Az erdélyi magyarság életében a kommunista rendszer bukását követően beállt változásokat vázolta fel, elemezte és vont le mindebből következtetéseket Kiss Tamás szociológus, a Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a Székely Nemzeti Múzeumban, a Szacsvay Akadémia tavalyi utolsó előadásán.
A szakember véleménye szerint az 1990-nel kezdődő időszak politikai és intézményi szempontból az erdélyi magyarság vonatkozásában is fordulópontnak tekinthető. Kialakultak ugyanis a politikai érdekképviselet keretei, és megteremtődtek a bizonyos fokú etnikai párhuzamosság feltételei. Romániának az alkotmányban is rögzített nemzetállami jellege azonban előjogokat biztosít a többségnek, és ezzel tulajdonképpen intézményesíti a gazdasági hátrányt is előidéző etnikai alapú megkülönböztetést. Ennek viszont óhatatlanul negatív következményei vannak a kisebbségekre nézve, mert növeli az asszimilációt, és a gyermekvállalási kedv hanyatlásához, valamint a kivándorlás fokozódásához vezet.
Ezt a hivatalos román statisztika is alátámasztja, ami a magyarok arányát 1992-ben a teljes népesség 7,9%-ra, míg 2002-ben 6,6%-ra, 2011-ben 6,3%-ra teszi. Megállapítja továbbá, hogy Székelyföldön 10,6%, Partiumban 18%, Közép-Erdélyben 22,4%, a szórványban 38,1%-os volt a létszámcsökkenés. Ezzel egy időben a nagyvárosok magyar lakosságának drasztikus csökkenése, illetve a felsőfokú végzettségűek arányának nagyfokú lemaradása is megfigyelhető a románokhoz képest. Mindennek pedig súlyos, az életszínvonalban is megmutatkozó társadalmi következményei vannak, ami tovább népességfogyást gerjeszt.
Az így kialakult áldatlan állapot kényszerítette ki egy érdekvédelmi szervezet, nevezetesen a Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ) létrehozását. Az etnikai pártként is működő alakulat a magyar érdekeket kezdetben (1990-es évek) a bukott rendszerből megörökölt személyes kapcsolatrendszeren keresztül, valamint a tömegek utcára szólítására támaszkodó nyomásgyakorlással próbálta érvényesíteni. A politizálásnak ez a Kelet-Európában divatos módja apróbb eredmények, többek között a magyarok végrehajtó hatalomba való bevonásához vezetett. Törvénybe iktatásuk híján azonban ezek az engedmények visszavonhatóak voltak, ami a széljárás változásával időnként be is következett. A kijáráson alapuló érdekérvényesítésnek ugyanakkor a kívülről támogatott korrupcióellenes harc sem kedvezett. Így vált egyre népesebbé a Románián belüli autonómiát követelők tábora, ami végül az RMDSZ szakadásához és újabb két erdélyi magyar párt megjelenéséhez vezetett.
Az előadó végezetül kifejtette, a jelenlegi helyzetben az etnikai szempontokat is figyelembe vevő hatalommegosztás jelenthet megoldást. Ez viszont csak akkor valósítható meg, ha azt a többség számára is elfogadhatóvá tesszük. Ennek egyik módja a románok számára rossz hangzású autonómia elnevezés másra cserélése, ami semmit sem változtatna a lényegen.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó