Mintha eltűnt volna az RMDSZ a román politikai életből, alig-alig hallani az utóbbi időben a magyar politikusok hangját. Néha megfogalmaznak egy-egy erőtlen kifogást valamilyen törvénykezdeményezés, módosítás kapcsán, olykor eldicsekednek, hogy sikerült érvényesíteniük némely javaslatukat, de valójában semmit nem tudni arról, mit akarnak, merre tartanak, van-e egyáltalán irány, elképzelés. Mintha lebénultak volna ebben a sem kormányon, sem ellenzékben szerepben.

A nagy román politikai zűrzavarban a főszereplőkön kívül nehezen hallatszik más hangja, ám az RMDSZ a magyar közösség felé sem kommunikál. Napok teltek el, míg egyáltalán reagáltak a marosvásárhelyi orvosi beolvasztásának hírére, a magyar orvosképzés ellehetetlenítésére, néma csend övezi a vásárhelyi katolikus iskola továbbra is megoldatlan helyzetét. A székelyföldi autonómia­statútum parlamenti vitájában csak ímmel-ámmal vesznek részt, mint kiket belekényszerítettek egy számukra kényelmetlen helyzetbe, eltűntek a kampányokban durrogtatott szép frázisok, nemcsak nem tesznek semmit, de már érvelni sem nagyon érvélnek egyik legfontosabbnak nevezett célkitűzésük mellett. Utolsó jelentősebb akciójuk a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést támogató aláírások összegyűjtése volt, ám tulajdonképpen a megvalósult, határok fölött is átívelő magyar–magyar összefogáson túl aligha remélhető érdemi változás a nagy csinnadrattával végigvitt akciótól. Európa vezetői egyelőre süketek a kisebbségben élők sirámaira.

Olykor, egyre ritkábban Kelemen Hunor elnök mond egy-egy beszédet valamilyen ünnepségen, konferencián, s mint legutóbb Széken a Kolozs Megyei Önkormányzati Konferencián, próbál bizakodónak látszani. Most is megismételte, amit korábban már többször hangoztatott: ha minden kérdésben nem is sikerült előrelépniük, de számos eredményt hozott együttműködésük a kormánykoalícióval. Példákkal nem támasztotta alá kijelentését, ám ismét hallhattuk, jelentős törvények szerepelnek a parlament napirendjén, nagyon fontos, hogy ott legyenek, érvényesítsék a magyar közösség „igazát”. A közigazgatási törvény módosításának csapdáira világított rá, és újra elmondta – mint már annyiszor az elmúlt két-három évben –: új párbeszédre van szükség a románsággal. Nem szólt arról, hogy az elmúlt másfél évben hányszor vallottak kudarcot a magyarok igazának érvényesítésében (lásd. az anyanyelv használatát kibővítő tervezet, vagy március 15. hivatalos ünneppé nyilvánítása), és arról sem, hogy párbeszédet senki nem akar sem velük, sem a magyar közösséggel.

Csapdába került az RMDSZ, és nem találja a kiutat ellehetetlenedett helyzetéből. Jó lenne, ha végre felismernék vezetői: bukaresti érdekérvényesítési potenciáljuk semmivé vált, a kormánykoalícióhoz simulás csak maradék hitelüket emészti fel, eredményt nem hoz. Ideje lenne kipróbálni, talán előrébb vinne egy erőteljes ellenzéki szerep, határozottabb, hangosabb kiállás ügyeinkért. Mert a sorozatos kudarcok nemcsak őket őrölik fel, de közösségünket is.

Farkas Réka / Háromszék

2 hozzászólás

  1. antal m.

    Szánalmas, de helyben is alig tapodunk!
    Jó, az anyaországot is meg kell tisztelni, mivel sikeres választás , magával hozta!

    Válasz
  2. Tóducz

    Há a vezetői biztos elkísérték Costa Rica-ba Bica és Udrea babákat. Az itthon hagyottak pedig ugyan azt csinálják itthon, mint amazok ott: nyaralnak a semmitevésben. Ja, s egy kicsit dörgölődnek az odaáti alakuló kormányhoz egy kis “alamizsnáért”, mert jól élni azt szeretnek.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.