Hívatlan vendégekA koronavírus-járvány és az ennek okán érvényben levő korlátozások sem rettentettek el maroknyi Brassóban és másutt élő román hazafit, hogy ismét Sepsiszentgyörgyön gyűljenek össze.

Ezúttal a román himnusz napja volt a villámlátogatás apropója, de jártak már itt december elsején, a kis egyesülés napján, június 4-én, és ha ily gyors ütemben szaporodnak a jeles napok Romániában, minden bizonnyal találnak még ünnepelni való alkalmat.

Tulajdonképpen nem is lenne ezzel semmi baj. Mi kivetnivaló van abban, kérdezhetné a helyi viszonyokat és a romániai valóságot kevéssé ismerő, hogy valakiknek fontos a román himnusz, és ezt valamilyen formában ki szeretnék nyilvánítani? Természetesen, semmi. Gondok csak akkor vannak, ha ezen ünnepi összejövetelek nem annyira a himnusz vagy a hős elődök tiszteletéről szólnak – magunk is fel szoktuk idézni történelmünk jeles mozzanatait, tisztelgünk hőseink előtt, kulturális rendezvényekkel ünnepeljük például a magyar költészet napját stb. –, hanem provokatív szándék húzódik mögöttük. Márpedig nyilvánvalóan heccelési, provokatív szándékról árulkodik az, hogy ezen szervezetek sosem otthon ünnepelnek, hanem mindig nálunk. Sepsiszentgyörgyön, vagy éppen Úzvölgyében, mint tették azt tavaly is erőszakkal, temetőt gyalázva. Ott szeretnek tehát összegyűlni, ahol kulturális rendezvénynek vagy ártatlan megemlékezésnek álcázott összejövetelüknek üzenetértéke van: azt üvöltik arcunkba – a himnusz soraival épp úgy, mint sokkal explicitebben magyarellenes jelszavaikkal –, hogy itt márpedig ők az urak.

S bár megtanultuk már kezelni az ilyen helyzeteket, és jó ideje totális közöny fogadja az idegen ünneplőket Sepsiszentgyörgyön, azért mégsem tehetünk úgy, mintha nem történt volna semmi. Az ő játszmájukba belemenni, nyilván, nem szabad – a legnagyobb hiba lenne a provokációra bármilyen formában válaszolni! –, azt azért jó tudatosítanunk magunkban, hogy vannak olyan erők Romániában, amelyek feldúlnák a városban és a térségben honoló békét. Hogy vannak olyan alattomos csoportosulások, amelyek visszavetnék, visszarángatnák a fejlődésnek indult várost. Hogy ebben a láthatatlan ellenfelekkel folytatott nem hagyományos küzdelemben a román hatóságokra nem számíthatunk, hiszen nyilvánvalóan kettős mércét alkalmaznak: nekik járványidőben is szabad összejövetelt tartani, őket senki felelősségre nem vonja az Úzvölgyében tavaly történt erőszak miatt.

Miközben tehát bölcsen távolról szemléljük a Vitéz Mihály szobra előtti teret időről időre benépesítő hívatlan vendégek kisebb-nagyobb csoportjait, tudatosítanunk kell magunkban: vannak, akik ellenérdekeltek abban, hogy Sepsiszentgyörgyöt továbbra is az itt élők békés együttélése, a közös építkezés jellemezze.

Farcádi Botond / Háromszék

4 hozzászólás

  1. borembukk

    Izzadságszagú ünneplés, ebben nincs semmiféle felemelő, megtisztelő és természetes gesztus. Ilyen a kommunizmus és a bajszos férfi szocializmusa.

    Válasz
  2. antal m.

    A provokáló ünnepély tartás idegenekkel, gyalázza az össze seregleteket!!!

    Válasz
    • László Ferenc

      antal m. 2020. július 30.-n 21:11 közelében
      Tisztelt Antal M. úr!
      Még az a szerencse, hogyyy magyarokból nem volt nagy sereglet, sőt kicsi sem – legfeljebb az utca túloldaláról vetettek rájuk egy pillantást a járókelők.
      A tudósításból látható volt, hogy mint egy 40 román “testvérünk” dalolászott, nagy ritkaságban, hogy úgy látszon, mintha betöltenék a teret.
      Pedig inkább úgy nézett ki az a pár ünneplő, mint amikor a kukorica táblában a sorban vetett magból – csak minden tizedik szökkent szárba.

      Válasz
      • antal m.

        Tisztelt László Ferenc!
        A helyi román lakokat is megzavarják ünneplésükben, az odahozott idegenekkel! Kézdivásárhelyen is így történt, nemzeti ünnepükkor.
        Erőszakos buzgósság,- nem ünnepély!

        Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük