hogy Ön normális?

      Válasz
    • Névtelen
  3. Lakó Péterfi Tünde

    Drága doktor úr! Csak itt és csak most, no meg csak önnek válaszolok. A történet valóban családi. Nem tudom mit ért felemás alatt, s azt sem, mi szégyellni való lehet benne… No, de képzelje, ha minden történetem tetszene önnek! Még a végén elfogult lenne velem!

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves Tünde, az emberek szégyen érzete nagyon nem egyforma. Van aki azt szégyenli, amire mások büszkék és fordítva is működik az intézmény. Ez kb. a felemás. (Ezt csak teljes zárójelben írom, hogy ne hallja senki más.) Az Ön történetei érdekesek, de nem annyira, hogy általánosíthatók lehessenek egy tarka közösség számára. Ígérem, hogy nem leszek elfogult Önnel. További tiszteletem.

      Válasz
  4. Tóducz

    Drága Tünde, ne tessék haragudni, de nagyon felemás az iromány. Rögzít egy családi tényt, ami nem biztos, hogy dicsőségre méltó.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük