A változások kimenetele kétesélyes, mondja Lukács Attila lelkipásztor, pszichológus, aki szerint a mai felgyorsult világunkban sokkal nehezebb életünk különféle változásaival szembenéznünk, mint a rendszerváltás előtti időkben.
Szükségesek a jó értelembe vett változások az életünkben vagy jobb a biztoshoz ragaszkodni, a „csak rosszabb ne legyen!” gondolat alapján?
A jó értelembe vett változások szükségszerűek az életünkben, hiszen ha soha semmi nem változna körülöttünk, akkor nagyon egyhangú, unalmas lenne az életünk. Akkor csak rutinfeladatokat végeznénk és nem fejlődnénk semmit. Az életünkhöz viszont hozzátartozik a folyamatos fejlődés. Persze, mint minden, így a változás, a változtatás igénye is személyfüggő.
Vannak emberek, akik akkor érzik jól magukat, ha valami folyamatosan változik körülöttük és valamin változtatni tudnak, folyamatosan elérhető célokat tűznek ki maguk elé, és vannak olyanok is, akik a biztos jelenhez ragaszkodnak, és a „rosszabb ne legyen”, vagy az „ennél sokkal rosszabb is lehetne” gondolatához ragaszkodnak.
Olyan változásaink is vannak, amelyeket mi magunk kezdeményezünk, például az egészségünk megóvása érdekében: új étrend, sportolás.
Valóban, olyan változások is előfordulnak az életünkben, amelyeket mi magunk kezdeményezünk az egészségünk megóvása érdekében. A legtöbb esetben sajnos csak akkor kezdünk el a fizikai és lelki értelemben vett egészségünkkel foglalkozni, amikor nem érezzük jól magunkat, amikor már baj van. Ekkor a legtöbb és legjobb esetben megijedünk és mindent megpróbálunk megtenni az egészségünk érdekében. Ilyenkor elkezdünk egészségesebben élni, többet aludni, egészségesebben táplálkozni, sportolni, gyógyteákat fogyasztani, terápiákra járni.
Még a hit tekintetében is változások következhetnek be. Aki a megbetegedése pillanatáig nem hitt Istenben, az hirtelen keresi az Istennel való közösséget. Fontos lenne mind a lelki, mind a fizikai értelemben vett egészség tekintetében is a tudatosság, a prevenció, illetve egészségmegőrző programok ismerete.
A biztonságot, folyamatosságot igénylő életünket nem egyszer komolyan megviselik a változások: betegség, új munka, nyugdíjazás. Hogyan lehet ezeket a változásokat úgy megélni, hogy ne okozzanak sérüléseket?
Életünk folyamán sok olyan helyzetbe kerülünk, amelyek kihívást jelentenek a számunkra. Ilyen lehet egy új munkahely, új párkapcsolat, új lakás, nyugdíjazás, stb. A változások az újdonság iránti várakozás izgalmával járnak, de ugyanakkor a bizonytalanság miatt egy jó adag félelem is együtt jelentkezik a változással. A változások kimenetele kétesélyes.
A változás magában foglalja a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot is. Ezek mind feszültséget, stresszt okozhatnak. Fontos tudnunk azt is, hogy az életünkben a változások folyamatosan zajlanak, csak egyes változásokat jobban kezelünk, mint másokat. Például az évszakok váltakozására fel tudunk készülni és elég jól tudjuk ezeket kezelni.
A gond leginkább az úgynevezett metamorfózisszerű változásokkal van, amikor újra kell értékelnünk mindent, amit eddig gondoltunk, ami meghatározta az életünket, a világnézetünket. Kicsit úgy kell ezt elképzelnünk, mint amikor a számítógépeknél megalkotnak egy programot, s rájönnek, hogy semmire sem jó, valami más programra van szükség. Ezek a gyökeres változások nagyon nehezek, az élet szinte minden területére kiterjednek és hirtelen zajlanak le.
Ezekhez már nagyon nehéz alkalmazkodni. Ilyen például, amikor valaki egy új országba költözik vagy egy teljesen új munkaterületen kezd el dolgozni.
A különböző változások az életünkben csak akkor nem okoznak maradandó sérüléseket, ha megpróbálunk alkalmazkodni hozzájuk. De hogyan? Ez a nagy kérdés. Több lehetőségünk is van.
Először jó, ha készítünk önmagunk számára egy erőforrás térképet. Azaz gyűjtsük össze azokat a készségeket, amelyekkel legyőzhetjük a stresszt. E készségeinket és képességeinket a változás során fel tudjuk használni.
Másodsorban a pszichológiában ismert tanulás elméleteket is vegyük figyelembe, a tanult lelelményességet és a tanult tehetetlenséget. Tegyük fel magunk számára a kérdést: hogyan állunk hozzá a változásokhoz? Pozitív attitűdöt tanúsítunk a változással szemben vagy pesszimistán viszonyulunk az életünkben jelentkező változásokhoz?
Ha úgy érezzük, hogy cselekedeteinket semmi eredmény nem követi, akkor tanult tehetetlenségről beszélünk. Ha viszont nem adjuk fel, keressük a kihívásokat és erőforrásainkat is figyelembe vesszük, akkor sikereket is elérhetünk.
Ne feledjük, hogy az a szűrőszemüveg, amin keresztül a változásokat látjuk az életünkben, megváltoztatható!
A mai felgyorsult, mozgékonnyá vált világban azt gondolnánk, könnyebb a különféle változásokkal szembenéznünk, mint például 30 éve, a rendszerváltás előtt.
Éppen ellenkezőleg, a mai felgyorsult világunkban sokkal nehezebb életünk különféle változásaival szembenéznünk, mint a rendszerváltás előtti időkben. Akkor egy egészen más, mondhatnánk azt is, hogy kiegyensúlyozottabb életet éltek az emberek, mint manapság. Nagyobb volt az összetartás az emberek között. A rokonok, a barátok, a munkatársak sok esetben olyanok voltak, mint egymás testvérei. Nem volt ekkora nagy széthúzás, hanem az emberek kölcsönösen segítettek egymásnak. A közösségnek valójában megtartó ereje volt. A munkahelyek biztos pontot jelentettek az emberek életében.
Mára már mindez megszűnt, s a biztonság helyébe sok esetben a létbizonytalanság lépett, mind a munkahelyek tekintetében, mind más vonatkozásban. Az elmúlt rendszerben is voltak változások minden ember életében és azokkal is szembe kellett nézni, de sokkal könnyebb volt azokkal megküzdeni, mint a mai világ hozta változásaival.
De ebben a kérdésben nálam sokkal kompetensebbek az idősek, akik az említett történelmi időszakot a maga teljességében, pozitív és negatív vonatkozásában megélték.
A túl sok és túl gyakori váltás nem üthet vissza az életünkben? Például a gyakori válások, munkahely-változtatások, költözések?
A túl sok és gyakori váltás nincsen jó hatással az életünkre, hiszen ha váltás váltást követ, akkor nem tudunk kiteljesedni, fejlődni egy adott pályán vagy munkakörben. De mindezek ellenére a váltás mai világunkban szükségszerű is, hiszen ha egy adott munkahelyen nem keresünk annyit, amennyi a családunk eltartásához szükséges, akkor akarva akaratlanul is jobb lehetőségek után kell néznünk. A váltások természetesen kihatnak magánéletünkre, magánéleti konfliktusokat, párkapcsolati kríziseket, válást eredményezhetnek. Nagyon rossz hatással lehetnek ránk a költözések is, mivel egy idő után belefáradhatunk ebbe a folyamatos „csomagolj be mindent és csomagolj ki mindent” állapotba. A sok költözés egy idő után még a legjobb alkalmazkodó képességgel rendelkező embert is megviselheti, stresszel töltheti el, megterhelheti.
A nyugdíjba vonulást sem egységesen ítéljük meg. Van, aki siettetné, mások tartanak tőle, kitolnák. Ez személyiség kérdése? Egyáltalán hogyan lehet „jól” nyugdíjba menni?
A nyugdíjazás egy fordulópont jellegű változásnak tekinthető az ember életében. A nyugdíjba vonulás kezdete társadalmunkban az időskor kezdetét jelenti. Több kutatás is arra mutatott rá, hogy amikor az embereket radikálisan nyugdíjazzák, az sok negatív következménnyel jár együtt. A produktív emberekből improduktív embereket farag a nyugdíjba vonulás időszaka. A nyugdíjba vonulás nem csak a jövedelmet csökkenti, hanem az önértékelést is rombolja nagyon sok esetben. A nyugdíjas életforma az életlehetőségeket is beszűkíti, mivel a munka világából kikerülve sokszor úgy érzi, hogy értéktelen, haszontalan, rá már senkinek sincs szüksége. Sok esetben az időseknél az időskori depresszió is kialakul. A helyzetet csak súlyosbítja, ha a nyugdíjazott ember elveszíti házastársát és a testi egészsége is megromlik. Fontos, hogy az idős ember valamilyen pótaktivitást keressen magának. Ahhoz, hogy az életében az egyensúlyt újra megteremtse, jó ha az idős valamilyen szabadidős tevékenységet talál magának, ami örömet okoz neki. Jó, ha egy közösséghez csatlakozik, ahol hozzá hasonló idősekkel kellemesen töltheti el az idejét.
Ugyanakkor idős korban a nagyszülői szerep felvállalása is igazi öröm forrása lehet. A nyugdíjba vonulással egy átalakulási folyamat következik be az ember életében. A következőben öt lépést sorolok fel, ami segít az idősnek, hogy megteremtse az új élet alapjait.
1/ Be kell ismernie, hogy valaminek vége. Ez azt jelenti, hogy szembenéz a realitással: „Igen, nyugdíjba vonultam.”
2/ Gyászolja meg a veszteséget. Ez azt jelenti, hogy fogalmazza meg a veszteséggel kapcsolatos érzéseit, a haragot, félelmet, visszautasítást.
3/ Ismerje fel a pozitív hatását annak, hogy valami befejeződött. Becsülje meg ezt az élményt azzal, hogy megköszöni, amit kapott ettől. Nagyon kevés olyan dolog van, ami kizárólag rossz.
4/ Vegye észre és ismerje el, hogy életében szabad terek nyíltak, hogy azokat új lehetőségekkel töltse meg. Mire ezzel a lépéssel végez, valószínűleg már kiegyensúlyozottabbnak, összeszedettebbnek érzi magát.
5/ Most már üdvözölni tudja az új lehetőségeket. Cselekedjen! Összpontosítson, szedje össze az energiáját, teremtse meg, amit akar és menjen tovább! Az élete folytatódik.
Vannak, akik szeretnének hamarabb nyugdíjba vonulni, mert egészségük megromlott vagy azért mert már kiégtek, testileg-lelkileg teljesen belefáradtak a sok munkába. Míg mások, akik jó egészségnek örvendenek és attól tartanak, hogy nem tudnának mit kezdeni a nyugdíjas évek sok szabadidejével, szeretnék kitolni a nyugdíj-korhatárt, szeretnének minél tovább dolgozni, a társadalom aktív, hasznos tagjai lenni. A nyugdíjba vonulás is személyiségfüggő, mint sok más dolog az életben. Jól nyugdíjba menni csak úgy lehet, ha az ember nagyon racionálisan gondolkodik és belátja, hogy az ő életének egy szakasza lezárult, és a nyugdíjazással egy új szakasza kezdődik el az életében. A nyugdíjaskor az élet újabb szakasza, ami lehet szép is, ha pozitív hozzáállással kezeljük.
Maga az internet is változtat minket? Sokan mondják, van egy facebook-arcunk, amit kifelé mutatunk és van a valóság. Vagyis a kettő nem ugyanaz.
Valóban így van, az internet is megváltoztathat bennünket. A Facebook-on, Instagram-on pozitív színben szeretjük önmagunkat feltünteni, a legjobb képeket, a pozitív dolgokat tesszük fel az oldalunkra vagy osztjuk meg barátainkkal. Az ember tökéletesnek akarja önmagát és életét láttatni. Ez az úgynevezett Facebook-arcunk. A Facebook és a valóság között viszont nagyon sok az eltérés. Hiszen mindannyian emberek vagyunk, egyikünk sem tökéletes, mindannyiunknak megvannak az erősségei és gyengeségei, örömteli és szomorú pillanatai.
A másik példa az internetes közbeszéd. Mintha a neten kevésbé figyelnénk a jómodorra, az udvariasságra, mint egyébként. Időnként még egyházi emberektől is olvasni durva kirohanásokat.
Mivel az internet többnyire egy személytelen dolog, az emberek úgy gondolják, hogy az interneten megengedhetnek maguknak olyan viselkedést, nyelvezetet, szóhasználatot, amelyet a személyes, négyszemközti kommunikáció során egyébként nem engedhetnének meg maguknak. Ennek következtében nagyon sok Facebook-os hozzászólásnál azt lehet látni, hogy mellőzi a jómodort, az udvariasságot, műveltséget, empátiát és jólneveltséget.
A lelki megújulás, a megtérés, az elkötelezett hitélet milyen hatással lehet a környezetünkre, testünkre és lelkünkre?
A lelki megújulás, vagy másképpen mondva a testi-lelki feltöltődés nagyon pozitív hatással van ránk és környezetünkre egyaránt. De miért van szükségünk lelki megújulásra, feltöltődésre? Azért, mert a hétköznapok folyamán nagyon sokszor kimerülünk és nem találjuk helyünket a világban. A feltöltődésnek sok formája lehetséges. Sokat segíthet számunkra a feltöltődésben, ha kimegyünk a természetbe, erdőbe, hegyekbe, vízpartra. A természet szépségeinek megcsodálása segít elfeledtetni velünk a hétköznapok sok nyűgét, baját. Mindez pihentet, kikapcsol, megújítja erőnket, feltölt bennünket.
Az alvás szintén segít a feltöltődésben, hiszen az alvás alatt anyagcserénk lelassul, így szervezetünk fel tud töltődni. A mozgás öröme, a sport szintén segít a stressz levezetésében, a testi-lelki feltöltődésben. Az utazás szintén segít a feltöltődésben, a lelki megújulásban. Az utazások során sokat gazdagodhatunk, megismerhetünk új országokat, azok nevezetességeit, rálátást kaphatunk sok mindenre, amire eddig nem is gondoltunk volna. Az alkotás öröme szintén hozzásegít bennünket a lelki megújuláshoz. Festhetünk, verset írhatunk, fotókat készíthetünk amatőrként is.
Feltölthet bennünket az is, ha kézzel készítünk ajándékokat szeretteinknek. Mindezzel nem csak magunknak szerzünk örömet, de egészen biztos, hogy párunk, gyermekeink, barátaink is értékelni fogják erőfeszítéseinket. Jó idő közeledtével a szabadban tudunk kertészkedni, ami szintén feltölthet bennünket. A feltöltődésnek számtalan formája van, aminek csak kreativitásunk szabhat határt.
A megtérés, az elkötelezett hitélet szintén nagyon jótékony hatással van testünkre, lelkünkre. A megtérés egy 180 fokos fordulatot jelent az ember életében, amikor elhatározzuk, hogy teljesen hátat fordítunk múltbéli életünknek, s a mi Istenünkkel egy teljesen új életet kezdünk el élni, az Ő akarata szerint. Az elkötelezett hitélet szintén feltételezi a mi Istenünkkel való állandó közösséget, kapcsolatot, amihez hozzá tartozik az istentiszteletek látogatása, a mindennapi imádság, a gyülekezeti életbe való bekapcsolódás, aktív szerepvállalás.
Fábián Tibor