Hihetetlen és elfogadhatatlan is

Fotó: MTI/Mónus Márton

Így minősítette Klaus Iohannis azt, hogy a képviselőház hallgatólagosan elfogadta Székelyföld autonómiatervezetét. És valóban hihetetlen és elfogadhatatlan, hogy egy haladó szellemű demokratának ismert, erdélyi, sőt, kisebbségi politikus, az állam világszerte köztiszteletben álló első embere a néhai szélsőséges bértollnok, Corneliu Vadim Tudor modorában uszítson Románia azon állampolgárai ellen, akik magyar anyanyelvűnek születtek, és csak ennek elismerését kérik, nem bombákkal, hanem törvényes, jogszerű módon.

Egetverő melléfogás az a kijelentés is, hogy a Szociáldemokrata Párt suttyomban el akarja adni Erdélyt a magyaroknak, mert Marcel Ciolacu ügyvivő pártelnök már az államfő kirohanása előtt harsányan széttrombitálta, hogy nem fogja az RMDSZ tervezetét megszavazni. Más sem tette, a szenátus döntése előrelátható volt (a titkosszolgálatok által tájékoztatott Iohannis számára sem lehetett meglepő), hiszen 2007, Románia EU-csatlakozása óta szinte minden olyan kezdeményezés megbukott, amely bár tollvonásnyit bővítette volna a kisebbségi jogokat ebben a szájhősökkel bőven megáldott országban; még az érdemi vitát is eleve elutasították a toleranciájukkal sűrűn dicsekvő román politikusok.

Távolról sem fenyeget tehát a székely autonómia veszélye, nem kell a szász államfőnek egyedül szembeszállnia a román haza „toxikus” ellenségeivel, miközben a koronavírus-járvánnyal is küzd. Micsoda melodramatikus fogás ez is a méltóságára különben nagyon rátarti elnöktől! Ha vár még néhány órát (mint máskor), nem járatja le magát. De érthető a sietsége: el kell terelni a figyelmet arról, hogy a liberális kormány teljesítménye nem annyira jó, mint ahogy mondják. Mert választási év van.

Iohannis és a Nemzeti Liberális Párt nacionalizmusáról már szereztünk néhány keserű tapasztalatot, de azt sokalljuk, hogy akkor is belénk rúgnak, amikor a szociáldemokratákon akarnak ütni. Ez a csapás ugyanis minket ért, és meg is sokszorozta a többi párt. Könnyű lenne cáfolni az aggodalmakat, ha valaki legalább meghallgatná a magyar érveket, és egyáltalán elgondolkodna azon, hogy miért nem elégedett Románia legnagyobb nemzeti kisebbsége, de erre senki nem ér rá, még a karanténban sem.

Fölösleges is a hajdani szász autonómiára hivatkozni: Iohannis szerint ilyen nem létezett (nyilván nem, hiszen az évszázados erdélyi szász önkormányzatiságot Nationsuniversitätnek hívták, s nem autonómiának), és Dél-Tirol jelenlegi jó példája fölött is mindig elsiklik a román nemzetféltők tekintete, akiknek a mai, valós vészhelyzetre sincs írjük. A járvány még mindig nem tetőzött (talán korai volt lazítást ígérni), a gazdasági visszaesés máris óriási (a támogatások hatékonyságáról annyit, hogy a lezárt határok dacára tízezrével mennek külföldi munkára a románok), a mezőgazdaságot 70 éve nem látott szárazság fenyegeti, nincs megoldva a távoktatás, akadozik a krónikus betegek járvány miatt felfüggesztett ellátása (még a pajzsmirigygyógyszer hiányát sem sikerült orvosolni), a társadalmi feszültség egyre nő. És mit kínál erre az utóbbi időben inkább kormányfőként viselkedő elnökünk: parttalan nacionalizmust.

Veszélyes játék ez, Herr Iohannis!

Demeter J. Ildikó / Háromszék

3 hozzászólás

  1. tömrer

    Tóducz úr ez a történet nagyon kemény!
    Gratulálok, hogy volt hozzá bátorsága mindenkivel megosztani!!!

    Válasz
  2. TÓDUCZ

    Kedves Ildikó, már írtam az 1970-es években történtet, de nem árt leírni többször is, hogy az erdélyi magyar fiatalok, akik akkor még tervbe se voltak véve, és a romákok is tudják, hogy nem felejtünk. A marosvásárhelyi színháztérről buszoztam a Kövesdombra egy gyerekkori haveromhoz ultizni. A buszon hallottak beégtek mélyen az agyamba, és 45 év után is frissek, mintha ma hangoztak volna el. Egy középkorú betelepített romák apa és 12 év körüli fia társalogtak mellettem. A gyerek kérdezte az apjától, hogy a mi országunkban miért nincs sok minden, ami máshol van és természetes mindennapi bagatell, mint a narancs, a banán, a csokoládé, a játékok és sok más minden? Az apa szárazon válaszolt: a magyarokért. Majd egy idő után így szólt a fiához: jól jegyezd meg, hogy addig, amíg egy magyar is van a környéken, addig ha füvet és szénát kell ennünk, akkor sem szabad lázadoznunk a közállapotok ellen, majd csak azután. A romákok lekoppintották a tót receptet és alkalmazni igyekeznek: kérezkedj be a magyar házába, fogad el vendégszeretetét, s aztán verd ki belőle!

    Válasz
    • Hunnus

      Döbbenetes. Őszinte együttérzésem, amiért ilyenek között kell élniük. Komolyan!

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük