Fotó: Székely Hírmondó

Fényképeket keresett Szabó Magda hagyatékában könyveinek szerkesztője, amikor egy dossziéban két jegyzetfüzetet talált. A két füzet egy kisregényt rejt, ami átírja, amit eddig az életműről tudtunk.

Csigaház, 1944, SzM, azaz Szabó Magda – szerepel a kézírásos felirat két füzeten, melyek létezéséről az utóbbi több mint hetven évben nem tudott senki, vagy ha mégis, jól titkolta. Egészen addig, amíg Jolsvai Júlia, a Jaffa Kiadó főszerkesztője egy véletlen folytán rá nem bukkant. A Szabó Magda-sorozat szerkesztője épp egy fényképalbum kiadásán dolgozott, fotókat keresett az író keresztfia, Tasi Géza kezelésében lévő hagyatékban, amikor kezébe akadt egy dosszié, benne a két füzet. Amelyek, mint kiderült, egy kisregény kéziratát rejtik – és ezzel dupla szenzációt.

Az írónak egyrészt ugyanis alig maradtak fenn kézírásos kéziratai, másrészt pedig, és ez az igazi szenzáció, a Csigaház megcáfolja azt az eddig elfogadott álláspontot, miszerint Szabó Magda költőként kezdte irodalmi pályáját. A regény ugyanis 1944-ben, azaz három évvel Szabó Magda első verseskötete, a Bárány előtt született, amit két évvel később újabb versgyűjtemény, a Vissza az emberig követett. Eddigi tudásunk szerint a szerző regényíróként csak jóval később, az ’50-es évek végén indult el – még ha ebben szerepe volt majd’ tíz évre szóló mellőzésének, amikor írt ugyan, de meg nem jelenhetett.

A most felbukkant két füzetben lévő kézirat azonban még így is átírja Szabó Magda életművének idővonalát: jelen állás szerint a Csigaház a szerző első prózai műve. Kérdések ettől még persze maradtak az életművel kapcsolatban, hiszen azt, hogy a költészettel egy időben vagy korábban kezdett el prózát írni, nem tudjuk, „csak” az derült ki most, hogy semmiképpen nem később. Hogy a Csigaház már 1944-ben egy kiforrott regényíró képét mutatja, arra utal, hogy már korábban is írt regényeket – erre ugyanakkor jelenleg nincs tárgyi bizonyíték. A hagyaték viszont hatalmas, így még tartogathat meglepetéseket.

Szabó Magda köztudottan nagyon tudatos volt szerzőként és közéletileg is, így az nem meglepő, hogy 1944-ben ezt a kötetet meg sem próbálta kiadatni, nem is lehetett volna: a Csigaház ugyanis 1939-ben, az Anschluss utáni Bécsben játszódik, a történeten végigvonul ennek árnyéka, és erősen németellenes. Hogy később miért nem adták ki, azt ugyanakkor nem tudjuk – honnan is tudnánk, hisz eddig a könyv létezéséről sem tudott az irodalomtörténet.

Jolsvai Júlia szerint egyszerűen az állhat a háttérben, hogy később Szabó Magda olyan termékeny író lett, hogy inkább mindig az aktuális köteteire koncentrált. Ugyanakkor az, hogy ilyen gondosan megőrizte a Csigaház kéziratát, mégis arra utal, hogy szerette volna, hogy előbb-utóbb megjelenjen. Főleg, hogy örökösétől tudható, Szabó Magda nagyon gondosan járt el a hagyatékával kapcsolatban: amiről nem akarta, hogy megmaradjon, legyen szó akár fotókról, akár írásokról, azt megsemmisítette.

Szabó Magdának kevés kézirata maradt fenn kézírásos formában, inkább a gépelt változatokat tartotta meg, feltehetőleg helytakarékosság miatt. A most megjelent kötet ezért is különleges: afféle illusztrációként bekerült a könyvbe néhány oldalnyi kézirat is, melyben láthatóak a kisebb javítások, áthúzások, életre kel az írás folyamata. A javítgatások is arra utaltak, hogy a szerzőnek tervei voltak a kötettel, gondozta, szerkesztette, javítgatta – egyebek között ennek is köszönhető: most, hogy megtalálták, a könyv szövegéhez érdemben már nem kellett nyúlni, az esetleges elírások, vesszőhibák javítását, idegen szavak lábjegyzetét és a néhány olvashatatlan rész jelzését leszámítva a Csigaház pontosan úgy ment nyomdába, ahogy Szabó Magda megírta.

(24.hu)

Székely Hírmondó