Szokás mondani, hogy egy országnak olyanok a vezetői, amilyeneket a nép megérdemel. Kis túlzással ez a kétségkívül sarkított megállapítás a vasárnapi államfőválasztás eredményeire is vígan ráhúzható.
Mert lehet ugyan magyarázni, hogy a harmadik helyre befutó, elviekben a megújulás szelét hordozó Dan Barna miért nem hozta legalább a voksot megelőző felmérésekben belengetett eredményt, amint elmélkedhetünk azon is, hogy Mircea Diaconunak hogyan sikerült a negyedik helyre befurakodnia, amint Teodor Paleologu teljesítménye is figyelmet érdemel, de ez vajmi keveset változtat azon a tényen, hogy a második forduló ismét csak a kisebbik rossz választásáról szól majd, ráadásul különösebb izgalmakkal sem kecsegtet. Mert ugyan Viorica Dăncilă szocdem vezérnek annyit el kell ismerni, hogy nem kis teljesítményt mutatott fel vasárnap – úgy is, hogy ez elsősorban a pártnak, és nem neki köszönhető –, de annyi már most biztos, hogy a második fordulóban kisebb csodára lesz szüksége a diadalhoz.
A szociáldemokraták teljesítményét ugyanakkor lesajnálni nem túl bölcs hozzáállás. A látszólag ezer sebből vérző, alaposan megtépázott alakulat ismét bizonyította: még mindig képes rendezni sorait, erőt felmutatni, és bizony számolni kell velük. Igaz ugyan, hogy a választási térkép ijesztően bekékült, és a három évtizeden keresztül vörös megyék nem kis hányadában most a liberálisok színe pompázik, viszont a számokat elnézve a győzelem minden, csak nem megnyugtató. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a Iohannisra befutott voksokat a Nemzeti Liberális Párt is megkapná, amint azt is nehéz megítélni, hogy a többi jobboldali szavazatból hányat tudnának begyűjteni.
Már csak ebből kiindulva a Dăncilă-kormányt megbuktató, majd az új kabinetet hatalomra segítő alakulatoknak hasznos lenne mélységesen elgondolkodni azon, hogy merre alakítsák a szavazatszerző stratégiájukat a jövő évben, amikor is két igazi téttel felruházott megmérettetés vár rájuk. Az államfőválasztás első fordulója egyértelművé tette, hogy sem a Iohannis-féle arrogancia, a biztos győztes hozzáállás sem túl okos húzás, amint a Dan Barna és Dacian Cioloș alakulata által választott út sem kecsegtet túl sok sikerrel. Emellett ott van még a jobboldal amúgy is jellemző megosztottsága, amivel ismét csak kezdeni kellene valamit, ha jövőre nem szeretnének nagy meglepetésekre ébredni.
Az államfőválasztás második fordulója ez utóbbi tekintetben jó próba lehet arra nézve, hogy mennyire képesek összezárni a jobboldali jelölt mögött. Ennek sikere vagy kudarca (ha részleges is) egy másik tekintetben is kiemelten fontos, hiszen ne feledjük, a kisebbségben kormányzó Nemzeti Liberális Párt elé néző egy évnek a milyensége is ettől fog függni. Ami viszont a jövő novemberi voksoláson üthet vissza keményen. A háború tehát nem ért véget, ahogy maga Iohannis találóan megfogalmazta, hátradőlnie egyik pártnak sem lehet. Kivétel talán az RMDSZ, de nekik is csak rövid időre.
Nagy D. István / Háromszék