Forrás: moly.hu

Ha iskolából jövet összefutottam az öreg postásasszonnyal, vágyakozva néztem a vállán a degeszre tömött postástáskát. Mennyi olvasnivaló! Mennyi újság, mennyi levél!

Ilyenkor sietve kikunyeráltam a nekünk járó napilapot. Kiváltképp a keddi lapszámot szerettem, abban egész oldalnyi sport is volt, a keddi sporthíradó. Mindenevő voltam, a legunalmasabb termelési riportokon is végigrágtam magam. Ceausescu elvtárs bonyolult útmutatásain, a kongresszusok munkálatain, mindenen amit egy korabeli napilap tartalmazott. Főleg ilyesmit.

A megtermett, vastaghangú postás néni egy közeli román faluból járt be a községközpontba. Hihetetlen mennyiséget gyalogolt, vállán a számomra óriásinak és varázslatosnak tűnő postástáskával. Ha nem faltam volna mindent, ami betű, ma bizonyára nem is emlékeznék rá. De így számomra a nyolcvanas évek egyik biztos pontja volt. Akinek a hiánya rögtön feltűnt, ha valamilyen okból elmaradt egy-egy nap az újság. Szorongó várakozással figyeltem ilyenkor a postaládát, mi történhetett? Az nem lehet, hogy lemaradok a FC Bihor hétvégi meccsének krónikájáról… Valami fel nem ismert, öntudatlan tájékozódási igény lappangott bennem. Egy tizenkét éves-forma gyerek döngette szűkreszabott világa kapuit.

A pár órás tévéműsor nem játszott szerepet, csak véletlenszerűen kapcsoltunk oda, de méla undorral kapcsoltunk is vissza a magyar csatornára. A gyenge, rossz tévékészülékben szinte csak az ima tartotta a lelket. Kéthavonta elsötétült a képernyő, meg persze az esti áramszünet és a vele járó áramingadozás sem tett neki jót. Gyertyás idők voltak. Betűknek kedvező idők.

Akkor már kétheti rendszerességgel bejártam a városi könyvtárba. Valami öt lejbe került a buszjegy. A kora délutáni járatokon elviselhető volt a tömeg. Szépen végigmentem a Kossuth utcán egészen a főtérig, ahol a görög katolikusoktól elvett palotában honolt a könyvek birodalma. Aki szerette, annak ez maga volt a mennyország. A főtéren, a telefonfülkék szomszédságában volt egy újságos. Szépen rákaptam a korabeli sajtóra, a Dolgozó Nőtől az Új Életig. Aztán jött az Utunk, az Előre évkönyv, a Sportul sportnapilap és szinte minden, ami kapható volt.

A nyolcvanas évek végén többedmagammal kényszerelőfizető lettem. Az egyik bukaresti román napilapra, a Scanteia Tineretului-ra kellett előfizessünk az osztálytársakkal. Pontosabban csak azokkal, akiket kijelöltek, hogy belépjenek a KISZ-be. Gondolom amolyan önfejlesztő ideológiai mankóként járt mellé a napilap. Reggelente minden KISZ-es kézhez kapta a maga lepedőnyi újságját. Javíthatatlan sportrajongóként kikerestem belőle a hétvégi forduló eredményeit…

A rendszerváltás első hónapjaiban egyszer jó órát álltam sorba az egyik újságosnál. Akkoriban mindenki falta a demokrácia híreit. A kommunizmus propagandasajtója után szentként tisztelték az írott szót és magát a médiát. Der Spigelt és Romániai Magyar Szót vettem. Előbbi nagy szónak számított akkoriban. A felkapott német hetilap. Valóságos szenzáció.

Még az sem zavart, hogy nem értettem belőle egy vak hangot sem. A képek ellenben szépek voltak, az újságpapír pedig, mint a selyem.

Fábián Tibor

8 hozzászólás

  1. antal m.

    Tóducz,- meg sértődött,- az a saját gondja!
    Emlékeztetem : ,,Ön újságokból,folyóiratokból olvasót, művelődött,,- írta nekem!
    Látja,- a fenti példa bizonyíték rá, hogy mennyire ragaszkodtunk olvasni, minden írott lapokat! Ugyanakkor Domokos Géza író, KRITERION könyvkiadó,- nagyon sokat tett ilyen téren is népéért,–akire undorral emlékezik meg! ! !

    Válasz
  2. fábián Tibor

    Köszönöm a hozzászólásokat. Hátha az olvasó is emlékezett egy kicsit a saját élményeire:)

    Válasz
    • CsillA F

      Igen Tibi es az a postas neni a Kati neni nemcsak ujsag de tele volt penzzel nala fizettuk a tevet radiot stb gyalog jart es senkinek nem jutott eszebe hogy elvegye vagy ellopja a taskajat mas idok voltak…

      Válasz
  3. antal m.

    Tóducz! Nem energia kell, mert az okosak azt rég feltalálták!/atom-isták/ Legkönnyebb rombolni! Tudást gyarapítani! Tanulni.tanulni,tanulni!/ Lenin. Látni -fogni valót, -mint az elektronika,finom mechanika,robotika, stb.

    Válasz
    • Tóducz

      Mondja antal m., nem szégyenli magát 2018 végén se?

      Válasz
  4. antal m.

    Tanulságos írás!
    Nem szégyenleni való, – felemlíteni átélt időket- helyzeteket! Gyerekkoromat egy úgy is mondható,/Isten mögötti/falun születtem- éltem. Sorsomat én nem kerülhettem el, és még sok mások is! Petróleum lámpa fényénél, tanulgattam esténként,-egyrészt romantikus is volt! FALUSI ÉLET!
    Majd, hogy cseperedtem, magam sorsát is tudtam segíteni- igazgatni! Ki kászálódtam a sötétségből, tanulgatva a lehetőségeket a jobb megélhetőséghez,- szakmát tanultam-iskolázodtam bőségesen, – ahol lehetőség volt! Az emberi körülmények, olyanok mind a barátság válogatható, de iskolai feltételek zárosabbak voltak, olyanok mint a szülők-testvérek, nem meg válogathatóak! AZ EMBER AZT CSINÁL ÉLETÉVEL, LEGTÖBB ESETBEN,- AMI HOZZÁ FÉRHETŐBB! ! !/ nem kell elítélni senkit értelmetlenül/

    Válasz
    • Sorok-Soros

      Egyetertek magavanl antal m. Nem kell elitelni senkit,mert egyikunk sem ismeri kozelebbrol a masikat,es igen,- az ember azt teszi az eletevel amihez hozzaferhetosege van. Az is igaz,hogy minden ember eleteben jon egy nagy szerencs!!! A kerdes az,hogy felismeri es elvele,vagy otthagyja es elmegy melette.

      Válasz
  5. Tóducz

    Nyugi, nem csak voltunk, hanem leszünk is, hisz tele van a mai világ “energiával”.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.