Jézus, 6. századi ikon a Szent Katalin-kolostorból, Egyiptom / Forrás: Wikipédia

A karácsonyi átszellemülésben az ember hajlamosabb több fényt engedni a szívébe és így sikerül kicsit lelassítania a mindennapi élet pulzusát. Ha egész évben nélkülözte volna, most mégis tudatáig jut, hogy ez az öröm megélésének időszaka. Természetesen nem az anyagi értékkel bíró ajándékozást értem ezalatt, ami sokakat visz tévútra, hanem a Megváltó születésének híre és az azt szorosan körülölelő események és hatása.

Igen, a hatásáról ejtenék szót, mert legtöbben, amíg el vagyunk az ünnepi készülődéssel a megszokott formaságok egyhangúságában, esélyt sem adunk, hogy gondolatainkban feltegyük a kérdést: ki is volt valójában Jézus? Tényleg olyan volt, ahogy a Biblia leírja?

S mielőtt bárki rosszallóan nézne rám, elárulom, hogy ezt nem tőlem fogják megtudni! Ám be kell ismernünk, hogy „rengeteg” megválaszolatlan kérdés halmozódik fel az élő Isten Fia körül. Párat említve: Jézus serdülőkoráról miért nem ír a Biblia? Igaz, hogy gyerekkorában Egyiptomban, Indiában és Tibetben tanult Ré papjaitól? Igaz, hogy Jézus a napvallás követője volt? Igaz, hogy Jézus pártus herceg volt? Igaz, hogy Jézusnak semmi köze nincs a zsidó kereszténységhez? Igaz, hogy Jézus nem áthidalja az Ószövetséget, hanem megváltani jött azt, romlottsága miatt? Amiből következik, hogy az Ószövetség hamisítva van, akárcsak az Újszövetség jelentős része?

Voltak és vannak olyan tudósok, kutatók, történészek, stb., akik egészen az őstörténetig visszalapozva kutattak válaszok után, de munkájuk súlyossága miatt kegyetlen falakba ütköztek: üldöztetések, tragikus halálok, szakmai ellehetetlenítések érték a válaszkeresőket. Ezen rejtélyek sorozata és feltárt leletek, véletlenszerűen előkerült apokrif iratok, tekercsek ellentmondanak a jelenlegi vallásoktatásnak s így annak hitelességét megkérdőjelezi. További, nagy jelentőséggel bíró bizonyítékok tárhelye a vatikáni magánlevéltár, ahol még sok (sötét?) titok, kényes tartalmat fedő anyagok rejtőznek, de nemcsak Jézussal, hanem az egész emberiség (ős)történelmével kapcsolatosan.

Mit szívott ez? – teszik fel néhányan maguknak a kérdést. – Honnan van bátorsága ilyen szörnyűséggel kilépni a fényre? … Csak épp azt nem kérdezik meg saját maguktól, hogy melyik szörnyűbb: egy „elrendelt” hitrendszerben leszolgálni az életet vagy szabad akaratunk ébredésével felvállalni az igazságkeresés kálváriáját? Könnyebb, ha a félelmünknek engedve elzárkózunk minden olyan lehetséges változástól, ami a megszokott léttudást teljes mértékben átértékelheti Jézus követői számára.

Elindult egy folyamat s már érezhetően egyre többen emelik ki fejüket a sárból – ahová beletiporták őket – és ismerik fel az idők jeleit. Az újabb piramisok feltárása a világ különböző pontjain, a misztikus tárgyak és több ezer éves csontok előbukkanása új kihívások elé és –többek között – Jézus életének, szerepének újraértelmezésére kényszerítik a tudósok hadát.

A világ sebeire gyógyírként hatna eme formája a megváltásnak és meglátásnak, hogy bármekkora tömeg is szegül ellene, attól még az igazságot nem lehet megváltoztatni, csak elrejteni, ami egyszer úgyis utat tör magának!

Ilyés András Zsolt

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.