Milyen igaz a közmondás: Uram, védjél meg engem a barátoktól, mert ellenségeimmel elbánok magam is! Mikor kölcsönösségi alapon elvártuk volna, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül támogassa kormányunkat és így Romániát is, orvul hátba támadtak, mint gyáva kutya a mit sem sejtő, jóhiszemű mezei nyulat.
De vegyük sorra. Az egész úgy kezdődött, hogy a parlamenti többség meg akarta szelídíteni az igazság, igazságszolgáltatás istennőjét, Justitiát, akit bekötött szemmel, egyik kezében karddal, másikban mérleggel ábrázolnak. A parlamenti többség politikusai (akár a többiek) a bőrüket féltik, ezért akarták megrekcumolni, és ezért próbálják állandóan kicsavarni az istennő kezéből a kardot, hogy ne tudjon rájuk lecsapni. Azt is jobban szeretnék, ha kendő nélkül sem látna, vak lenne, mert egyáltalán nem jó, ha például térfigyelő kamerákat vet be az igazság kiderítésére. De az sem ártana, ha megsüketülne, ezért legjobb ólmot önteni a fülébe. Sokan egyszerűen ólmot eresztenének belé. A mérleget szintén kivennék kezéből, hadd legyen, mivel méricskéljék törvénytelenül szerzett aranyaikat.
Másik oldalon a korrupcióellenes ügyészség (DNA) főnöknője, Laura Codruța Kövesi, akinek fülei és szemei viszont mindenről szeretnének tudni, ezért logikus, hogy ő nem akarja szépen lakkozott karmai közül kiengedni a gyanúsítottakat, ezért is szorongatja markában Justitia nyakát, viszont titokban a titkosszolgálat is szeretné őt kézben tartani.
A Justitia körüli harcba aztán egy adott pillanatban alaposan beleszólt Amerika. Mivel náluk igen jól működik az igazságszolgáltatás, természetesen azt szerették volna, ha akár egy az egyben átvesszük tőlük. Mi még nem vagyunk teljesen felkészülve ilyesmire, de ha megkérjük őket, biztosan átsegítenek az apróbb buktatókon. Például, ha mi is bevezetjük a halálbüntetést, mint Amerika több államában, akkor idehaza nem lennének meg a feltételei a végrehajtásnak. Nálunk nincs villamosszék, így az ártatlanok kivégzését is csak a metró segítségével végzik amatőrök úgy, hogy eléje lökik áldozataikat. A profi bűnözőket kivégzésre Amerikába kell szállítani, ott majd szívesen elvégzik a piszkos munkát, ha cserébe mi újabb fegyvereket rendelünk tőlük. Ugyanakkor jó üzletet tudunk kötni a hollywoodi filmgyártókkal is, amennyiben a korrupcióellenes ügyészség, a titkosszolgálatokkal közösen, újabb és újabb forgatókönyveket írat az itt dúló folyamatos és ádáz korrupcióellenes harc eseményeiről. Így akár még némi Oscar-díjas produkciók társszerzői is lehetünk. A bilincsben elvezetéses jeleneteket feltétlenül nálunk kell forgatni, mert abban is nagy gyakorlatunk van, és közben felfuttathatjuk a hazai filmgyártást is.
Amerika árgus szemekkel követte azt is, amikor november végén a szenátus védelmi bizottsága a hiányzók miatt nem tudta jóváhagyni a velük kötött bomba nagy, négymilliárdos fegyverüzletet, amit még elnökünk kötött meg Trumppal. Ezért aztán rögtön ide reptették az amerikai diplomácia vezetőjét, Rex Tillersont, aki finoman, akkor még csak diplomatikusan fenyegetett meg, és utána nyomban megoldódott a jóváhagyás, sőt, a parlament is bólintó Jánosként íziben megszavazta.
Ez a román politika nagy melléfogása volt, mert az amcsik, miután látták, nyélbe üttetett a nagy biznisz, gondolván, hogy ütődöttek vagyunk, még egy hetet sem vártak, rögtön orvul ránk támadtak az igazságügyi törvény miatt. Kormánypártjaink szerint a támadás „felesleges, sértő, a diplomáciai szokásjogokat semmibe vevő lépés volt”. A hadüzenetet az amerikai nagykövet hozta és az Egyesült Államok Külügyminisztériuma hajtotta végre, szemrehányásokkal bombázva politikusainkat. A pofátlanok úgy tettek, mint Hitler szegény Sztálinnal, akivel megkötötték a meg nem támadási szerződést, és aztán megkezdték a Szovjetunió lerohanását. Micsoda szemtelenség volt ez, hiszen az amerikai elnök követelőzésére, hogy adjuk honvédelemre a társadalmi össztermékünk két százalékát, rögtön rábólintottunk. Sőt, az Amerika által kezdeményezett, számunkra teljesen felesleges háborúkba, amelyek az amerikai demokrácia- és fegyverexportot, valamint olajimportjukat segítik, állandóan küldünk katonákat. És ez a hála, ez a köszönet érte?! Megengedtük, hogy hozzánk rakétaelhárító rendszereket telepítsenek az amerikai fegyvergyártás hasznára, amivel Putyin rosszallását is kiváltottuk, és akkor ők ilyen barátságtalan lépésre szánták el magukat?
Hát nem érdemlik meg, hogy mindezért felmondjuk velük a stratégiai partnerséget? Visszamondjuk a fegyvermegrendeléseket arra hivatkozva, hogy a pénz inkább a tanügyre és az egészségügyre szükségeltetik. Ezzel a tönk szélére juttathatjuk hadiiparukat, és mivel az az alapja gazdaságuknak, akár csődbe is kergethetjük Amerikát. És nem maradunk adósok akkor sem, ha netán bajba kerülnek. Szakértők máris kiszámították, hogy Amerika akár el is veszíthetne egy Oroszország vagy Kína elleni háborút.
Ráadásul kiderült, hogy Észak-Koreának már olyan rakétája van, mellyel Amerika bármely részére atombombát tud eljuttatni. Na már most, ha netán Kim Dzsong Un megtámadja őket, megvárjuk a háború végét, és a győztes oldalára állunk, így esetleg megvalósítjuk régi álmunkat, az újabb nagy egyesülést az ősi román vidékekkel, és magunkhoz csatoljuk Észak- Koreát, vagy Amerikát.
Mindezeket mérlegelve, a várható végkifejlet elrettentethette Amerikát, mert amikor a parlamentünk végső rohamra indult Justitia istennő ellen, meghunyászkodtak, és többé már nem mertek újabb fenyegetéssel előállni, hallgattak, mint… taposóakna a fűben.
Kuti János / Háromszék